Tizenharmadik

-Én szeretném elmondani neki. -fordult Luke Ash felé.
-De... -kezdte Ashton, de a szöszi beleszólt:
-Kérlek...
-Jó, rendben. De valami azt súgja, meg fogom bánni, hogy hagyom, te mondd el neki. -dőlt hátra, keresztbe font karokkal.
-És... Nem lehetne, hoogy... -utalt Luke arra, hogy Ashnek le kellene lépnie.
-Tényleg ezt akarod? -kérdezett vissza a bongyori. Lüke csak bólintott.- Legyél vele kíméletes! -parancsolta, majd jelezve, hogy vége a konzultálásuknak, felállt, majd egy bankjegyet csúsztatott felém az asztalon. Szó nélkül ment ki a kávézóból.
-Luke, mi folyik itt? -hajtottam le a fejem, hátha így nem veszi észre, mennyire kiakadtam ezen az egészen. Nem hagyhatom, hogy lássa, fontos nekem.
-Van valami, amit nem mondtam el neked. -tett ugyanígy.- És ezt nagyon sajnálom. Mert ha elmondom, már a legelején, akkor lehet, minden máshogy alakul. -csend. Egyikünk sem beszélt, mígnem folytatta:- Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Nem akarom ezt a kört majd századszorra is lefutni, úgyhogy, elmondom... -újra hallgatott.
-Mondd nyugodtan... -suttogtam, biztatásképp.
-Beteg vagyok.
-Tessék? -kérdeztem vissza hisztérikusan.
-Pontosabban... Függő.
-Hogy mi? -döbbentem le.
-Most utálsz. Tudtam, hogy ez lesz. Tudtam, hogy még rosszabb lesz a helyzet, mint ez előtt volt és... -nem tudta folytatni. Ugyanis megcsókoltam.- Most akkor mi van? -nevetett egy pillanatra, miután újra tisztes távolságba kerültem tőle.
-Úristen... ÚRISTEN... -pánikoltam be.- Lesmároltam egy fiút, akinek van barátnője... Te jó ég... -eszméltem fel.
-Nem, nincs. Szakítottunk. Még tegnap este. -rázta a fejét.
-Hál' Isten! -tört ki belőlem, és dőltem hátra, miközben kinéztem az utcára.
-Haragszol rám? -kérdezte alig hallhatóan, mintha nem akarna a kérdésére választ kapni.
-Nem, dehogy is! Te nem tehetsz arról, amiket csináltál.
-Azt hittem, sokkal rosszabbul fogod fogadni.
-Ömm... -vettem mély levegőt.- Peti fél éve gyógyult fel.
-Ő is függő volt?
-Bizony. De sikerült neki meggyógyulni. És neked is sikerülni fog. -fogtam meg a kezét.
-Akarod tudni, hogy hogyan keveredtem bele? -ült át mellém. Válasz helyett bólintottam.

***

Luke teljesen nyugodtan mesélte el, hogyan lett drog függő, mióta tart ez az egész, és mennyi pénzt elpocsékolt különböző szerekre. Én meg csak hallgattam a mellkasára dőlve. Olyan érzésem volt, mintha kezdetektől fogva ezt akarnám. És azt hiszem, ez így is van.

Kezdtem mindent lassan megérteni, sőt, a végén még meg is könnyeztem, hogy milyen bunkó voltam vele, mikor ő azt sem tudta, mit miért, és hogyan csinál.
Fizettünk, aztán elindultunk haza. Persze, kerülőúton, hogy kettesben tudjunk még maradni.
-Jársz kezelésre? -néztem fel rá.
-Egyszer voltam. De nem akarok többször menni ahhoz a nőhöz. Nem volt jófej. -válaszolt.
-Ha beszélsz Petivel, biztosan tud neked ajánlani valakit. Azt hiszem, járt egy pasihoz, aki nagyon kedves volt. Lehet, ő beválna neked is.
-Ez jó ötlet! Este fel is hívom. -mosolygott. Szótlanul, kéz a kézben sétáltunk, egészen a parkig, ahol legelőször beszélgettünk.- Tényleg nem zavar téged? -utalt a függőségére.
-Nem, nem zavar. És majd együtt megoldjuk.
-Szóval ez azt jelenti, hogy... -derült fel azt arca, és állt meg.
-Szerinted? -nevettem ki.
-Na végre! -nevetett ő is, és csókolt meg.- Mi legyen a többiekkel? Elmondjuk nekik, hogy együtt vagyunk?
-Miért ne mondanánk el? -vontam vállat mosolyogva, miközben tovább sétáltunk.
-Mert... Mindegy. Igazad van. -gondolkozott el és válaszolt a földre meredve.
Egyre hűvösebb lett, úgyhogy gyorsan szedtük a lábainkat hazafelé.
-Itthon vagyunk! -szóltam,. ahogy beléptünk a házba.
-Heló! -ugrott Michael az előszobába.- Ó... -nézett Luke-ra egy apró fintorral az arcán.
-Na, nagyon kiakadt? -súgta Calum Luknak, mire ő csak egy félmosollyal megrázta a fejét.
-Srácok, üljetek le, tisztáznunk kell valamit! -huppantam le a kanapéra, Ash mellé.
-Minden oké? -nézett féloldalasan rám.
-Minden a lehető legnagyobb rendben! -vigyorogtam. Luke letelepedett mellém, Calum és Mikey velünk szemben ültek le.- Na... -kezdtem bele a mondókámba.- Szeretném, ha most tisztáznánk, hogy nekem mindent elmondhattok. Egyrészt, mert úgy gondolom, barátok vagyunk, másrészt meg azért, mert a bébiszitteretek vagyok, és aláírattatok velem egy szerződést, amiben az állt, hogy minden esetben kötelez a titok tartás, tehát ha akarnám, sem mondanám el senkinek a kis titkaitokat. Elég nehéz úgy 'együtt élni' -mutattam nyuszi fület a levegőbe.- veletek, hogy nem vagyunk egymáshoz őszinték. Például, tegyük fel, Calum allergiás a fahéjra. Én meg mit sem tudva az egészről sütök egy fahéjas sütit, Calum megeszi, aztán...
-Calum nuku. -fejezte be a mondatomat az említett személy.- Várj... Az én vagyok. -fagyott az arcára a mosoly.
-De hülye vagy! -nevette ki Ashton.
-Értitek, mit akarok mondani? -fogtam vissza a nevetésem. Mindenkitől helyeslő választ kaptam.
-És, mielőtt lelépnétek... -hajolt előrébb Luke.- Elmondtam Sarahnak, hogy... tudjátok...
-Mi? -kapta fel a vizet Michael. Végignézett rajtunk.- Ti erről tudtatok? -kérdezte Calumtól és Ashtontól.
-Most mi ebben a nagy cucc? -kérdezett vissza Cal.
-Hogy mi? Az, hogy megint kihagytatok belőle. Az. -pattant fel és viharzott be a szobájába. Kattant a zár, aztán csend.
-Mindig behisztizik... -rázta a fejét Luke.- Elegem lett abból, hogy mindig ezt csinálja. Többet nem fogok miatta idegeskedni. -forgatta a szemeit. Szóra nyitotta a száját, de megelőztem:
-Biztos, ne várjuk meg?
-Biztos. Ezt most nem fogja elcseszni. -bólintott, rám nézve.- Szóval, elmondtam Sarahnak, hogy mi van velem mostanában. És... Most együtt vagyunk. -mosolyodott el.
-Még szerencse, hogy Michael nem hallotta... -suttogta Calum ledöbbenve.
-Miért is? -lepődtem meg.
-Mert régóta nem volt barátnője. És azt hiszem, zavarja, hogy körülötte mindannyian párkapcsolatban élünk. -magyarázkodott Ash.
-Nekem nincs is csajom. -húzta fel a szemöldökét Calum, mire Ashton leborította egy pohár vízzel, amit a dohányzó asztalról vett el.
-Basszus, most már tényleg el kell mennem az izomrángásommal orvoshoz. -sziszegte idegesen.- Amúgy gratulálok. -''mosolygott".
-Köszönjük. -tettem ugyanígy.
-Calum, beszélnünk kell. Húzz a szobádba! -parancsolta Ashton.
-Haggyá', nem vagy az apám. -feleselt a fiú.
-Húzz a szobádba! -idegesedett fel Ashton.- Nem tudja ám, mit beszél... Nagyon keveset alszik. Felpörgeti a kakaó. -tárta szét a karjait a bongyori, aztán futólépésben beirányította Cal-t a szobába.
-Annyira furcsák... -néztem aggódóan Luke-ra.
-Csak fáradtak. -mondta megnyugtatólag, majd megcsókolt.
-Mit kérsz vacsorára?
-Spagettit. -nevetett halkan és döntötte a homlokát az enyémhez.
-Akkor spagettit csinálok. -mosolyodtam el.
-Segíthetek? -lelkesedett fel. Válasz helyett bólogattam, majd a kezét megfogva húztam be a konyhába.

Elérhetőségeim

Nézz be hozzám a többi közösségi portálon is! :)

Wattpad
We Heart It

Polyvore

Twitter

Tizenkettedik

Sziasztok! :)
Meghoztam az új részt. Tudom, hogy megígértem, hogy előbb kiteszem, de egyszerűen semmi időm nincs, a hét végére 3 cikket kell írnom a szerkesztőségbe, ahol 'dolgozom'.
Jól látjátok (de lehet, nem, mert a fejléc nem akar működni, ezt is renoválnom kell...), megváltozott a blog neve, innentől Vapor lesz a címe. A link ugyanaz marad. :) Több újításon is dolgozom, ami majd remélem, elnyeri a tetszéseteket! A sztori most már megtalálható Wattpadon is, ezt a jobbra lévő menüben megtaláljátok.
HA ESETLEG MOST VAGY ITT ELŐSZÖR, akkor kérlek, kattints a menüben a 'Szereplők' fülre, és ismerkedj meg a karakterekkel. :) Ha tetszik az irományom, iratkozz fel, hogy azonnal értesülj az új részekről!
Na jó, nem rizsálok többet, jó olvasást, és jó szünetet!! Puszi!
~H


-Hát te aztán nem szarozol. -húzta fel egyik szemöldökét mosolyogva. Hevesen megcsókolt, közben felhúzott a földről. Éreztem rajta a másik nő parfümének illatát.
-Luke... -toltam el magamtól, az ajkamra harapva. Értetlenkedve nézett rám.- Nem direkt akartam ezt így.
-Na és? -vont vállat, és kezdett hajolni, újra.
-Mi az, hogy na és? Nem érted? Én nem akarom, hogy velem csald meg a barátnőd! -mérgesedtem fel. Nehezemre esett kimondani, de ha van barátnője, nem lehetek én a harmadik személy...
-Ki mondta neked, hogy van barátnőm? -tárta szét a karjait.- Michael volt. Igaz? Tudtam, hogy az a...
-Ki ne mondd! -vágtam a szavába szigorúan.- Nem mondta senki. Nem vagyok hülye, rájöttem magamtól. Most is nála voltál. De ezt akkor is tudnám, ha nem jelentetted volna be... Érzem rajtad a parfümét.
-De Nancy csak egy... egy lány... -magyarázkodott.- Aki a Starbucksban dolgozik, és..
-Luke, én is csak egy lány vagyok. A bébiszitteretek. -nevettem el magam bosszúsan.
-Minden kisfiú bele van zúgva a bébiszitterébe. -mondta halkan, egyenesen a szemembe nézve.
-De te nem vagy kisfiú. -ráztam a fejem, visszatartva a könnyeimet.
-Sarah, kérlek, felejtsük most el Nancy-t... -húzta össze a szemöldökeit kétségbeesetten.
-Előbb válaszolj a kérdésemre... Együtt vagytok?
-Pff... Ez egy hülye kérdés, ilyenekre nem válaszolok.
-Luke! -szóltam rá.
-Igen... -fújta ki a levegőt.
-Na, akkor miről beszélünk? -tettem úgy, mintha nem fájna ez az egész.- Jó éjt. -fordítottam neki hátat, és hagytam egyedül a nappaliban.
Beérve a szobámba lerogytam az ágyra. Életemben nem voltam még ennyire összezavarodott...

***

-Sarah, jó reggelt! -kopogott valaki az ajtómon úgy, mint egy őrült. Ez Ashton lesz... Állításom beigazolódott, ugyanis a következő pillanatban kinyitódott az ajtó.- Nézzétek, fent van! -mosolygott egy tányérral a kezében.

-Jó reggelt... -ásítottam.
-Köszönjük a sütit. -ült le az ágyam szélére.- Cserébe csináltunk neked reggelit. -mosolygott. Felültem, miközben megdörzsöltem a szemem. Calum, Michael és Luke az ajtóban álltak.
-Köszönöm! -mosolyodtam el kábán.- Ameddig megreggelizek, készüljetek el, muszáj elmennünk vásárolni.
-Ne mááár! -fejezte ki nem tetszését Calum.
-Veszünk kakaót. -néztem rá.
-Oké. -mosolyodott el, és kötelesség tudóan kifáradt a szobámból.

***

-Na, kinek mire van szüksége? -ültem le az asztalhoz, hogy összeírjam egy papír fecnire, mit kell venni.- Lukenak zokni... krumpli, Calumnak kakaó... Fiúk? -néztem felváltva Mikey-ra és Ashre.
-Öhm... Ha beugrunk a hangszer boltba, akkor új dobverő. -gondolkodott Ashton.
-Nekem nem kell semmi. -vont vállat Michael.
15 perc múlva a garázs felé lépkedtem az extra magassarkúmban (Calum, köszi, hogy kiválasztottad nekem, nem volt jó döntés...), a szoknyámban (köszi, Luke, ez sem volt az.), a fekete pólóban (köszi, Michael, ez talán jó döntés volt) és a szintén fekete kabátomban (köszi, Ash, ezt a kabátot nagyon szeretem.)
Calum, Mikey és Luke hátul ültek, Ashton vezetett, én mellette ültem. Csend volt, egészen addig, ameddig Ash meg nem szólalt:
-Van jogsid? -nézett rám.
-Van. -mosolyogtam.
-Nem gondoltam volna rólad. -nevetett ki Calum.
-Kérdezd meg Petit! -tettem ugyanígy.- Basszus, elfelejtettem felhívni! -kezdtem, kotorászni a táskámban. Kétszer hívtam, mire felvette.
-Háló? -szólt bele a kagylóba álmosan.
-Szia Peti! Sára vagyok. -derült fel az arcom, és beszéltem a telefonba, magyarul.
-Szia húgi. Mizu?
-Bocsi, hogy nem hívtalak. Csak annyira elvagyunk a fiúkkal, teljesen elfeledkeztem arról, hogy megígértetted velem...
-Semmi gond. -ásított.
-Felébresztettelek? -néztem az órára furcsállóan,
-Aha. De nem baj. Ideje volt felkelnem.
-Soha nem alszol kilencnél tovább.
-Igen, deeee... -habozott.- Közbejött valami...
-Baj van? -idegeskedtem.
-Nem, nem nincs, éppen ellenkezőleg! -nevetett halkan.- Képzeld, találtam munkát.
-Hál' Isten! Hová vettek fel?
-Egy modell cégnél vagyok fotós. Lauren segített.
-Azta! Gratulálok! -döbbentem le.
-Arra gondoltam, valamikor átjöhetnél vacsorázni. Vagy inkább... Menjünk el egy étterembe. Mondani szeretnék valami fontosat, és azt hiszem, ehhez az alkalomhoz nem illik a zacskós leves.
-Hát akkor tényleg nagyon fontos...
-Fontosabb, mint gondolnád. -felelte sejtelmesen. A háttérből ajtó csukódást hallottam.- Mennem kell. Majd még megbeszéljünk a  vacsorával kapcsolatos részleteket.
-Rendben, Peti, szeretlek.
-Én is, szia! -hadart, és nyomott ki.
-Anyám! -röhögött fel Ash.- Tetszik ez a nyelv.
-Ha gondolod, majd taníthatok valamit. -nevettem.
-Mi van Petivel? -érdeklődött Mikey.
-Nagyon furcsa mostanában, az biztos. De meghívott vacsorázni, mert valami fontosat szeretne mondani. Képzeljétek, van munkája. Fotós. Ebben az a vicces, hogy életemben nem láttam még egyetlen egy fotóját sem...

***

-Utálom, hogy a fotósok mindig mindenhol megtalálnak minket! -mérgelődött Calum, a pláza előtt, a kocsiban ülve, dörzsölve a golyózó szemeit a sok vaku miatt.

-Én is. -hangzott a fiúk egyöntetű válasza. És már kezdem megérteni, miért is rühellik... 

Bevásároltunk, közben ettünk az egyik gyorskajáldában, szépen hazacipekedtünk, vagyis nem, mert Luke és Michael nagyon menőnek érezték magukat, és azon versenyeztek, ki tud egyszerre több szatyrot bevinni a garázstól a házig. Két kiló liszt bánta... Szóval csak ketten cipekedtek, Calum meg Ash röhögtek rajtuk. Végülis, tényleg baromi viccesek voltak, de azért ez, azt hiszem, több a soknál. 

Délután a srácok nyugisak voltak, én folytattam a takarítást. Tényleg kellett végre valaki ennél a háznál, aki kitakarít. 

-Azta! -lépett be a szobájába Mikey és nézett körül, mire én csak kinevettem. Rögtön elkomorodott az arca.- Hol van?
-Mi? -kérdeztem furcsállóan.
-Hát a... -rám nézett.- Mindegy. LUKE! -kiabált, még mindig rám nézve.
-Mi van? -jött a kanapén kockuló sráctól a kedvetlen válasz.
-Hova tetted?
-Mit?
-Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád!! -rohant ki Mikey a szobából és húzta fel Lukeot a kanapéról a pólójánál fogva.
-Mi bajod van? -lökte el magától Lüke a fiút.
-Hogy mi a bajom!? -ordított Michael.- Elvetted, ami az enyém. És lenyúltad a dalom! -tette hozzá.
-Milyen dalod? Azt a szart, amit a fiókodba bezárva tartottál?
-Hová tetted? -feszült Lukenak Michael.
-Nyugi, csak beleolvastam. -nevetett fel tök higgadtan Luke.
Michael feldúltan rohant Luke szobájába.
-Hé! -szóltam rá, miközben a szöszi asztalán kutatott. Mintha meg sem hallotta volna, úgy kotorászott tovább.- Michael! -léptem oda hozzá, és fordítottam magam felé.- Mi van veled?
-Én csak... -fürkészte az arcom.- Fontos nekem ez a dal.
-Haragszom Luke-ra, de annyira, fontos neked, hogy bántsd?
-Igen, mert... -megállt a beszédben.- Hagyjuk inkább. -hajtotta le a fejét. Szótlanul bevonult a szobájába, majd magára zárta az ajtót.
-Ez most mire volt jó? -néztem Lükéra, aki csak megvonta a vállát.

***

-Egy hét múlva karácsony. -néztem Ashtonra, miközben egy nagyot kortyoltam a kakaómba a kávézóban, ahová ezúttal csak ketten mentünk, hogy legyen alkalmam végre vele is beszélgetni.
-Tudod már, mit veszel Petinek? -tett ugyanígy.
-Nem, pedig régóta gondolkozok rajta.
-Mi lenne, ha vennél neki egy fényképezőt?
-Ash, király vagy! -lelkesedtem fel.- Köszönöm!
-Nincs mit! -nevetett ki.- Figyelj, igazából nem erről akartam veled beszélni. -váltotta komolyra a témát.- Azt gondolom, ha tényleg barátok vagyunk, ezt tudnod kell.
-Jó. -bólintottam.
-Ezt előbb el kellett volna mondanom, de mindig visszatartott...
-Mi?
-Inkább ki? -javított ki.- Luke. -folytatta egy hosszabb szünet és egy sóhajtás után.- Hiba volt, eddig elhallgatnunk.
-Ashton, nyögd már ki! -szóltam rá erényesebben.
-Ne! -rohant be az ajtón Luke. Annyira meglepődtem,. meg sem tudtam szólalni. Leült mellénk, majd idegesen beleivott a kakaómba. -Pincér, kérnénk még egy kakaót! -intett a pincérnek.
-Te jó ég! -túrt Ashton gondterhelten a hajába.
-Mi folyik itt? -tettem fel a kérdést, még mindig lesokkolódva.