-Mer' mi van? -vánszorgott ki Luke a szobából dörzsölve a szemeit.
-Michael elájult! -kiabáltam rá, mire odaszaladt az asztalhoz és tárcsázni kezdett.- Hallasz engem? -vettem Mikey arcát a két tenyerem közé.
-Sarah? -kezdett vihogni.
-Igen, én vagyok... -tűrtem el az arcába lógó hajtincseit.- Semmi baj nincs... -próbáltam megnyugtatni. Na jó, inkább a saját magam nyugtatására mondtam, látszólag Michael nincs képben.
-Mindjárt itt vannak a mentők. -térdelt le mellénk Luke.- Gyere, haver, a kanapén jobb lesz. -kaparta fel a földről a fiút Lüke. Lefektettük a kanapéra.
-Van egy ikertesód? -nevetett Mikey bágyadtan, rám nézve.- Két Sarah...
-Hozok neki vizet! -pattantam fel. Aggasztó, hogy Mikey kettőt lát...
-Táncolunk? -állt fel Michael és kapta el Luke kezeit.
-Inkább ülj le! -ültettem vissza a kanapéra.
-Nagyon meleg van... -fújtatott.
-Sarah hozott neked vizet.
-Nem kell a víz! Nekem pia kell! -habogta.
-Be van rúgva? -néztem fel a melettünk támaszkodó Lukera.
-Elképzelhető. -bólintott komolyan.
-Megsülök ebben a melegben! -vihorászott Michael. bevizeztem a kezem és végig simítottam az arcát.
-Luke, milyen kicsik a kezeid... -nézte hunyorogva a tenyerem.
-Egy normál emberre nem így hat az alkohol! -pánikoltam be.
-Ő egy rendhagyó eset. Rohadtul nem bírja. -válaszolt Luke.
-Pedig azt hittem, nálam jobban senki sem dől ki a piától...
-Emlékeztess rá, hogy le kell itassalak! -húzogatta a szemöldökeit a szöszi.
-Mi!? -kérdeztem vissza, Michaellel egyszerre.
-Kimegyek megnézem a mentőket. -szaladt ki Luke a nappaliból.
-Mondanom kel valamit. -emelte rám Mikey a tekintetét.- Te olyan gyönyörű vagy ebben a kék zokniban... -böfögött.
-Nem is kék a zoknim!
-Na jó, nem ezt akartam mondani, csak beszartam. -rázta a fejét, aminek hatására majdnem leesett a kanapéról.
-Részeg vagy!
-Nem is...
-Mennyit ittál, Michael?
-Csak kólát ittam. Tee figyelj, van itt valami... -nyúlt az ajkaim felé.- Tudod, mi? Hát ez. -és hajolni kezdett felém.
-Itt vannak! -lökte el mellőlem Luke.
***
-De ugye nincs alkohol mérgezése? -kérdeztem a mentőorvostól, miután ellátták Michaelt, és megállapították, hogy tényleg rohadtul leitta magát.
-Nincs, csak a szervezete máshogy reagál az alkoholra. Pár nap múlva rendbe jön.
-Köszönjük szépen! -fogott kezet a férfivel Luke.
-Egy Sarah nevű személyt emlegetett, gondolom, ön az. -nézett rám. Bólogattam.- Menjen be hozzá! -biccentett Mikey szobája felé.
Lenyomtam a kilincset és beléptem a sötét szobába.
-Szia. -köszöntem halkan.
-Calum?
-Nem, Sarah.
-Tudtam ám! -ült fel az ágyán.
-Feküdj vissza nyugodtan! Leülhetek? -céloztam az ágya szélére.
-Le. -bólogatott hevesen.- Láttam egy zsiráfot. És nagyon sokat ivott.
-Michael, figyelj rám! -szorítottam meg a kezét.- Miért ittad magad ennyire le?
-A globális felmelegedés nincs jó hatással a jegesmedvékre. Láttál te már kopasz jegesmedvét? Mert, ha melegük lesz, leveszik a szmokingjukat. -nevette el a végén.
-Te jó ég! Veled valami nagy baj van.
-Igen. Nagyon nagy baj. -forgolódott.- Luke meg fog ölni.
-Miért bántana téged? -kérdztem kíváncsian.
-Mert szeretlek. És ő is téged. És mindig az erősebb kenguru győz. Anyu megmondta. Meg azt is, hogy a főzeléket nem szabad a tapétára kenni.
-Szerintem neked most le kellene nyugodnod, oké? -takartam be.- Hagylak pihenni, holnap találkozunk. -indultam az ajtó felé.
-Ne! -kiáltott fel.- Ne menj el...
-Maradok, de csak azzal a feltétellel, hogy megpróbálsz elaludni.
-Már alszok is. -suttogta.
Leültem a kanapéra. Hogy érti azt, hogy mindig az erősebb kenguru győz? Ez nekem túlságosan bonyolult.
Lehet, szólnom kellene Lukenak, hogy itt maradok egy ideig Michaellel...
***
-Fel fognak ébredni! -suttogta ingerülten Ashton.
-Akkor csinálj TE rántottát! -pattogott Calum is. Kinyitottam a szemem. Mikey szobájában vagyok. És reggel van. Ő még alszik. Jobb lesz, ha hagyom aludni, tegnap tiszta zizi volt.
Kilopózva a szobából két kíváncsi szempár tapadt rám.
-Michaellel aludtál? -döbbent le Calum. Ash elmosolyodott, aztán el is fordult.
-Aha. Vagyis, nem! A kanapéján aludtam, mert tegnap este...
-Luke mesélte. -vágott a szavamba Ashton.
-Jó reggelt! -szólalt meg mögöttem Luke.- Nem akartalak felébreszteni az éjjel, ne haragudj! -ölelt meg.- De cserébe betakartalak.
-Ó, köszönöm. -vágtam furcsa arcot.- Megcsinálom a rántottát. Elvégre, ezért vagyok itt. -vontam vállat nevetve.- Addig menjetek, vegyetek fel valami... -néztem rajtuk végig.- kevésbé pizsama szerűt! -Calumon megakadtam.- Komolyan kiskutyás pizsid van?
-Olyan aranyosak! -nézett le a pólójára.
-Te jó Isten! -vonult be Luke a szobájába.
Mire felöltöztek elkészítettem a rántottájukat és megterítettem, 3 személyre. Mikey-nak majd akkor, ha felkel.
-Te nem eszel? -kérdezte Ashton, mikor leült az asztalhoz.
-Nem, majd a szobámban. -támaszkodtam meg Mikey üres székén.
-Ne hülyéskedj! -röhögött ki Calum.- Az ott Michael helye, de itt ülhetsz te. -mutatott maga mellé.
-Mielőtt megkérdeznéd... -hajolt közelebb Luke.- Igen, szükség van erre, Calum allergiás rá, ha valaki nem ott ül, ahol a helye van.
-Huh... Furák vagytok... -ültem le a 'helyemre', miután elővettem egy tányért.
-Luke, ma te vagy a soros! -dőlt hátra Ashton.- Ma te mosogatsz! -állt fel az asztaltól.
-Hógolyózunk? -csillant fel Calum szeme.
-Öltözzetek fel rendesen! -szóltam utánuk.- És halkan, ne ébresszétek fel! -utaltam Michaelre.- Menj te is, megcsinálom. -kezdtem összeszedni az üres tányérokat, és mondtam Lukenak.
-Segítek.Úgyis meg kéne beszélnünk egy-két dolgot... -felelt morcosan.
-Oké. Mi a gond?
-Milyen volt Michaellel? -kérdezte gúnyosan, egy hosszú szünet után.
-Ö... -nevettem zavartan.- Semmilyen. Miért gondolja mindenki AZT? -tártam szét a kezeim.
-Jó, bocsi, csak...
-Csak? -kérdeztem, miután megint nem beszélt.
-Nem fontos. -vont vállat.
Kinyitódott Michael ajtaja.
-Jó reggelt! -mosolyogtam rá.
-Heló... -temette tenyereibe az arcát.
-Hogy vagy?
-Nézz rá! -röhögött Luke.
-Főzök neked levest, attól jobban leszel. -jelentettem be.
-Sarah, én most megyek, beszélnem kell a menedzserünkkel. -fordított maga felé Luke.
-Jó, menj csak! Ha mész boltba, kérlek hozz... -kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem, megcsókolt. Jó hosszasan, jól letapizott, olyan természetellenesen csinálta.
-Mit hozzak akkor? -engedett el.
-Krumplit. -nyögtem ki halkan.
Pár perc múlva már csak ketten voltunk Mikey-val házban.
-Csodálatos... -morogta.
-Mi? -kérdeztem.
-Csodálatos pár vagytok. -fintorgott a hátam mögött.- Mégis mikor jöttetek össze? Luke még nem is dicsekedett.
-Mi... nem is vagyunk együtt.
-Még el is hinném, ha tudnám, hogy nem hazugság.
-Michael, ez az IGAZSÁG. -hangsúlyoztam.
-Mégis megcsókolt. -folytatta higgadtan.
-Tehetek én róla...?
-Nem kell, hogy ne mondj igazat! -mosolyodott el.- Teljesen odavagy érte. Ezt még a vak is látja. -rázta a fejét, még mindig mosollyal az arcán.- Amit tegnap mondtam... Azt... Felejtsd el!
-De...
-Örülök nektek. Tényleg. -ezzel bement a szobájába.
Szuper!
***
-Persze! -duzzogott Calum, miközben lerúgta a cipőjét az előszobában.
-Fogd be, úgyis tudod, hogy én győztem! -vágott vissza Ash.
-Min veszekedtek? -kevergettem meg a levest.
-Legyőztem Ashtont hóember építésben, és nem vallja be! Olyan, mint egy kisbaba!! -fakadt ki a fiú.
-Én vagyok a kisbaba, de te akadsz ki miatta ennyire. -reagálta le Ash, amin muszáj volt nevetnem.- Jó, rendben, nem érdekel! -emelte fel a kezeit a fiú.- Győztél.
-Na ugye. -bólintott Cal elégedetten.
-Na ugye. -bólintott Cal elégedetten.
-Többiek? -nézett rám Ash.
-Luke elment beszélni a menedzserrel, Mikey pedig a szobájában van.
-Felébredt már? -kapcsolta be a tévét Calum.
-Aha.
-Akkor egy visszavágó? -kérdezte Ashton a srác felé fordulva.
-Hah! Úgyis legyőzlek! -állt a tévé elé.- X-boxban mindig én vagyok a menő.
-Csak Luke után. Na meg, UTÁNAM! -nevetett Ash. Fej rázva fordultam vissza a leveshez. Szedtem egy tányérba és átverekedve a fiúkon Michael szobája felé sétáltam. Bekopogtam.
-Gyere, Sarah! -morogta elfoglaltan.
-Honnan tudtad, hogy én vagyok az? -kérdeztem a nekem háttal ülő Mikey-tól.
-Ashton úgy szokott kopogni, mint egy őrült, Luke kettőt koppint, És Cal meg csak úgy bejön. -fordult felém és tette le a gitárját.
-Hoztam neked levest. Attól jobban leszel. Gondoltam, nem vagy valami jól.
-Na igen, voltam már jobban is. -gyömöszölt be egy papírt az íróasztala fiókjába.
-Az mi? -mosolyogtam kíváncsian.
-Semmi! -zárta be a fiókját. Hű...- Vagyis... Egyáltalán nem fontos. -vont vállat természetellenesen.- Finom illata van. -utalt a levesre.
-Petinek ez mindig segít, ha másnapos. -tettem le az asztalra.
-Most biztos sajnálja, hogy nem vagy otthon. Mármint, biztos hiányzol neki.
-Szerintem akkor felhívna.
-De nem azt mondta, hogy TE hívd fel ŐT minden este? -hangsúlyozott.
-Ó, basszus, tényleg! -túrtam a hajamba.- Majd felhívom, ha lejárt a műszakom.
-Milyen műszakról beszélsz? -kezdte enni a levest.
-Arról, ami reggel kilenc körültől tart egészen éjfélig, ameddig le nem fekszetek. -ültem le mellé.
-De mi nem akarjuk, hogy ezt ilyen keményen vedd. Egyszerűen csak néha kell egy-két dolgot csinálnod. Tőlem aztán ehetnénk minden nap pizzát is.
-Az tényleg jó lenne... -gondolkodtam el.- De szeretek főzni. És gondoskodni is szeretek rólatok. Igaz, ez most hülyén hangzik, mert csak egy napja van ez, de nagyon élvezem. Mindig is szerettem gyerekekkel foglalkozni, és...
-Gyerekekhez hasonlítasz minket? -nevetett fel.
-Nem, csak... Végül is, de...
-Calum néha tényleg nagyon gyerekes. Igazából mindig nagyon gyerekes.
-Vettem észre.
-Azt mondtad, Magyarországon születtél... -váltott hirtelen témát.
-Igen. -helyeseltem.
-Akkor az anyanyelved magyar?
-Az.
-Mondasz valamit? -tette le kíváncsian a kanalát.
-Kicsit úgy érzem, mintha a szöszi a te idegesítésedre tartana. Habár, meg sem kérdezte, leszek-e a barátnője. Szóval, ezek a csókok nem érvényesek. -mondtam magyarul.
-Hű, ez szuper! -vigyorodott el.- Mit mondtál?
-Ömm... Azt, hogy... nem fontos. Mindkettőnknek vannak titkai egymás előtt. -húztam fel egy pillanatra mosolyogva az egyik szemöldököm és folytattam angolul.
-Hát jó... -mosolygott ő is.
-Most te jössz! Már majdnem 24 órája itt vagyok, és még egy dalotokat sem hallottam.
-Ezen könnyen segíthetünk. -állt fel. Sietősen a polchoz sétált, ahol egy tucat CD közül kiválasztott egyet.
-Imádom a CD-ket. Sokan elavultnak tartják őket. Pedig én szeretem a régi cuccokat.
-A régi cuccok néha sokkal jobbak, mint a maiak. Ez a zenében is így van. A mai fiúbandák nyálasak. Persze, a miénk kivétel. -nevetett fel, miközben beindított egy számot.- Ez az első számunk. Az a címe, hogy She Looks So Perfect...
-Nagyon tetszik. -bólogattam a ritmusra.
-Ez Luke része... Ez meg az enyém... -kezdett énekelni.
-Michael, imádom a hangod... -csúszott ki a számon. Michael hirtelen elnémult és rám kapta a tekintetét...
-Luke elment beszélni a menedzserrel, Mikey pedig a szobájában van.
-Felébredt már? -kapcsolta be a tévét Calum.
-Aha.
-Akkor egy visszavágó? -kérdezte Ashton a srác felé fordulva.
-Hah! Úgyis legyőzlek! -állt a tévé elé.- X-boxban mindig én vagyok a menő.
-Csak Luke után. Na meg, UTÁNAM! -nevetett Ash. Fej rázva fordultam vissza a leveshez. Szedtem egy tányérba és átverekedve a fiúkon Michael szobája felé sétáltam. Bekopogtam.
-Gyere, Sarah! -morogta elfoglaltan.
-Honnan tudtad, hogy én vagyok az? -kérdeztem a nekem háttal ülő Mikey-tól.
-Ashton úgy szokott kopogni, mint egy őrült, Luke kettőt koppint, És Cal meg csak úgy bejön. -fordult felém és tette le a gitárját.
-Hoztam neked levest. Attól jobban leszel. Gondoltam, nem vagy valami jól.
-Na igen, voltam már jobban is. -gyömöszölt be egy papírt az íróasztala fiókjába.
-Az mi? -mosolyogtam kíváncsian.
-Semmi! -zárta be a fiókját. Hű...- Vagyis... Egyáltalán nem fontos. -vont vállat természetellenesen.- Finom illata van. -utalt a levesre.
-Petinek ez mindig segít, ha másnapos. -tettem le az asztalra.
-Most biztos sajnálja, hogy nem vagy otthon. Mármint, biztos hiányzol neki.
-Szerintem akkor felhívna.
-De nem azt mondta, hogy TE hívd fel ŐT minden este? -hangsúlyozott.
-Ó, basszus, tényleg! -túrtam a hajamba.- Majd felhívom, ha lejárt a műszakom.
-Milyen műszakról beszélsz? -kezdte enni a levest.
-Arról, ami reggel kilenc körültől tart egészen éjfélig, ameddig le nem fekszetek. -ültem le mellé.
-De mi nem akarjuk, hogy ezt ilyen keményen vedd. Egyszerűen csak néha kell egy-két dolgot csinálnod. Tőlem aztán ehetnénk minden nap pizzát is.
-Az tényleg jó lenne... -gondolkodtam el.- De szeretek főzni. És gondoskodni is szeretek rólatok. Igaz, ez most hülyén hangzik, mert csak egy napja van ez, de nagyon élvezem. Mindig is szerettem gyerekekkel foglalkozni, és...
-Gyerekekhez hasonlítasz minket? -nevetett fel.
-Nem, csak... Végül is, de...
-Calum néha tényleg nagyon gyerekes. Igazából mindig nagyon gyerekes.
-Vettem észre.
-Azt mondtad, Magyarországon születtél... -váltott hirtelen témát.
-Igen. -helyeseltem.
-Akkor az anyanyelved magyar?
-Az.
-Mondasz valamit? -tette le kíváncsian a kanalát.
-Kicsit úgy érzem, mintha a szöszi a te idegesítésedre tartana. Habár, meg sem kérdezte, leszek-e a barátnője. Szóval, ezek a csókok nem érvényesek. -mondtam magyarul.
-Hű, ez szuper! -vigyorodott el.- Mit mondtál?
-Ömm... Azt, hogy... nem fontos. Mindkettőnknek vannak titkai egymás előtt. -húztam fel egy pillanatra mosolyogva az egyik szemöldököm és folytattam angolul.
-Hát jó... -mosolygott ő is.
-Most te jössz! Már majdnem 24 órája itt vagyok, és még egy dalotokat sem hallottam.
-Ezen könnyen segíthetünk. -állt fel. Sietősen a polchoz sétált, ahol egy tucat CD közül kiválasztott egyet.
-Imádom a CD-ket. Sokan elavultnak tartják őket. Pedig én szeretem a régi cuccokat.
-A régi cuccok néha sokkal jobbak, mint a maiak. Ez a zenében is így van. A mai fiúbandák nyálasak. Persze, a miénk kivétel. -nevetett fel, miközben beindított egy számot.- Ez az első számunk. Az a címe, hogy She Looks So Perfect...
-Nagyon tetszik. -bólogattam a ritmusra.
-Ez Luke része... Ez meg az enyém... -kezdett énekelni.
-Michael, imádom a hangod... -csúszott ki a számon. Michael hirtelen elnémult és rám kapta a tekintetét...
