Vapor: 2015

2015. december 29., kedd

Harmadik

-Zavarok? -kérdezte halkan.
-Nem, gyere be! -rántottam be az ajtón. Megborzongott. A haja megfagyott és csak állt a nappali közepén.
-Visszahoztam a biciklid. -mondta. Hangja rekedt volt és fáradt.
-Köszi... De, Michael, gyalog jöttél? -bólintott.- Tiszta hó vagy... -söpörtem le a vállait.- Szerzek neked ruhát... -rohantam be Peti szobájába.
-Oké... -didergett.
-Itt van egy póló, egy nadrág. Vedd őket fel. Addig adok egy zoknit is. -dobtam felé a ruhákat és térdeltem le a fiókhoz, ami a nappaliban volt, mert máshol nem volt helye. Michael nem zavartatta magát, levetkőzött, aztán felvette Peti ruháit.- Pont egy a méretetek! -mosolyogtam elégedetten. Gyorsan felvette a zoknit, aztán leült a kanapéra.
-Maradhatok egy kicsit, ameddig újra érzem majd a lábaim? -kérdezte.
-Persze! Főzök neked teát, meg itt egy takaró is! -fontoskodtam.
-Köszönöm... -mosolygott és burkolózott be a takaróba.
-Felteszem a vizet, aztán odaadom a hajszárítóm, szárítsd meg a hajad!
10 perc múlva, a kanapén ülve:
-És, hogy van a fejed? -ivott bele a bögréjébe.
-Jobban, köszi. Fáj még egy kicsit, szóval, ha sokat hajolgatok, meg ilyesmi, akkor nem vagyok annyira jól, de amúgy minden okés. És te?
-Fázom. -felelt egyszerűen.
-Adjak még egy pulcsit? Vagy, egy takarót?
-Nem kell, köszi! -nevetett.- Csak viccelek!
-Ha-ha! De vicces...! Mellesleg, jó a hajad!
-Kössz. Tegnap festettem be.
-Jó lett. -fürkésztem a szőke haját és ismételtem magam.

***

Michael egész nap nálunk volt, csomót beszélgettünk és tök összehaverkodtunk. Jó fej, nagyon!

Fél 5-kor a bátyám, Laurennel együtt beviharzott a lakásba.

-Peet, ez hülyeség volt!! -rohant utána Lauren.

-Nem, nem az! -csapta be a szobaajtaját.

-Sziasztok... -köszöntem, egyszerre Mikey-val.
-Heló! -rogyott le a lány a kanapéra.
-Mi történt?
-A buggyant bátyád megvédett egy mégbuggyantabb sráctól. Ennyi az egész. -fújta ki a levegőt.- És, van még valami.
-Kirúgtak. -lépett ki a szobából Peti.
-Mi? -álltam fel.- Csak rosszul hallottam. Ugye!? -tettettem nevetést.
-Nem, húgi. Ne haragudj, de... -Laurenre pillantott.- Elmentem. -lépett az ajtó felé.
-Peti, most... -eredtek meg a könnyeim.
-Semmi baj nem lesz. Keresek munkát. -nézett vissza rám. Nyomott a homlokomra egy gyors puszit és az edző cuccával a kezében becsukta maga mögött az ajtót. Ő ilyen. Most csak le kell higgadnia.
-Most mi a szart fogok csinálni!? -tártam szét a karjaim.
-Miattam csinálta... -mosolygott bágyadtan Lauren.
-Mit? -kérdezte Michael.
-A kávézóban ültem, mikor egy srác leült az asztalomhoz és felajánlotta, hogy csinál rólam fotókat. Elküldtem, de nem ment el, így hát, jött Peet és segített. Csak az volt a baj, hogy meghallotta a főnöke...
-Istenem! -ültem le lassan és gondterhelten.
-Nekem van egy ötletem. Kell hozzá egy kis idő, de... Megoldom. -pattant fel Mikey.- Sziasztok! Köszi a ruhát! -ezzel elment.
-Kérsz teát? -törődtem bele a helyzetbe és néztem Laurenre, aki bólogatott, lassan, elmerengve...

***

Peti este, fél 10-kor ért haza, nem is tudom, mi a francot csinálhatott majdnem 5 órán keresztül az edzőteremben!

Addig Lauren segítségével álláshírdetéseket kerestem, az újságban. 3 lehetséges ,Új Munkahely'!! Holnap elmegyek az állásinterjúkra és remélhetőleg háromból LEGALÁBB kettőn jól szerepelek, és felvesznek.

***

-Sok szerencsét, húgi! -ölelt meg Peti, reggel.
-Köszi. -mosolyogtam rá.
-Be mersz mellém szállni? -röhögött Ashton, a nagy fekete terepjáró mellett állva.- Elviszlek, ha akarod. Mikey mondta, hogy fuvar kellene.
-Ha elvinnél, az szuper lenne. Biciklivel nem megyek sehová, mert tegnap Michael felrángatta az emeletre és nincs kedvem lecipelni, szoknyában vagyok, hideg van, és ha a biciklizésre gondolok, megfájdul a fejem.
-Na jó, gyere! -nevetett Ashton.

Az állásinterjút természetesen 3 különböző helyen csinálták, a város 3 legmesszebbi pontján, úgyhogy, Ashtonnal jó sokat beszélgettünk. :) Nagyon kedves fiú...

***

8-kor, a lakásunkban üldögélve vártuk a hívásokat, hogy felvettek-e.

-Viszhall... -nyomtam ki az utolsó hívásomat, az állásokkal kapcsolatban.- Nem vettek fel... -bőgtem el magam.

-Húgi, nyugi, nekem... lesz munkám... -ölelt át Peti.

-És, én is szívesen támogatlak titeket anyagilag! -mosolygott megnyugtatóan Lauren.

-Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy az jó lenne... nagyon... -szipogtam.

-Ők voltak! -nyitott be a lakásba Calum.

-FOGD BE A SZÁD! -ordított a lépcsőházban Luke.

-Fiúk, mi a baj? -álltam Calum elé, nehogy Luke indulatai elszabaduljanak...

2015. december 11., péntek

Második

-Mi a baj? -kapta rám a tekintetét.
-Hát... -és elsírtam magam. Konkrétan leszartam az ,idegen' srácokat.- Chris kirúgott...!
-Jajj, húgi, nincs gond... -ölelt át, újból.- Megoldjuk...
-Sajnálom... Nagyon nagyot csalódtál bennem. Ugye!?
-Nem, ezt honnan vetted? -nevetett fel Peti.- Ez... megesik. -vont vállat.
-De, nem is haragszol? -törölgettem az arcom, a takaróba burkolózva.
-Nem, Sári, tudom, hogy mindent megteszel azért, hogy mi gond nélkül megéljünk, de, ha én egy kicsit kevesebbet járok majd bulizni, meg ilyesmi, -köhécselt- akkor menni fog, az én fizetésemből is!
-Remélem...
-Szükséged van egy-két szabad hétre. Tudom! -állt fel mellőlem.- Kértek valamit inni? -nyitotta ki a hűtőt és kérdezte a fiúktól.
-Ja, én kaphatok olyan teát? -mutogatott Calum.
-Perzse! Ez az egyetlen dolog a tésztán kívül, amit tudok főzni... -dicsekedett Peet.
-Hűha! Én erre nem biztos, hogy büszke lennék! -nevettem fel.- na, majd én főzök nektek... -dörzsöltem a szemeim és léptem oda a tűzhelyhez és forraltam vizet.
-Sarah, szerintem inkább ülj le. -szólt Michael.
-Jól vagyok! -legyintettem.
-Húgi, öltözz át, majd utána megcsinálod. Tiszta víz a ruhád! -irányított Peti a szobám felé.
-Ne csinálj addig semmit, mert akkor már házat is keresnünk kell, nem csak munkát. -morogtam, mire a srácok felröhögtek.
Egy fekete nadrágot, egy fekete pólót vettem fel, a kedvenc pulcsimmal.

-Neem! Hülyéskedsz!? -nevetett Peti, Luke kérdésére.
-Én biztosan! -mondta Michael.
-Mi a téma? -kérdeztem, miközben újra nekiálltam a teának.
-Semmi! -vágta rá Ashton, talán túl gyorsan is.
-Ha nem fájna ennyire a fejem, tuti kifaggatnálak titeket... -kötöttem kontyba a hajam.
-Segítek! -pattant fel Luke.
-Légyszi, vegyél ki öt bögrét a jobb felső szekrényből! -biccentettem a poharas szekrényke felé.
-Oké... -ment el mellettem. Közben végig simította a hátam. Először azt hittem, véletlen volt, a kevéske hely miatt. De, mikor már másodszorra is így csinált, szorosan hozzám simulva, szóvá tettem neki:- Öm... Luke, ha nem férsz el, szólj, nyugodtan és akkor arrébb húzom az asztalt!
-Elférek. -mondta természetesen.
-Milyen teát kértek? -kérdeztem ingerültebben.

***

-Sarah, minden oké? Peti szólt, mi van. Éppen fotózáson voltam, nem tudtam eljönni róla... -rontott be kopogás nélkül Lauren a lakásba.

-Szia! -öleltem meg.- Jó, hogy jössz, megőrjítenek! -néztem megvetően a fiúkra, akik pasis poénokkal próbálták elütni az időt.

-De ismerősek vagytok... -méregette a srácokat. Szinte azonnal felsikoltott.- 5SOS! Jesszusooom!!

-Na, végre, már azt hittem, senki sem ismer fel. -nevetett Calum.

-Egós.. -forgatta a szemeit Michael.

-Mi van? -ültem le Peti mellé.

-Nem hiszem el! Kábé... másfél éve róluk beszélek! 5 Seconds of Summer! Dereng valami?

-Jaa, már igen, bocs. -mondtam elhaló hangon.

-Mike, tényleg a csokis perec a kedvenc kajád? -fordult a lány Mr. Piroska felé.

-Igeen! -bólogatott.

-Szép lány vagy... Csinálunk egy képet? -halászta elő a telefonját Calum.

-Igen, velem! -húzta magához a bátyám Laurent.

-Haver, ti jártok, vagy, mi van? -pattant fel Calum.

-Nem, csak haverok vagyunk. -rángatta a vállát Peet.

-Na. Hát akkor?

-Peti, ez csak egy kép! -nevetett Lauren.

-Jó. Legyen. -ült vissza Peti a kanapéra, összefont karokkal, és összehúzott szemöldökökkel. Mint egy kisfiú.

-Na, Peti, ne csináld már! -löktem oldalba.

***

Éjfélkor indultak haza a fiúk. Tök lefárasztottak! Ahjj... Amikor az ember nyugalomra vágyik, mindig ráakaszkodik a nyakára valaki. Jelen esetben ezek a fura énekes srácok. Meglepő, Peet elég jó fej volt velük. Általában, ha egy fiúval jelenek meg itthon, totál kiakad. Habár, kábé ez utoljára... 6 éve volt. Akkor is a haverom volt az illető. Ilyen egy ,,túlféltő" bátyó. Majdnem olyan, mint egy szuper-aranyos pasi, csak... ezerszer rosszabb. Mindegy. Lényeg, hogy már tök fáradt voltam, mikor még Lauren bejelentette, megmutatná a fotózáson készült képeket.

Végül nálunk aludt, mert Peti utána még szeretett volna beszélgetni vele.

***

-Jó reggelt! -köszönt Lauren, fitten és boldogan, reggel, a kanapénkon ücsörögve, Petivel szemben.

-Sziasztok... -ásítotottam, aztán az órára néztem- Te jó ég! Már fél 9! -kezdtem kapkodni. Aztán, rájöttem, hogy ma ,nem kel mennem dolgozni'.

-Mi most elmegyünk... valahová, te addig kapcsolódj ki! -kezdett felállni a bátyám, Laurennel együtt.

-Mit csináljak itthon? Egyedül!! -tártam szét a karom.

-Nem tudom. Szeretlek! -nyomott egy puszit a homlokomra, aztán a barátnőmet magával húzva kiszaladt az ajtón.

-Szia! -intett vissza Lauren.

-Sziasztok... -hunytam le a szemem. Hosszú ideig álltam ott, egy helyben, félkómában, a történteken gondolkodva. Most mi van? Ma Petinek dolgozni kell menni.Akkor, most hova is megy, Laurennel? Ez... annyira zavaros. Innom kell egy teát.
A hó úgy zuhogott, mintha... dézsából öntenék. Vagy, nem is tudom... A legjobb szó rá talán az, hogy nagyon. Tehát, nagyon zuhogott a hó. A szomszéd srácot elnézve, aki éppen havat lapátolt, vagy 8 réteg ruhában, elég hideg lehet. sosem volt még ennyire kitömve, mégis fázott.

Délben, mikor zacskós levest főztem magamnak, kopogtak.

-Nyitom! -léptem az ajtóhoz.- Te mit keresel itt!? -szaladt ki a számon.

2015. december 8., kedd

Első

-OMG!! -nyúlt a hajához az a fiú, aki vezetett. Próbáltam felállni, de nem ment. Mindenem fáj...
-Gyere, segítek! -nyújtotta felém a kezét egy piros (!!) hajú srác. Szuper, halucinálok! :(
-Jól vagy? -kérdezte a negyedik fiú.
-Persze, csak nekem most haza kell mennem, mert... -nem tudtam folytatni, baromi hányingerem lett és... visszaköszönt a kávém, meg a szendvicsem, amit még a szerkesztőségben ettem. :(
-Elviszünk orvoshoz! Nem hagyhatjuk, hogy egyedül mászkálj! Már tök sötét van! -mondta a fiú, aki vezetett.- Bocs, nem akartalak elütni.
-Nem mondod? -nevettem bágyadtan.- Várj, nem szállok be idegenek kocsijába!
-Luke vagyok. Ez Ashton kocsija, ő Michael, -mutatott a ,,piros" hajú srácra.- ő pedig Calum.
-Szia! -integetett.
-Most már nem vagyunk idegenek! -villanyozódott fel Luke. Felkapott a kezeibe, és betuszkolt az autóba.

Következő emlékem, hogy egy nagy, büdös, fehér szobában üldögélek. Kórházszagú szobában. Fujj...
Sajog a fejem. A 4 srác velem szemben álldogálnak, a sálam és a kabátomat tartva.
-Azt hiszem, már jobban van. -hajolt le hozzám egy férfi.- Nehéz szülés volt! -nevetett fel.
-Miről maradtam le!? -kérdeztem zavartan.
-Semmi fontosról! -ült le mellém a ,,piros" hajú fiú. Talán, Michael...
-Lehet, hülyén fog hangzani, de neked tényleg piros a hajad? -dörzsöltem a kezeim, hogy felmelegedjenek.
-Igen, piros. -bólogatott büszkén, aztán a markába zárta a két kezem. Akaratlanul is a haját figyeltem. Menő...
A szőke srác, Luke össze-vissza köhécselt.
-Jól vagy, haver? -veregette hátba... Calum.
-Ja. -vakkantott a szöszi és az orvoshoz lépett.- Nézze, jó lenne, ha hazamehetne. Még ma! -utalt rám és átnyújtott egy jó vastag borítékot a hapsinak. A doki belenézett:
-Holnap reggel hazamehet. -válaszolt. Luke unottan és kicsit mérgesen is belenyúlt a zsebébe. A pénztárcájából előhalászott még egy kis lóvét és az orvos felé nyújtotta.- Ennyi pénzért hazamehet. -intett felém.- 10 percük van elhagyni a kórtermet, sokan várnak rá! -komorult el az arca és csapta be maga mögött az ajtót.
-Áú... -kaptam a homlokomhoz.
-Felhívták a barátod. Pet... Peteeer... -magyarázott Calum.
-szeretnék hazamenni. Petihez. Ideadod a kabátom? -álltam fel. Megszédültem, mire két erős kezet éreztem a kezeimen.
-Nehogy eless! -mormolta a fülembe Michael.
-Nem fogok, köszi. -léptem el mellőle.
-Hazaviszünk. Oké? -rántott maga mellé Luke.
-Nincs szüksége rád, majd én hazaviszem! -húzott magához Mr. Piroska.
-Fejezzétek be! -mutatott rám Ashton, hiszen már csak ide-oda csapódtam, tartás nélkül.
-Hazamegyek egyedül. -indultam el az ajtó felé. Felöltöztem és mentem. Gyalog. Még mindig zuhogott a hó, már nem éreztem az ujjaim. Azt hiszem, elhagytam a kesztyűm... :(
-Szállj be! -nézett ki a fekete terepjáró ablakán Ashton, egy kicsi park mellett.
-Hagyjatok békén! Biztos van jobb dolgotok is, minthogy engem pesztráljatok. -gyorsítottam dühösen a lépteim, aztán befordultam a parkba.
A hátam mögött becsapódott egy ajtó és 3 gyors lépéssel beért valaki.
-Tessék, itt a kesztyűm! -adta fel Luke a kezemre a bundás kesztyűjét.
-Kössz. -pillantottam rá hálásan, mire elnevette magát.- Most meg mi van?
-Semmi! -legyintett. Megborzongtam.- Hol a sapkád?
-Nem tudom...
-Odaadom! -felelt készségesen és lekapta a sapkáját, ami alól kibuktak szőke tincsei. Óvatosan a fejemre húzta a puha, kék, bojtos sapiját.
-Nem idevalósiak vagytok. Ugye? -kezdtem beszélgetni, amit magam sem értetek!
-Sydney-ből jöttünk. Amúgy, hogy hívnak?
-Sára vagyok. De hívhatsz Sarahnak is. -még jobban megfájdult a fejem és szédülni is sokkal jobban kezdtem. Ah... :(
-Minden oké? -kérdezte Luke, aztán átkarolta a derekam. Bólintottam, aztán csak sétáltunk. Síri csendben. Néha hallani lehetett egy-egy kutya ugatását, vagy azt, ahogy elsuhannak az autók a nem messze lévő úton.

-Peti! -borultam a nyakába, ahogy ajtót nyitott.

-Jól vagy? Mi történt? Felhívott egy ember, hogy kórházban vagy! Mondj már valamit! -ölelt át ő is, jó szorosan.

-Jól vagyok... -nyögtem ki.

-Hívtalak telefonon, de nem vetted fel. Aggódtam érted! -tolt el magától finoman, hogy lássa az arcom, amin elégedett mosolyt lehetett felfedezni.

-Tényleg jól vagyok, csak üljünk le. Oké? -rogytam le a kanapénkra.

-Heló. Ashton Irwin vagyok, és én ütöttem el a barátnőd. -mondta Aston bűnbánóan és fogott kezet Péterrel.

-Nem te vagy az a tag, akinek vigyáztam a kutyájára a hétvégén?

-De! Hát, akkor mi ismerjük egymást! -derült fel Ashton arca.

-Gyertek be! -mondta Peti, nekik háttal állva, ahogy engem vizslatott.- Főzzek neked teát? -csomózta ki a sálam.

-Légyszi... -hunytam le a szemeim.

-Megígérem, holnap jövök és kifizetem a kárt, amit okoztam! -szólt hirtelen Ashton.

-Nem kell... Nem te voltál a hibás. Én voltam, mert nem figyeltem és a piroson keresztül bicikliztem. Ami azért gáz, mert amúgy is tolni kellett volna...

-Ez hülyeség! -nevetett fel Calum.- Minek tolnám, ha ülhetek is rajta!?

-Esküszöm, te egy... Mindegy. -nézett a plafonra Michael.- Csúszott az út, gyakorlatilag mindketten hibásak voltatok. De, azt vehetjük úgy is, hogy semelyikőtök sem volt hibás!

-Lehet, le kéne feküdnöd. -ült le mellém Peet és adta a kezembe a kedvenc bögrémet.

-Nem hiszem... még csak 7 óra... -dőltem a vállára.

-Nem akarunk egy kicsit... összeismerkedni!? -kérdezte Luke ingerülten.

-Ez jó ötlet! -fújtam ki az orrom.

-Hozok neked egy takarót! -pattant fel mellőlem Peti és rohant el a hálószobába.- Tessék! -takart be gondoskodón.

-Köszi. Megint. -karoltam a karjába és dőltem ugyanúgy vissza a vállára.

-Szabó Péter vagyok. -kezdte.- 23, és a húgom bátyja. -nézett rám.

-A bátyád? -döbbent le Ashton.

-Aha... Mert, mit hittetek?

-Hát, azt, hogy ti... izé... szóval, érted... -habogott Michael.

-Nem, csak a bátyja vagyok! -röhögött Peti.

-Huh! -mosolygott megkönnyebbülten Luke.

-Peti, nem bírom tovább. Iszonyat nagy bajban vagyok...

2015. december 6., vasárnap

Nulladik

*Egy nyomorult munkanap, 14:00, Boston*
-Sarah, megírtad a cikket az új Bestseller-listáról? -rontott be az irodámba kopogás nélkül Chris, a főnököm.
-Igen, átküldöm neked. -pötyögtem a gépemen.
-Remek! -dörzsölte össze a tenyerét.
-Chris, kérhetnék egy kis szünetet? -kérdeztem, ma már harmadszorra.
-Istenem, Sarah, ez ma már a 15.! -nézett a plafonra.- 10 percet kapsz, de a munkaidőd végére plusz egy beharangozót alkarok a tini rovatba! -csapta be az ajtóm.- Ja, -nyitotta újra ki az ajtót.- Örülnék neki, ha az én cikkemmel is végeznél.
Igazán kedves! :( Tehetek én róla, hogy a szerkesztőségünk másfél hónapja elköltözött egy másik épületbe és én kaptam a legkisebb, leghidegebb és ,legmoderntalanabb' irodát!?

Az egészben egy kicsi fűtőtest van, az ablakok nem zárnak rendesen és megfagyok! :(

Persze, hogy az embernek 8 óra után 20 perccel megfájdul a feje.

Felálltam és kiléptem a folyosóra, ahol sokkal melegebb volt, mint az én irodámban. A kávé autómatához léptem és vettem egy tejeskávét. Miközben azt kortyolgattam, a falra felfüggesztett órára néztem. Peti már 2 teljes órája otthon van. Jó neki! Még csak délután két óra, és már most kifogytam az ötletekből. Pedig, ez tényleg nagyon ritkán fordul velem elő!

Azzal nyugtattam meg magam, hogy már csak 1 óra és 59 perc van a műszakomból. Addig még meg kell írnom Chris titkárnőjének a cikkét a tini rovatba, egy interjút, ami az én feladatom és még egy filmbeharangozót, ami Chrisé. Juhé. :(

*15:45*

-Chris, itt vannak a cikkek! -nyitottam be két kopogás után a bazinaaaagy irodába. Éppen a titkárnőjével... volt elfoglalva.

-Nem hiszem el, hogy ilyen tapintatlan vagy! -ordított.

-Ne haragudj, én kopogtam, kétszer is... -magyarázkodtam.

-Már egy ideje kihúztad a gyufát! -igazította meg a nyakkendőjét.- És most, amikor mélyen kéne hallgatnod, visszaszájalsz! Ahelyett, hogy dolgoznál, folyamatosan a kávé autómata mellett lazsálsz!

-Chris, tegnap 3 órával többet itt voltam, ingyen, 4 plusz cikket írtam meg és voltam egy helyszínen fotózni! Az nem is az én feladatom lenne! Ahogy a tini rovat és az ajánlás sem! Nem igaz, hogy nem veszed észre, hogy megszakadok a munkámban! Eltartom Pétert is, az ő fizetéséből ketten nem tudunk megélni, hisz' tudod! Igyekszem. Tényleg! És az a gond, hogy ma ittam 3 kávét! -telt be a pohár.

-KI VAGY RÚGVA!!! -kiabálta olyan hangosan, hogy beleremegett az ablak. Kirohantam az irodájából és a hisztérikus és dühös bőgésemet visszatartva kapcsoltam ki a gépemet (amit én hoztam be, mert Chris nem volt hajlandó átcipelni a számítógépet ebbe az épületbe!!). Sálamat megkötve, a fülhallgatóm a fülembe dugva rohantam le a lépcsőn és pattantam fel a biciklmre. Közben zuhogni kezdett a hó. Az utak csúszósak voltak, alig láttam el az orromig.Mellesleg, lefagyott az arcom, a könnycseppek miatt.

Hogy fogunk megélni Peti fizetéséből? Egy nyomorult kávézóban dolgozik! Nagyon gyorsan szereznem kell egy munkát.

Úristen, hogy mondom el majd Péternek? Tuti kiakad rám, és csalódik majd bennem... :(

Ahogy ezen gondolkodtam, észre sem vettem, hogy a jelzőlámpa pirosra vált és egy fekete terepjáró csúszik felém. Felsikoltottam, az autó kereke elkaparta jégen, miközben hosszasan dudált. Elestem. Minden elsötétült.

-Basszus, elütöttél egy csajt! -ordibált valaki, miután kiszállt a kocsiból.