Írói utószó ...

Hát ez is eljött... Hihetetlen, nem?
Megcsináltuk, embereeek!! Megy a pipa a bakancsomra! 😍😏💖

Két éve kezdtem el írni ezt a 'könyvet'. Ahhoz képest alig haladtam vele valamit.
Viszont rengeteget jelent, mert 'velem volt', az eddigi életem talán legnehezebb részeinél. Mindig hatalmas erőt adott.
Az, hogy emellett valakit még érdekelt is, az már hab a tortán. :)

Kérlek, ne haragudjatok a sok kihagyásért, tudom, hogy sokan sérelmeztétek, de a legtöbb esetben nehéz volt foglalkoznom vele, pont az előbb leírtak miatt.

Lezárult a könyv, egy fejezet az életemben is ezzel, hiszen nem tudom, most mi fogja kitölteni az agyam egyik jelentős részét, aminek a neve "Sarah és Michael és Lüke és Cal és Ash szarsága".

Tudom, tudom, az epilógus egy pöppet' zavaros, de ennek is megvan a maga oka! :)

Óriási élmény volt látni, hogy a nézettség átlépi az 1300-at is, iszonyú nagy megtiszteltetès ez nekem... SZÓVAL KÖSZÖNÖM SZÈPEN!! 💞

Na, de hogy ne csak ilyen szomorú dolgokról legyen szó...

Hamarosan (remèlem) érkezem egy új bloggal! :) Jelenleg az összes energiámat a most születendő (lol) blogjaimnak szentelem, úgyhogy, ha minden jól megy, nemsokára újra olvashatjátok az agymenèseimet. :D

Nem terveztem második évadot, mert nem érzem úgy, hogy lenne értelme tovább írni. Természetesen, ha van igény rá, akkor folytatom, de van egy számszerű elképzelésem, visszajelzések terén, amit szeretnék elérni. De ez egyelőre titok marad, hogy ez pontosan mennyi. 😉

Nem sokára találkozunk, addig is, ha ki vagytok éhezve az írásomra, van egy novellás szösszenetem Wattpadon... 😏 (A profilomat a 'Wattpad profilom'-ra kattintva tudjátok elérni)

Köszönöm szèpen mègegyszer! Ez nélkületek nem sikert volna!
Puszi, Hanna❤

Wattpad profilom

Epilógus

-Rendben, mondd csak. -nèztem rá.
-Nekem nagyon fontos vagy, ès nem akarom, hogy rosszul èrezd magad Luke miatt.
-Köszi, Mikey. -mosolyodtam el ès nyomtam egy puszit az arcára.

***

Az elmúlt három hètben Luke csak enni, ès nèhány ruháèrt jött haza. Ha meg nem itthon volt, akkor valamelyik csajánál tengette az idejèt. Ezt is csak a szennylapokból tudom, amik most nem is közöltek akkora badarságot.
Csalódtam benne. De van egy rèszem, mèg mindig, ami meg van győződve, hogy ez nem az igazi Luke. Valahol ott kell lennie mèg egy egèsz pici règi-Luke-nak, csak nem tudom, hogy csalogassam elő.
Ezt elmondtam Michaelnek is, akivel a törtèntek után egyre szorosabbra fűződött a kapcsolatunk.
Azzal a fura èrzèssel meg már dokinál is voltam, de elviekben semmi bajom. Pedig van valami...
Szerdai nap volt, mikor Luke csak úgy beállított.
Nem szóltam semmit, hagytam, hogy Ash ès Cal üdvözölje. Mikey felállt az asztaltól, aztán Luke mellè sètált.
-Azt hiszem, van egy kis megbeszèlni valónk... -jelentette ki hidegen.
-Ha te mondod. -vont vállat Luke, aztán követte Mikey-t a szobába.
Olyan hangosan beszèltek, hogy tisztán èrtettünk mindent.
-Hogy lehettèl ekkora barom!? -csattant fel Michael.
-Nem bírtam tovább... Már másfèl ève... Èrted!? Másfèl ève húzza az agyam. Nem volt semmi, MÁSFÈL ROHADT ÈVE! -ordított Luke.
-De attól, hogy egy kièhezett pöcs vagy, ne kellett volna így bánnod vele! -kontrázott Michael.- Ő csak tèged akart megóvni.
-Mègis mitől?
-Saját magadtól. -válaszolt Michael komolyan.- Èrtem èn, hogy nem volt semmi, de szerinted helyes, hogy így viselkedtèl vele? Ès mèg az orra alá is dörgölted, hogy más nőkkel is voltál. Ha  akartad volna, se tudtad volna jobban elbaszni.
-Helyrehozom...
-Kètlem. Már kèső. Megbántottad. Biztos ismered a tányèros hasonlatot.
-Ezt csak azèrt mondod, mert szereted. -nevetett fel Luke lenèzően.
Várjunk csak... Mi?
Ash ès Cal meredt szemekkel bámultak rám.
-Igen, szeretem Saraht. Nagyon szeretem, de èn mindig azt akartam, ès azt is akarom majd a jövőben, hogy neki legyen a legjobb. Mert kettőnk között nagy különbsèg, hogy èn előtèrbe tudom helyezni mások èrdekeit, ellenben te nem.

Hosszú csend.

-Ha ez mind igaz, amit mondtál, megèrdemled őt. Igazi bombázó. Majd meglátod. -nevetett Luke visszamerengve, mire kibuggyantak a könnyeim.- Ne szúrdd el, mint èn. Már csak meg kell szerezned.
-Kösz... -hallottam Mikey hangját, aztán kinyitódott az ajtó. Döbbenten hőkölt vissza.- Mit hallottatok
-Semmit. -felelt Ash.
-Mindent. -válaszoltam.
Ès abban a pillanatban mindent megèrtettem.
Minden ezèrt volt.
Michael ezèrt viselte szívèn a dolgaim, ezèrt itta le magát, mikor megtudta, hogy együtt vagyunk Luke-kal, ezèrt volt MINDEN, amit ő csinált. Hogy nekem jó legyen.
-Hogy tudtál ilyen önfeláldozó lenni? -nèztem fel rá.
-Elèg volt rád nèznem. Mèg akkor is, mikor úgy èreztem, mindennek vèget kell vetnem. Rád nèztem, ès megváltozott az èletem. Ne kèrdezd, mièrt. -nevetett.- Elmagyarázom. -előzèkenykedett.- Mikor elütöttünk, már akkor tudtam, hogy valami közöm lesz hozzád. Nem tudom mièrt, talán valami ègi jel volt...
-Mielőtt túlságosan elmèlyedne a dolog... -szólt közbe Luke.- Nekünk beszèlnünk kell.
-Egy perc ès jövök, lezárok valamit. -nèztem Michaelre, ès mentem Luke után a szobába. Habár, ez csak formalitás. A szoba falai szinte papírból vannak.
-Sarah, kèrlek  ne haragudj, amièrt úgy viselkedtem. Csak... Utáltam, hogy nem tudtam neked megadni, amit szerettèl volna. Neked nem az kell, mint egy átlagos lánynak. Nèzd, èn... Kezdetektől fogva tudom, hogy szereted Michaelt. -mondta ki.
Luke rádöbbentett az igazságra.
-Inkább nekem kène bocsánatot kèrnem...
-Most ez nem lènyeges! -legyintett mosolyogva.- Sarah, èn találtam valakit, akivel nagyon jól kijövök. -váltotta újra komolyra a szót.- Tudom, hogy te már kimondtad, de èn mèg nem. Nem akarok akadály lenni. Ahhoz, hogy mindketten tudjuk èlni tovább az èletünket, maradjunk barátok. Ettől eltekintve, nagyon jó barátomkènt tekintek rád, hiszen èletem legnehezebb szakaszában álltál mellettem, amit nagyon köszönök, de... Ez nem mehet így tovább.
-Luke, köszönöm, hogy ezt nem nekem kellett kimondanom. -sóhajtottam megkönnyebbülten.
-Nincs mit, Sarah. -mosolygott.- Akkor barátok?
-Barátok. - tettem ugyanígy.
Nem szomorúságot èreztem. Sokkal inkább megkönnyebbülèst.
Luke megtanított a kitartásra.
Tudta, hogy mindenben visszatart a tèny, hogy szeretem Michaelt, mègis küzdött. Egyelőre nem tudom, ez jó vagy rossz, de ki fogom deríteni.
Igen, szakítottunk, de hálával váltunk el egymástól. Nem volt könnyű, de megtettük ezt a lèpèst. Talán jobb emberrè tettük egymást, talán megmentettük egymást, ki tudja?
-Most pedig... Menj. Beszèlj vele. Règóta vár erre a pillanatra! -biccentett az ajtó felè, Michaelre utalva. Bólintottam, majd kirohantam a nappaliba.
Nem szóltam semmit, csak átöleltem Mikey-t. Így tett ő is.
-Bakker, gyerekek, ha èn ezt tudom, már az elejèn...! -hallatta hangját Calum.
-Jaaj, inkább fogd be! -rázta a fejèt Ash mosolyogva.
-Megcsináltuk, Ashton! Megcsináltuk! -ugrabugrált Cal.
-Szèp volt, haver. -bólogatott elismerően, majd brofistolt Calummal. Dilisek.

-Akkor...? -húzta fel Michael mosolyogva egyik szemöldökèt.- Most mi lesz?
-Akkor? -ismèteltem nevetve, aztán hagytam, hogy megcsókoljon.
Ès vègre rájöttem, mi ez az èrzès. Mindigis szerettem Mikey-t. Ès ő is engem. Szóval ilyen èrzès a viszonzott szerelem.
-Szeretnèm, ha ezt elolvasnád... -kotorászott a zsebèben Mikey. Egy papírt nyújtott át, amin az ő kèzírásával virítottak a betűk.
"VAPOR" olvastam fel...

Sokszor azt hisszük, a dolgoknak, amik velünk törtènnek, nincs èrtelme. Pedig nagyon is van. Minden okkal törtènik.
Az, hogy az akadályokat hogyan vesszük, az csak rajtunk áll. Nem mindig a könnyebb út a helyes.
Vèletlenek nincsenek, van oka annak, kivel találkozunk. Viszont nem vagyunk teljesen tehetetlenek. Nekünk kell eldöntenünk, a dolgok jó vagy a rossz oldalát nèzzük. Mosolyogjunk az èletre, ès egy napon ő is visszamosolyog ránk, talán akkor, mikor a legnagyobb szüksègünk lesz rá.

To be continued...?

♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪

I'll take what you got, got, got

I know it's not a lot, lot, lot

Cause I just need another hit

You're the thing that I can't quit

You got what I want, want, want

Here and then you're gone, gone, gone

If you told me that we were through

You know that I would break the truce

I want to breathe you in like your vapor

I want to be the one you remember

I want to feel your love like the weather

All over me, all over me

I want to print our hands in the pavement

Savour your words, I won't ever waste them

Look in your eyes and know just what you miss

So lie to me, just lie to me

So talk, talk, talk

Well tell me what I want, want, want

If I don't look into your eyes

It's almost like a perfect line

So don't stop, stop, stop

We'll take another shot, shot, shot

'Cause you know you got perfect aim

I wanna feel you in my veins

I wanna breathe you in like your vapor

I want to be the one you remember

I want to feel your love like the weather

All over me, all over me

I want to print our hands in the pavement

Savour your words, I won't ever waste them

Look in your eyes and know just what you miss

So lie to me, just lie to me

You sound so sweet

When you lie to me

Make you sound so sweet

When you lie to me

I wanna breathe you in like your vapor

I want to be the one you remember

I want to feel your love like the weather

All over me, all over me

I want to print our hands in the pavement

Savour your words, I won't ever waste them

Look in your eyes and know just what you miss

So lie to me, just lie to me

You sound so sweet

When you lie to me

Make you sound so sweet

When you lie to me

Huszadik

-Sarah... Jó reggelt... -éreztem egy meleg kezet a derekamon. Luke!
Aztán megéreztem az illatát.  Ő nem Luke.

-Mikey? -kérdeztem rekedt hangon.

-Igen? -kérdezett vissza, miközben levette rólam a kezét.

-Hol van Luke? -dörzsöltem a szemeimet és ültem fel.

-Otthon.

-MI!? -pattantam fel egy vigyorral az arcomon.- Miért nem ezzel kezdted? -kezdtem felvenni a kabátomat és a nadrágomat.

-Bocsi? -nevetett fel.

***

-Soha többet ne csinálj ilyet, oké!? -rontottam be a házba, és ugrottam rá a kanapén fekvő Luke-ra, miután Ashton eljött értünk, az erdő szélére.

-Sarah... -nevetett.

-Nekem te csak ne Sarahzz! -böktem nevetve hasba, majd csókoltam meg, jó hosszan.- Merre jártál?

-Ö... Tudod, tegnap... Nem lehetne, hogy ezt négyszemközt beszéljük meg? -fogta hangját halkra. Bólintottam, aztán karon fogtam és bevezettem a szobámba.- A helyzet az, hogy nem voltam valami... -nem folytatta.- És...

-Luke, nehezedre esik elmondani. Tudom. Nem is kell, mert bűzlesz annak a nőnek a parfümjétől. -lábadtak könnybe a szemeim.

-Ne haragudj, én... Nem tudtam, mit csinálok...

-Tudom... -simítottam végig az arcát.- Nem haragszom. -mondtam ki, habár olyan volt, mintha a saját testemben forgatnék meg egy kést.- Fáradt vagy? -kérdeztem. Bólogatott.- Szuper, mert én is. Tusoljunk le, aztán aludjunk. Lehetsz első. -álltam fel és hagytam a szobában.

-Minden rendben? -lépett mellém Mikey, ahogy kiléptem a szobából.

-Persze. -mosolyogtam erőtlenül.- Fiúk, szükségetek van valamire? Mert, ha nincs, én lefeküdnék aludni. Nem szoktam hozzá ahhoz, hogy a földön aludjak... -sandítottam nevetve Michaelre, aki szintén nevetni kezdett.

-Mi történt? -rohant át Cal arcán egy perverz vigyor.

-Majd ő elmeséli. -biccentettem a szöszi felé ásítva, majd a szobám felé vettem az irányt. Hárman egyszerre, röhögve kívántak nekem jó éjt.

Luke pont akkor végzett, mikor bementem.

-Nyugodtan feküdj le, majd jövök én is. -tájékoztattam.

-Biztos? -húzott magához.

-Egészen biztos. -hunytam le a szemem, mire megcsókolt. Elégedett mosollyal vált el tőlem, aztán befeküdt az ágyamba.

Fél órán keresztül zuhanyoztam. Nem jellemző rám, de ennek most több oka is volt.

muszáj volt levakarnom magamról a koszt, amit összeszedtem az erdőben, és... a másik pedig, hogy örültem, ha kevesebb időt kell Luke-kal töltenem.  Egészen furcsa érzésem van vele kapcsolatban, ami egyáltalán nem tetszik. Nagyon nem.

⋙ ⋘

Mióta Luke eltűnt arra a bizonyos éjszakára, másfél év telt el.

Elég sok dolog történt azóta... Luke elkezdett elvonóra járni, Calum talált magának egy normális barátnőt, Ashton  megtanult rakott krumplit sütni, Michael eljár bulizni, és ami talán a legjobban meglepett: Peti.

A bátyámnak igazán jót tett, hogy nem hagytam, hogy többé a szoknyámon üljön.  Tartósan becsajozott. Komolyan. Méghozzá, Lauren lett a barátnője. És ez még nem minden! Megkérte a kezét!  Hatalmas élmény volt látni a bátyám és a legjobb barátnőm esküvőjét.

Mellékesen, Calum úgy berúgott a lakodalomban, hogy alig tudtuk hazavinni...

A fiúk lezavartak egy gyors turnét, jelenleg 'nyári szünetet' tartunk, Sydney-ben. Már dolgoznak az új lemezükön, és bátran kijelenthetem, hogy jobban várom, mint akármelyikőjük.

-Srácok... -szóltam, már vagy negyedszerre.- Mi lesz, ha belefojtjátok Calt a vízbe? Legalább ne ilyen közönséges módon próbáljátok már eltenni láb alól!

-Köszi Sarah... -mászott ki a csurom vizes Calum a medencéből. Meggyötörten ült le a bárátnője, Melody mellé.

-Van valami programotok mára? -kérdezte Mikey.

-Nekünk mindig van. -kuncogott Melody, és csókolta meg Calt.

-Te jó ég... -forgatta Ash a szemeit.

-Nekünk van? -néztem Luke-ra.

-Hát szerveztél? -kérdezett vissza.

-Ö... Nem. -sütöttem le a szemem.

-Akkor nincs. -válaszolt Mikey és az én kérdésemre is.

Valami egyértelműen megváltozott kettőnk között, pedig én mindent megtettem, hogy ne így legyen.

-Illetve... -folytatta.- Én ma elmegyek az egyik haverom bulijába. -jelentette be. Reményteljesen rá emeltem a tekintetem. Azt vártam, hogy megkérdezi, elmegyek-e vele.- Mi az? -kérdezte, mikor már egy ideje bámultam.

-Semmi. -hajtottam le a fejem, és kezdtem babrálni a karkötőmmel, amit még Mikey-tól kaptam karácsonyra.

-Fiúk, kezdődik! -hangosította fel Melody a teraszon található, hatalmas plazmatévét, aztán visszaült Calum ölébe. Kicsit irigyelem. Mármint, nem Cal miatt, mert atyaég, Calum... Hanem a kapcsolatukért. Luke-ra néztem, aki a tévére tapadt szemekkel terpeszkedett az egyik napozószékben. Nem is tudtam igazán az interjúra figyelni, teljesen elmélyedtem a gondolataimban.

Rájöttem, ha én nem teszek semmit, ő sem fog, így felálltam és mellé sétáltam. Leguggoltam, és suttogni kezdtem a fülébe:

-Luke, édes, mi lenne, ha a műsor után...

-Sarah, nem látod, hogy nem érek rá? Nem hallom tőled a tévét. -cseszett le.

-Bocs. -ráztam a fejem felháborodottan, és indultam a teraszajtó felé.

-Most meg hová mész? -kiáltott utánam, a "leszarom, de a látszat kedvéért kénytelen vagyok megkérdezni"' hangsúlyával.

-Nem érsz rá. Akkor nem mindegy? -feleltem, vissza sem fordulva.

Átöltöztem, aztán nekiálltam mosogatni.

-Minden rendben, Sarah? -jött be Mikey a konyhába.

-Persze. Már megszoktam, hogy ilyen idióta, amióta elvonóra jár. Majd jobb lesz. -mondtam, holott tudtam, hogy erre elég kicsi esélyt adok, még én is, nemhogy Luke.

-Hát jó. De ha van valami...

-Tudom. -mosolyogtam rá.- És nagyon köszönöm.

-Segítsek? -viszonozta a gesztusom.

-Nem kell, már készen vagyok. -töröltem meg a kezem.

Mellèkesen, mèg mindig kerülget az a furcsa èrzès, amit azon az èjszakán èreztem, mikor Michaellel ott voltunk ketten, a semmi közepèn...

Michael szóra nyitotta a száját, mikor Luke beviharzott a konyhába.

-Sarah, beszélnünk kell. MOST. -húzta össze a szemöldökeit.

-Rendben. -fújtam ki a levegőt, és mentem be vele a szobánkba.- Mondd csak. -huppantam le az ágyra, és néztem fel rá.

-Elég kiakasztó, ahogy viselkedsz. -kezdett fel-alá járkálni a szobában.

-Tessék? -tartottam vissza a felháborodott nevetésem, mert azért, mégis csak, engem kér számon a furcsa viselkedésemért?

-Folyton égetsz a barátaim előtt. -fakadt ki.

-Én égetlek!? Luke, értem én, hogy majd' beleőrülsz, hogy nem lőheted be magad, de attól még nem kéne úgy viselkedned velem, mintha a kutyád lennék! -emeltem fel a hangom.

-Az egész miattad van! -tett ugyanígy.- Ha nem kergetnél az őrületbe azzal, hogy folyton húzod az agyam, nem kéne visszajárnom a nőimhez!

-Te visszajársz a nőidhez!? -ugrottam fel és ordítottam.

-Igen, képzeld, és fantasztikusak! -mondta az arcomba, mire arcon csaptam. Nem szólt semmit, csak iszonyú tempóban kirángatta a sporttáskáját a szekrényből-a ruháimmal együtt-, és belepakolt néhány cuccot.- Ne várj meg, nem jövök ma haza.

-Eszem ágában sincs megvárni, Hemmings! -kiabáltam.

-Jól van. -rántott vállat, miközben behajtogatta a törölközőjét a táskába.

-Tudod, az, hogy így viselkedtél, az nem lenne baj, mert tudom, milyen nehéz ez neked. Viszont, az, hogy folyton csalsz, na az aztán több a soknál! -nevettem keserűen.- Rèszemről vège. -mondtam ki.

-Szia! -sétált ki, nekem háttal, az előbbi megjegyzésemmel nem is foglalkozva az ajtón.

-Rohadj meg, LUKE! -vágtam a fejéhez, mire csak bemutatott.

Zokogva csaptam be a szobaajtót.

***

Valaki kopog. Nem nyitok ajtót.

-Sarah, kérlek... -kopogtatott Calum tovább.

-Mi történt? -kérdezte Ash.

-Megpróbálok vele beszèlni èn... -hallottam Melody hangját a másik oldalról.

-Ne, èn csak Michaellel akarok beszèlni. -mondtam ki, amin mèg èn is meglepődtem.

-Itt vagyok. -nyitott be a szobába.- Mi törtènt? -ült le mellèm.

-Luke megcsalt. -sírtam el magam, megint.

-Tessèk? -döbbent le.- Jajj ne... -suttogta.- Ès most mi lesz?

-Szakíttam vele. -töröltem le a könnycseppeket az arcomról.

-Biztos, így a legjobb? -fürkèszte az arcom. Bólintottam.- Na gyere ide. -ölelt magához. Ès akkor, olyan hosszú idő után, újra èreztem valamit. AZT az èrzèst. A különbsèg az egèszben az volt  hogy most sokkal erősebben lüktetett a mellaksomban...- Lehet, ez egyáltalán nem a megfelelő alkalom, de el kell valamit mondanom. -szólalt meg hirtelen.

-Mondd csak...

-Èn nagyon nagyon jó barátomnak tartalak tèged.

-Èn is tèged, Michael.

-De ez nem minden...