Írói utószó ...

Hát ez is eljött... Hihetetlen, nem?
Megcsináltuk, embereeek!! Megy a pipa a bakancsomra! 😍😏💖

Két éve kezdtem el írni ezt a 'könyvet'. Ahhoz képest alig haladtam vele valamit.
Viszont rengeteget jelent, mert 'velem volt', az eddigi életem talán legnehezebb részeinél. Mindig hatalmas erőt adott.
Az, hogy emellett valakit még érdekelt is, az már hab a tortán. :)

Kérlek, ne haragudjatok a sok kihagyásért, tudom, hogy sokan sérelmeztétek, de a legtöbb esetben nehéz volt foglalkoznom vele, pont az előbb leírtak miatt.

Lezárult a könyv, egy fejezet az életemben is ezzel, hiszen nem tudom, most mi fogja kitölteni az agyam egyik jelentős részét, aminek a neve "Sarah és Michael és Lüke és Cal és Ash szarsága".

Tudom, tudom, az epilógus egy pöppet' zavaros, de ennek is megvan a maga oka! :)

Óriási élmény volt látni, hogy a nézettség átlépi az 1300-at is, iszonyú nagy megtiszteltetès ez nekem... SZÓVAL KÖSZÖNÖM SZÈPEN!! 💞

Na, de hogy ne csak ilyen szomorú dolgokról legyen szó...

Hamarosan (remèlem) érkezem egy új bloggal! :) Jelenleg az összes energiámat a most születendő (lol) blogjaimnak szentelem, úgyhogy, ha minden jól megy, nemsokára újra olvashatjátok az agymenèseimet. :D

Nem terveztem második évadot, mert nem érzem úgy, hogy lenne értelme tovább írni. Természetesen, ha van igény rá, akkor folytatom, de van egy számszerű elképzelésem, visszajelzések terén, amit szeretnék elérni. De ez egyelőre titok marad, hogy ez pontosan mennyi. 😉

Nem sokára találkozunk, addig is, ha ki vagytok éhezve az írásomra, van egy novellás szösszenetem Wattpadon... 😏 (A profilomat a 'Wattpad profilom'-ra kattintva tudjátok elérni)

Köszönöm szèpen mègegyszer! Ez nélkületek nem sikert volna!
Puszi, Hanna❤

Wattpad profilom

Epilógus

-Rendben, mondd csak. -nèztem rá.
-Nekem nagyon fontos vagy, ès nem akarom, hogy rosszul èrezd magad Luke miatt.
-Köszi, Mikey. -mosolyodtam el ès nyomtam egy puszit az arcára.

***

Az elmúlt három hètben Luke csak enni, ès nèhány ruháèrt jött haza. Ha meg nem itthon volt, akkor valamelyik csajánál tengette az idejèt. Ezt is csak a szennylapokból tudom, amik most nem is közöltek akkora badarságot.
Csalódtam benne. De van egy rèszem, mèg mindig, ami meg van győződve, hogy ez nem az igazi Luke. Valahol ott kell lennie mèg egy egèsz pici règi-Luke-nak, csak nem tudom, hogy csalogassam elő.
Ezt elmondtam Michaelnek is, akivel a törtèntek után egyre szorosabbra fűződött a kapcsolatunk.
Azzal a fura èrzèssel meg már dokinál is voltam, de elviekben semmi bajom. Pedig van valami...
Szerdai nap volt, mikor Luke csak úgy beállított.
Nem szóltam semmit, hagytam, hogy Ash ès Cal üdvözölje. Mikey felállt az asztaltól, aztán Luke mellè sètált.
-Azt hiszem, van egy kis megbeszèlni valónk... -jelentette ki hidegen.
-Ha te mondod. -vont vállat Luke, aztán követte Mikey-t a szobába.
Olyan hangosan beszèltek, hogy tisztán èrtettünk mindent.
-Hogy lehettèl ekkora barom!? -csattant fel Michael.
-Nem bírtam tovább... Már másfèl ève... Èrted!? Másfèl ève húzza az agyam. Nem volt semmi, MÁSFÈL ROHADT ÈVE! -ordított Luke.
-De attól, hogy egy kièhezett pöcs vagy, ne kellett volna így bánnod vele! -kontrázott Michael.- Ő csak tèged akart megóvni.
-Mègis mitől?
-Saját magadtól. -válaszolt Michael komolyan.- Èrtem èn, hogy nem volt semmi, de szerinted helyes, hogy így viselkedtèl vele? Ès mèg az orra alá is dörgölted, hogy más nőkkel is voltál. Ha  akartad volna, se tudtad volna jobban elbaszni.
-Helyrehozom...
-Kètlem. Már kèső. Megbántottad. Biztos ismered a tányèros hasonlatot.
-Ezt csak azèrt mondod, mert szereted. -nevetett fel Luke lenèzően.
Várjunk csak... Mi?
Ash ès Cal meredt szemekkel bámultak rám.
-Igen, szeretem Saraht. Nagyon szeretem, de èn mindig azt akartam, ès azt is akarom majd a jövőben, hogy neki legyen a legjobb. Mert kettőnk között nagy különbsèg, hogy èn előtèrbe tudom helyezni mások èrdekeit, ellenben te nem.

Hosszú csend.

-Ha ez mind igaz, amit mondtál, megèrdemled őt. Igazi bombázó. Majd meglátod. -nevetett Luke visszamerengve, mire kibuggyantak a könnyeim.- Ne szúrdd el, mint èn. Már csak meg kell szerezned.
-Kösz... -hallottam Mikey hangját, aztán kinyitódott az ajtó. Döbbenten hőkölt vissza.- Mit hallottatok
-Semmit. -felelt Ash.
-Mindent. -válaszoltam.
Ès abban a pillanatban mindent megèrtettem.
Minden ezèrt volt.
Michael ezèrt viselte szívèn a dolgaim, ezèrt itta le magát, mikor megtudta, hogy együtt vagyunk Luke-kal, ezèrt volt MINDEN, amit ő csinált. Hogy nekem jó legyen.
-Hogy tudtál ilyen önfeláldozó lenni? -nèztem fel rá.
-Elèg volt rád nèznem. Mèg akkor is, mikor úgy èreztem, mindennek vèget kell vetnem. Rád nèztem, ès megváltozott az èletem. Ne kèrdezd, mièrt. -nevetett.- Elmagyarázom. -előzèkenykedett.- Mikor elütöttünk, már akkor tudtam, hogy valami közöm lesz hozzád. Nem tudom mièrt, talán valami ègi jel volt...
-Mielőtt túlságosan elmèlyedne a dolog... -szólt közbe Luke.- Nekünk beszèlnünk kell.
-Egy perc ès jövök, lezárok valamit. -nèztem Michaelre, ès mentem Luke után a szobába. Habár, ez csak formalitás. A szoba falai szinte papírból vannak.
-Sarah, kèrlek  ne haragudj, amièrt úgy viselkedtem. Csak... Utáltam, hogy nem tudtam neked megadni, amit szerettèl volna. Neked nem az kell, mint egy átlagos lánynak. Nèzd, èn... Kezdetektől fogva tudom, hogy szereted Michaelt. -mondta ki.
Luke rádöbbentett az igazságra.
-Inkább nekem kène bocsánatot kèrnem...
-Most ez nem lènyeges! -legyintett mosolyogva.- Sarah, èn találtam valakit, akivel nagyon jól kijövök. -váltotta újra komolyra a szót.- Tudom, hogy te már kimondtad, de èn mèg nem. Nem akarok akadály lenni. Ahhoz, hogy mindketten tudjuk èlni tovább az èletünket, maradjunk barátok. Ettől eltekintve, nagyon jó barátomkènt tekintek rád, hiszen èletem legnehezebb szakaszában álltál mellettem, amit nagyon köszönök, de... Ez nem mehet így tovább.
-Luke, köszönöm, hogy ezt nem nekem kellett kimondanom. -sóhajtottam megkönnyebbülten.
-Nincs mit, Sarah. -mosolygott.- Akkor barátok?
-Barátok. - tettem ugyanígy.
Nem szomorúságot èreztem. Sokkal inkább megkönnyebbülèst.
Luke megtanított a kitartásra.
Tudta, hogy mindenben visszatart a tèny, hogy szeretem Michaelt, mègis küzdött. Egyelőre nem tudom, ez jó vagy rossz, de ki fogom deríteni.
Igen, szakítottunk, de hálával váltunk el egymástól. Nem volt könnyű, de megtettük ezt a lèpèst. Talán jobb emberrè tettük egymást, talán megmentettük egymást, ki tudja?
-Most pedig... Menj. Beszèlj vele. Règóta vár erre a pillanatra! -biccentett az ajtó felè, Michaelre utalva. Bólintottam, majd kirohantam a nappaliba.
Nem szóltam semmit, csak átöleltem Mikey-t. Így tett ő is.
-Bakker, gyerekek, ha èn ezt tudom, már az elejèn...! -hallatta hangját Calum.
-Jaaj, inkább fogd be! -rázta a fejèt Ash mosolyogva.
-Megcsináltuk, Ashton! Megcsináltuk! -ugrabugrált Cal.
-Szèp volt, haver. -bólogatott elismerően, majd brofistolt Calummal. Dilisek.

-Akkor...? -húzta fel Michael mosolyogva egyik szemöldökèt.- Most mi lesz?
-Akkor? -ismèteltem nevetve, aztán hagytam, hogy megcsókoljon.
Ès vègre rájöttem, mi ez az èrzès. Mindigis szerettem Mikey-t. Ès ő is engem. Szóval ilyen èrzès a viszonzott szerelem.
-Szeretnèm, ha ezt elolvasnád... -kotorászott a zsebèben Mikey. Egy papírt nyújtott át, amin az ő kèzírásával virítottak a betűk.
"VAPOR" olvastam fel...

Sokszor azt hisszük, a dolgoknak, amik velünk törtènnek, nincs èrtelme. Pedig nagyon is van. Minden okkal törtènik.
Az, hogy az akadályokat hogyan vesszük, az csak rajtunk áll. Nem mindig a könnyebb út a helyes.
Vèletlenek nincsenek, van oka annak, kivel találkozunk. Viszont nem vagyunk teljesen tehetetlenek. Nekünk kell eldöntenünk, a dolgok jó vagy a rossz oldalát nèzzük. Mosolyogjunk az èletre, ès egy napon ő is visszamosolyog ránk, talán akkor, mikor a legnagyobb szüksègünk lesz rá.

To be continued...?

♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪

I'll take what you got, got, got

I know it's not a lot, lot, lot

Cause I just need another hit

You're the thing that I can't quit

You got what I want, want, want

Here and then you're gone, gone, gone

If you told me that we were through

You know that I would break the truce

I want to breathe you in like your vapor

I want to be the one you remember

I want to feel your love like the weather

All over me, all over me

I want to print our hands in the pavement

Savour your words, I won't ever waste them

Look in your eyes and know just what you miss

So lie to me, just lie to me

So talk, talk, talk

Well tell me what I want, want, want

If I don't look into your eyes

It's almost like a perfect line

So don't stop, stop, stop

We'll take another shot, shot, shot

'Cause you know you got perfect aim

I wanna feel you in my veins

I wanna breathe you in like your vapor

I want to be the one you remember

I want to feel your love like the weather

All over me, all over me

I want to print our hands in the pavement

Savour your words, I won't ever waste them

Look in your eyes and know just what you miss

So lie to me, just lie to me

You sound so sweet

When you lie to me

Make you sound so sweet

When you lie to me

I wanna breathe you in like your vapor

I want to be the one you remember

I want to feel your love like the weather

All over me, all over me

I want to print our hands in the pavement

Savour your words, I won't ever waste them

Look in your eyes and know just what you miss

So lie to me, just lie to me

You sound so sweet

When you lie to me

Make you sound so sweet

When you lie to me

Huszadik

-Sarah... Jó reggelt... -éreztem egy meleg kezet a derekamon. Luke!
Aztán megéreztem az illatát.  Ő nem Luke.

-Mikey? -kérdeztem rekedt hangon.

-Igen? -kérdezett vissza, miközben levette rólam a kezét.

-Hol van Luke? -dörzsöltem a szemeimet és ültem fel.

-Otthon.

-MI!? -pattantam fel egy vigyorral az arcomon.- Miért nem ezzel kezdted? -kezdtem felvenni a kabátomat és a nadrágomat.

-Bocsi? -nevetett fel.

***

-Soha többet ne csinálj ilyet, oké!? -rontottam be a házba, és ugrottam rá a kanapén fekvő Luke-ra, miután Ashton eljött értünk, az erdő szélére.

-Sarah... -nevetett.

-Nekem te csak ne Sarahzz! -böktem nevetve hasba, majd csókoltam meg, jó hosszan.- Merre jártál?

-Ö... Tudod, tegnap... Nem lehetne, hogy ezt négyszemközt beszéljük meg? -fogta hangját halkra. Bólintottam, aztán karon fogtam és bevezettem a szobámba.- A helyzet az, hogy nem voltam valami... -nem folytatta.- És...

-Luke, nehezedre esik elmondani. Tudom. Nem is kell, mert bűzlesz annak a nőnek a parfümjétől. -lábadtak könnybe a szemeim.

-Ne haragudj, én... Nem tudtam, mit csinálok...

-Tudom... -simítottam végig az arcát.- Nem haragszom. -mondtam ki, habár olyan volt, mintha a saját testemben forgatnék meg egy kést.- Fáradt vagy? -kérdeztem. Bólogatott.- Szuper, mert én is. Tusoljunk le, aztán aludjunk. Lehetsz első. -álltam fel és hagytam a szobában.

-Minden rendben? -lépett mellém Mikey, ahogy kiléptem a szobából.

-Persze. -mosolyogtam erőtlenül.- Fiúk, szükségetek van valamire? Mert, ha nincs, én lefeküdnék aludni. Nem szoktam hozzá ahhoz, hogy a földön aludjak... -sandítottam nevetve Michaelre, aki szintén nevetni kezdett.

-Mi történt? -rohant át Cal arcán egy perverz vigyor.

-Majd ő elmeséli. -biccentettem a szöszi felé ásítva, majd a szobám felé vettem az irányt. Hárman egyszerre, röhögve kívántak nekem jó éjt.

Luke pont akkor végzett, mikor bementem.

-Nyugodtan feküdj le, majd jövök én is. -tájékoztattam.

-Biztos? -húzott magához.

-Egészen biztos. -hunytam le a szemem, mire megcsókolt. Elégedett mosollyal vált el tőlem, aztán befeküdt az ágyamba.

Fél órán keresztül zuhanyoztam. Nem jellemző rám, de ennek most több oka is volt.

muszáj volt levakarnom magamról a koszt, amit összeszedtem az erdőben, és... a másik pedig, hogy örültem, ha kevesebb időt kell Luke-kal töltenem.  Egészen furcsa érzésem van vele kapcsolatban, ami egyáltalán nem tetszik. Nagyon nem.

⋙ ⋘

Mióta Luke eltűnt arra a bizonyos éjszakára, másfél év telt el.

Elég sok dolog történt azóta... Luke elkezdett elvonóra járni, Calum talált magának egy normális barátnőt, Ashton  megtanult rakott krumplit sütni, Michael eljár bulizni, és ami talán a legjobban meglepett: Peti.

A bátyámnak igazán jót tett, hogy nem hagytam, hogy többé a szoknyámon üljön.  Tartósan becsajozott. Komolyan. Méghozzá, Lauren lett a barátnője. És ez még nem minden! Megkérte a kezét!  Hatalmas élmény volt látni a bátyám és a legjobb barátnőm esküvőjét.

Mellékesen, Calum úgy berúgott a lakodalomban, hogy alig tudtuk hazavinni...

A fiúk lezavartak egy gyors turnét, jelenleg 'nyári szünetet' tartunk, Sydney-ben. Már dolgoznak az új lemezükön, és bátran kijelenthetem, hogy jobban várom, mint akármelyikőjük.

-Srácok... -szóltam, már vagy negyedszerre.- Mi lesz, ha belefojtjátok Calt a vízbe? Legalább ne ilyen közönséges módon próbáljátok már eltenni láb alól!

-Köszi Sarah... -mászott ki a csurom vizes Calum a medencéből. Meggyötörten ült le a bárátnője, Melody mellé.

-Van valami programotok mára? -kérdezte Mikey.

-Nekünk mindig van. -kuncogott Melody, és csókolta meg Calt.

-Te jó ég... -forgatta Ash a szemeit.

-Nekünk van? -néztem Luke-ra.

-Hát szerveztél? -kérdezett vissza.

-Ö... Nem. -sütöttem le a szemem.

-Akkor nincs. -válaszolt Mikey és az én kérdésemre is.

Valami egyértelműen megváltozott kettőnk között, pedig én mindent megtettem, hogy ne így legyen.

-Illetve... -folytatta.- Én ma elmegyek az egyik haverom bulijába. -jelentette be. Reményteljesen rá emeltem a tekintetem. Azt vártam, hogy megkérdezi, elmegyek-e vele.- Mi az? -kérdezte, mikor már egy ideje bámultam.

-Semmi. -hajtottam le a fejem, és kezdtem babrálni a karkötőmmel, amit még Mikey-tól kaptam karácsonyra.

-Fiúk, kezdődik! -hangosította fel Melody a teraszon található, hatalmas plazmatévét, aztán visszaült Calum ölébe. Kicsit irigyelem. Mármint, nem Cal miatt, mert atyaég, Calum... Hanem a kapcsolatukért. Luke-ra néztem, aki a tévére tapadt szemekkel terpeszkedett az egyik napozószékben. Nem is tudtam igazán az interjúra figyelni, teljesen elmélyedtem a gondolataimban.

Rájöttem, ha én nem teszek semmit, ő sem fog, így felálltam és mellé sétáltam. Leguggoltam, és suttogni kezdtem a fülébe:

-Luke, édes, mi lenne, ha a műsor után...

-Sarah, nem látod, hogy nem érek rá? Nem hallom tőled a tévét. -cseszett le.

-Bocs. -ráztam a fejem felháborodottan, és indultam a teraszajtó felé.

-Most meg hová mész? -kiáltott utánam, a "leszarom, de a látszat kedvéért kénytelen vagyok megkérdezni"' hangsúlyával.

-Nem érsz rá. Akkor nem mindegy? -feleltem, vissza sem fordulva.

Átöltöztem, aztán nekiálltam mosogatni.

-Minden rendben, Sarah? -jött be Mikey a konyhába.

-Persze. Már megszoktam, hogy ilyen idióta, amióta elvonóra jár. Majd jobb lesz. -mondtam, holott tudtam, hogy erre elég kicsi esélyt adok, még én is, nemhogy Luke.

-Hát jó. De ha van valami...

-Tudom. -mosolyogtam rá.- És nagyon köszönöm.

-Segítsek? -viszonozta a gesztusom.

-Nem kell, már készen vagyok. -töröltem meg a kezem.

Mellèkesen, mèg mindig kerülget az a furcsa èrzès, amit azon az èjszakán èreztem, mikor Michaellel ott voltunk ketten, a semmi közepèn...

Michael szóra nyitotta a száját, mikor Luke beviharzott a konyhába.

-Sarah, beszélnünk kell. MOST. -húzta össze a szemöldökeit.

-Rendben. -fújtam ki a levegőt, és mentem be vele a szobánkba.- Mondd csak. -huppantam le az ágyra, és néztem fel rá.

-Elég kiakasztó, ahogy viselkedsz. -kezdett fel-alá járkálni a szobában.

-Tessék? -tartottam vissza a felháborodott nevetésem, mert azért, mégis csak, engem kér számon a furcsa viselkedésemért?

-Folyton égetsz a barátaim előtt. -fakadt ki.

-Én égetlek!? Luke, értem én, hogy majd' beleőrülsz, hogy nem lőheted be magad, de attól még nem kéne úgy viselkedned velem, mintha a kutyád lennék! -emeltem fel a hangom.

-Az egész miattad van! -tett ugyanígy.- Ha nem kergetnél az őrületbe azzal, hogy folyton húzod az agyam, nem kéne visszajárnom a nőimhez!

-Te visszajársz a nőidhez!? -ugrottam fel és ordítottam.

-Igen, képzeld, és fantasztikusak! -mondta az arcomba, mire arcon csaptam. Nem szólt semmit, csak iszonyú tempóban kirángatta a sporttáskáját a szekrényből-a ruháimmal együtt-, és belepakolt néhány cuccot.- Ne várj meg, nem jövök ma haza.

-Eszem ágában sincs megvárni, Hemmings! -kiabáltam.

-Jól van. -rántott vállat, miközben behajtogatta a törölközőjét a táskába.

-Tudod, az, hogy így viselkedtél, az nem lenne baj, mert tudom, milyen nehéz ez neked. Viszont, az, hogy folyton csalsz, na az aztán több a soknál! -nevettem keserűen.- Rèszemről vège. -mondtam ki.

-Szia! -sétált ki, nekem háttal, az előbbi megjegyzésemmel nem is foglalkozva az ajtón.

-Rohadj meg, LUKE! -vágtam a fejéhez, mire csak bemutatott.

Zokogva csaptam be a szobaajtót.

***

Valaki kopog. Nem nyitok ajtót.

-Sarah, kérlek... -kopogtatott Calum tovább.

-Mi történt? -kérdezte Ash.

-Megpróbálok vele beszèlni èn... -hallottam Melody hangját a másik oldalról.

-Ne, èn csak Michaellel akarok beszèlni. -mondtam ki, amin mèg èn is meglepődtem.

-Itt vagyok. -nyitott be a szobába.- Mi törtènt? -ült le mellèm.

-Luke megcsalt. -sírtam el magam, megint.

-Tessèk? -döbbent le.- Jajj ne... -suttogta.- Ès most mi lesz?

-Szakíttam vele. -töröltem le a könnycseppeket az arcomról.

-Biztos, így a legjobb? -fürkèszte az arcom. Bólintottam.- Na gyere ide. -ölelt magához. Ès akkor, olyan hosszú idő után, újra èreztem valamit. AZT az èrzèst. A különbsèg az egèszben az volt  hogy most sokkal erősebben lüktetett a mellaksomban...- Lehet, ez egyáltalán nem a megfelelő alkalom, de el kell valamit mondanom. -szólalt meg hirtelen.

-Mondd csak...

-Èn nagyon nagyon jó barátomnak tartalak tèged.

-Èn is tèged, Michael.

-De ez nem minden...

Tizenkilencedik

-Luke...! -szólongattam.
Síri csend van az egész házban. Luke mindkét ablaka tárva nyitva, süvít be rajta a zord, hideg szél. Luke meg sehol. Az asztalán tabletták hevernek, az ágya mellett felborulva a kólásüveg, a ruhái szét dobálva...
- Biztos a fürdőben van! -derült fel Mikey arca.
-Megnézem. -jelentettem be, és berontottam a fürdőbe, elfelejtve, hogy Luke akár zuhanyozhat is, vagy akármi...
Hát csalódnom kellett. A csap meg volt nyitva, a víz már majdnem kibuggyant a kádból, de Luke nem volt sehol. Kétségbeesésemben még a szennyes tartókban is megnéztem, hátha bebújt, mert Peti már csinált ilyet...- Nincs itt.  -zártam el a csapot csalódottan.
-De akkor mégis hol van? -tárta szét a karjait Ashton.
-Öhm... Szerintem ezt látnotok kell... -nézett ránk az ablakból Calum.
-Jézusom... -néztem le az ablakból. A hóban tisztán látszódtak Luke nyomai: ahogy lecsúszott a tetőn, majd leugrott a hóba. Tuti elfeküdt. Aztán ahogy bizonytalanul támolyogva elindul a jégkori pálya felé. -Meg kell keresnem. -szántam el magam.
-Sarah, vissza fog jönni. -rázta a fejét Ash.
-Nem követem el még egyszer ugyanazt a hibát. -néztem Michaelre.- Ha jöttök, jöttök, ha nem, nem. -ezzel kirohantam a szobából.

10 perc múlva már a jégpálya mellett álltunk, teljes harci felszerelésben. Calum főzött meleg teát és kávét, amit termoszba töltött; Ashton felszeletelte és elcsomagolta az idő közben megérkezett pizzát, Michael csinált szendvicseket, én meg megpróbáltam összeállítani egy tervet, hogyan keressük meg Luke-ot, riasztottam Petiéket is, hátha Luke oda ment, de... nem.
-Menjünk párokban. -ajánlottam.- Kezd sötétedni, és... Várjunk csak... -emeltem tekintetem a fiúkra.- Ti nem is ismeritek a várost. -engedtem le a kezem, amiben a térképet tartottam.
-De én igen. -szólt Ash.- Ameddig te nem voltál itt, mindig én mentem bevásárolni, és most már úgy ismerem ezt a helyet, mint a tenyeremet! -nevetett egy pillanatra.
-Jó, akkor...
-Majd ÉN megyek vele. -szólt Calum.- Menj csak Michaellel. -legyintett.
-Mindenkinek jó lesz így? -tettem fel a költői kérdést, mert igazából nagyívben teszek rá. Reakciót nem várva folytattam:- Akkor mindenkinek megvan mindene? -néztem bele a táskámba. takaró, kaja, termosz, Lukenak pár meleg ruha, elemlámpa, telefon, powerbank...
-Óránként beszéljünk. -dobta fel az ötletet Mikey.
-Jó... Akkor? Ki megy az erdő felé? -világított a fák felé Cal.
-Mindig, aki kérdezi. -tett ugyanígy Michael.
-Na neeem, azt már nem! -szólalt fel Calum.- Akkor inkább én haza megyek.
-Megyünk mi. -sóhajtottam és a fejembe húztam a sapkám.- Ti menjetek a városközpont felé. Hátha bement valami szórakozóhelyre. -biccentettem keleti irányba.- Vigyázzatok magatokra! -búcsúztam el Calumtól és Ashtől.
-Ne álljatok szóba idegenekkel! -kötötte a lelkünkre Cal.
-Mi legyen, ha nem találjuk meg? -kérdezte Ash.
-Az nem opció. -ráztam a fejem, visszatartott sírással.- Amúgy, legkésőbb kettőre menjünk haza. -néztem az órámra. Fél 11.
-Rendben. -bólintott Ash, aztán elbúcsúztunk egymástól egy öleléssel.
Ők elindultak kelet felé, mi, Mikey-val pedig észak-nyugat felé indultunk, az erdő irányába.
-Szerinted mi van vele? -kérdeztem hirtelen.
-Remélem, jól van. -felelt, majd tüsszentett egy jó nagyot.
-Ha nem érzed jól magad, szólj, és hazavitetlek Ashsel. Vagy Petivel.
-Ne viccelj, nem hagylak egyedül a sötét éjszakában. -csattant fel.
-Jól van na. -mosolyodtam el.
Egy kicsi mezőt szeltünk át, mikor Michael megállt.
-Mi a  baj? -tettem ugyanígy.
-Esik. -felelt egyszerűen, ugyanakkor hallatszott a hangjában az aggodalom.
-Nem lesz semmi baj... -próbáltam megnyugtatni. Ugyanakkor ez a saját magam megnyugtatására irányult.- Meg fogjuk találni, mielőtt leesne egy nagyobb adag. -néztem az égre.- Szerencsére telihold van. Hamar abba fog maradni a hóesés, nincs sok felhő. -állapítottam meg.
-Wow, ezt honnan tudod? -kérdezte elképedve.
-Felnéztem az égre. -pillantottam rá. Egyszerre nevettünk fel, aztán mentünk tovább az erdő felé, rátérve egy aszfalt útra.

***

Fél órája gyalogoltunk az úton.
-Hova megy ez az út?
-A temető felé.
-Ugye most csak viccelsz, -nevetett.
-Szerinted viccelős kedvemben vagyok? -néztem rá szigorúan.
-Jó, bocs. -csend. Valami madár 'csiripelt', amit legszívesebben légpuskával seggbe lőttem volna...
- Szerintem menjünk be az erdőbe. Ha Luke nem hülye, nem ment tovább a temető felé. Viszont, az erdőben esélyesebb megtalálnunk.  -álltam meg az út közepén, és fordultam az erdő felé.
-Hát... -köszörülte meg a torkát.-Nem valami biztató ez a hely...
-Nekem mondod? -indultam meg a fák felé.

-LUKE! -kiabáltam. Mellettem felröppent egy csapat madár, ami miatt hátraugrottam, egyenesen Michael elé.- ezek csak madarak... -nyugtatgattam magam.
-LUKE, HOL A SZARBAN VAGY!? -kiabált Michael is.- Te, láttál már ilyen horrorfilmeket, mikor egy baráti társaság egyik tagja eltűnik, és a többiek elkezdik keresni őt, és bemennek egy erdőbe, ami a temető mellett van és... -hadart.
-Mikey, fogd be! -szóltam rá ingerülten.- Amúgy meg a kérdésedre válaszolva nem, és nem is akarok olyat látni.
-Az a baj, hogy én láttam már olyat... -lépett három nagyobbat, és ugrott át egy farönköt, hogy utolérjen.- Fujj, de büdös van... -fogta be az orrát.
-Talán rothadó fa. Vagy mit tudom én. De nem is akarom megtudni, ha ez a szag nem az. LUKEEE!!  -kiáltottam el magam megint.- Hol lehet ez az eszement... -tartottam vissza hisztérikus bőgésem.
-Te, szerinted keresnek a kórházban?
-Hát, mivel hazajöttél... Várj... Egyáltalán szóltál nekik!?
-Kellett volna? -kérdezett vissza.
-IGEN. -hangsúlyoztam.- Nem hiszem el, hogy nem szóltál nekik, hogy eljössz. Tudod, milyen következményeket vonhat maga után ez a kis szökésed? Becsukhatnak a diliházba! Ez nem játék, Michael. Mi van akkor, ha kerestetnek a rendőrséggel? Habár, egy eltűnt személyt csak 48 óra után keresnek... De gy kórházi beteg esetében tuti, hogy máshogy van. Elegem van a kis magán akcióitokból. Megmondom őszintén, kibaszott sok probléma van veletek. Figyelsz te rám egyáltalán!? -fordultam vissza feldúltan.- Úristen... -néztem körbe. Michael nem volt mögöttem.- MIKEY, HOL VAGY!? -estem kétségbe. Ahogy hátráltam, neki mentem egy fának, és az elemlámpám kiesett a kezemből, majd legurult a lejtőn, ami mellett álltam.- MICHAEL CLIFFORD, NE SZÓRAKOZZ VELEM! -dobbantottam egyet, mire valami kicsi átszaladt a lábfejemen. Sikítani és toporzékolni kezdtem.
-SARAH, MERRE VAGY? -hallottam Michael hangját, majd a következő pillanatban már az arcomba világított a lámpájával. Sírva ugrottam a nyakába. Szó szerint.- Mi történt? hallottam, hogy sikítottál. -ölelt át, védelmezően.
-Valami kis izé itt rohangált... És elvesztettem a lámpám. És nem találtalak. ÉS HOL VAN LUKE!? -tört ki belőlem a zokogás.
-Ne aggódj, minden rendben lesz. Megtaláljuk. Tudom. -próbált megnyugtatni.- Hoztam még egy lámpát. Világítasz nekem, ameddig megkeresem?
-Ühüm... -másztam le a karjaiból. Átvettem a lámpát, és a táskájára irányítottam, amit letett egy fatönkre.
-Itt is van. Tessék. -adta kezembe a zseblámpát.- Visszatérve az előző témához... Ne aggódj, csak... hívott a természet. Gondoltam szólok, hogy várj meg, vagy valami, de szégyenlős vagyok. -nevetett kínosan, miközben magára vette a táskát.
-Hagyjuk is ezt a témát. -kuncogtam.- Menjünk tovább.
-Figyelj, elég sötét van, és, csak azért, hogy elkerüljük az ilyen helyzeteket... -megfogta a kezem.- menjünk így. -indult el. Kénytelen voltam belemenni, hiszen nem akarom ezt megint átélni. Nem volt leányálom...
Nem sokkal később felhívtak minket Calumék, akik nem találták Luke-ot, ahogy mi sem. Kezd az egész reménytelenné válni. De nem adhatom fel. MEG KELL KERESNEM ŐT.

***

-Ugye tudod, merre kell visszamenni? -álltam meg egy tisztáson, éjjel egykor, szorosan Michael mellett. Bevallom, félek.
-Persze. -arra, egyenesen. -mutatott észak felé.
-De hát észak-nyugat felől jöttünk. -néztem rá.- Add az iránytűt! -nyújtottam ki a kezem.
-Mi...Milyen iránytűt?
-Hát amit Calumnak adtam, hogy... Ó, basszus... -néztem fel az égre.
-Hívjuk fel őket. -vette elő a telefonját.- Ő... Van egy kis baj... -nézett fel.
-Itt van az enyém. -nyújtottam át neki a készüléket, utalva arra, hogy biztos lemerült a telefonja.
-De nincs térerő.
-Mi? -riadtam meg.- Ez most komoly? -pánikoltam.
-Nyugi, keresünk valami magas helyet, ahol van... -ragadott kézen.

15 perce bolyongunk, de sehol sincs térerő, sőt, már azt se tudjuk melyik irányból jöttünk.
-Michael, most mi lesz, -sírtam el magam.
-Kitalálunk valamit. -húzott magához.- Na, ne sírj... Látod, már a hó is elállt.
-Tudom, de...
-Te is látod AZT!? -vágott a szavamba.
-Jézusom, mit? -kérdeztem vissza. Nem szólt semmit, csak elindultunk egy sűrűbb folt felé. Meg sem mertem szólalni.
-Hát ezt. -világított egy fa ajtóra.
-Úristen...
-Menjünk be.
-Mi? Meghülyültél? -suttogtam.- Mi van, ha itt lakik valaki? Hm?
-Nagyon más választásunk nincs... Reggelre megfagyunk. Eltévedtünk, már tök kevés innivalónk van, és fél kettőre úgy sem érünk haza.
-De... Jesszus, ez olyan félelmetes. -simultam hozzá.
-Nem lesz semmi baj. Ne aggódj... -és kopogtatott az ajtón. Nem jött válasz, ezért újra próbálkozott.- HAHÓ, van itt valaki? -dörömbölt.- Látod, nincs itt senki. -pillantott rám.
-A horror filmekben ilyenkor fejezik le a szörnyek az áldozatukat. -hunytam be a szemem. Viszont a kíváncsiságom erősebb volt a félelmemnél, és meredten néztem, ahogy Mikey benyit a faházba. Kirepült 3 denevér, meg kirohant egy-két egér. Fujj. De ezeken az apró állatokon kívül nem volt bent semmi és senki, habár meglehetősen melegebb volt bent, mint kint.
-Aludjunk itt. -ajánlotta.- Reggel újult erővel tudjuk majd keresni Luke-ot, ha alszunk egy keveset.
-Biztos vagy te ebben? -világítottam körbe a házban, csak hogy meggyőződjek, tényleg nincs-e ott senki.
-Teljesen biztos. -vette le a kabátját.- Kell, hogy legyen itt valami... -tapogatózott a falon.- Á, itt is van. -izzított be egy olajlámást, aminek a gyér kis fénye megvilágította a házikó belsejét.- Ha lakott is itt valaki, akkor az már jó régen volt... -nézett körül.
A falat régi képek díszítették, néhány szárított virág, és egy öreg fakanál. Más nem volt a helységben.
-Hát, a többieket nem fogjuk elérni, de remélem, nem fognak nagyon beszarni, hogy nem vagyunk otthon. -térdelt le Mikey és vette elő a hátizsákjából a takarókat.
-Amilyen zoknik vagytok mostanában, fel sem fog nekik tűnni... -morogtam.
-Tessék? -kérdezte.
-Semmi! -ráztam a fejem.
-Holnap, világosban könnyebben rátalálunk majd Luke nyomaira. Habár, már így is ráesett a hó... -terítette le a takarókat.- Jó lesz így? -állt fel.
-Aha... -néztem elmerengve a pár, földre terített takarót.- Jobb lesz, ha minél előbb túl leszünk ezen az éjszakán. Utálok itt lenni. -rázott ki a hideg és telepedtem le a földre. Méghozzá, Luke sincs meg, és... Csak Mikey van itt. Mit meg nem adnék, hogy Luke legyen...! Miközben ezen gondolkodtam, levettem a nyirkos kabátom, meg a nadrágom. Még szerencse, hogy vettem fel cicanacit! Megmondom őszintén, kicsit feszélyez ez a helyzet... De mit is beszélek aludtunk mi már így. Nem...?
Lefeküdtem, aztán kifordultam, az ajtó felé.- Jó éjszakát, Michael.
-Neked is. -válaszolt. Matatott még valamit, aztán lefeküdt ő is.- Közelebb mehetek? Most tényleg csak egymásra hagyatkozhatunk. -vágta rá.- Így talán -bújt hozzám és karolt át-, nem fogunk annyira fázni.
-Gyere... -válaszoltam, habár, már úgy is mindegy volt. Elhelyezkedett, aztán már hallatta is elnyújtott, nyugodt szuszogását, szóval elaludt.

Biztonságot adott, olyat éreztem, mint eddig még sosem.
Mégis miről beszélek!? MI VAN VELEM...?

Tizennyolcadik

Hatalmas csörömpölésre riadtam fel.
-Luke... -kerestem magam mellett.
-Hm...? -dünnyögte.
-Hallottad ezt? -kérdeztem egy újabb hang után, miközben felültem és magam köré fontam a takarót, ezáltal lehúzva Luke-ról is.
-Mit? -kérdezett újból, fáradt és rekedt hangon.- Rohadtul fázom, add vissza...
-Hát ezt...! -mondtam már ingerültebben egy újabb hang hallatán, figyelmen kívül hagyva megjegyzését.
-Biztos csak Ash eszik. -húzta magára a takarót. És abban a pillanatban ordított fel Ashton.
-Tényleg? -néztem rá szkeptikusan.
-Bassza meg... -ült fel ő is.-El kell mondanom valamit. -nézett rám riadtan.- Lehet, késő már, de... -habozott.
-Mondd már! -csaptam a combjára türelmetlenül, mikor hallottam, ahogy Calum szobájában egy test a falhoz csapódik, majd kiabálás szűrődik át a falakon. Kivehetetlen mondatok hangzanak el.- Tartozom a dílernek.
-Mi van!? -csuklott el a hangom.- Ez tudod, mit jelent? -suttogtam ingerülten és egyben megrémülve is. Pólójánál fogva húztam fel az ágyról.
-Most mit csinálsz? -kérdezte, egy enyhe pajkossággal a hangjában.
-Megmentem a segged ettől a dílertől. -nyitottam ki a szekrényt.- Mássz be...
-Hülyéskedsz? -szaladtak fel a szemöldökei.
-Úgy nézek ki? -tettem csípőre a kezeim. Engedelmesen bemászott.- Meg se moccanj. -húztam magamhoz és csókoltam meg. Jó hosszan. Nem is értem, mi ütött belém. Hú...
-Hűha... -kerekedett ki a szeme. Rá csuktam az ajtót. Gyorsan megágyaztam az oldalán, majd magamra kaptam egy köntöst.
A kilincsre tettem a kezem. Miközben már a nappaliból hallatszott a fenyegető, kivehetetlen kiabálás, kifújtam a levegőt. Betojtam.
Szedd össze magad!
Nem először csinálok ilyet. Peti is tartozott a dílernek. Nem is egyszer.
Fejvesztve nyomtam le a kilincset. A nappaliban hirtelen csend lett.
-Fiúk, nem megbeszéltük, hogy nem X-boxozhattok éjjel? -támaszkodtam a falnak és tettem úgy, mintha még félig aludnék.
-Ó, nem is mondtátok, hogy vendégetek van. -nézett rám a fickó, a stukkerét közben Calum és Ashton felé emelve.
-Segíthetek valamiben? -kötöttem meg a köntöst, halál nyugodtan.
-Hát hogyne, bébi. -csapta a lábát a dohányzó asztalra.- Hol van Hemmings? -ordított, mire Cal, Ash és én is betojtunk. Mégjobban. -HOL VAN HEMMINGS!? -kérdezte tagoltan.
-Ma nem tölti itthon az éjszakát. -feleltem egyszerűen.
-Nem érdekel. Valakinek fizetni kell. Ha nem pénzzel, akkor az életével. -nevetett fel. Ez az ember nem normális... Calum rám nézett. Lassan és óvatosan ráztam meg a fejem.- Nézzük, nézzük, mi fájna neki jobban? Ha megkínoznám a barátait, vagy ha elvinném a csaját? -nézett rám úgy, mintha fel akarna falni. Undorító.
-Mennyivel tartozik? -kérdeztem hidegen.
-Két lepedő. -felelt a férfi. Végignézett a nappalin.- Legyen inkább négy. Ahogy elnézem, van mit a tejbe aprítani. -bólogatott elismerően.- Sőt, van egy sokkal jobb ötletem. -ragadta meg a csuklóm.- Négy lepedő, na meg, ha vissza akar téged kapni, akkor hat. -rántott magához.
-Őt hagyja ki ebből! -kiabált Ashton.
-Mert ha nem, akkor mi lesz? -nevetett ördögien, majd hozzányomta arcát a nyakamhoz. Bűzlött a piától. Fujj.
-Engedjen el! -próbáltam kitépni magamat a kezei közül.
-Hé, hé, kislány... -nevetett.- Viselkedj! -förmedt rám. -Mondjátok meg Hemmingsnek, hogy 48 órája van arra, hogy befizesse az elmaradását kamatostól, váltságdíjastól. Ha egy percet is késik, vagy szól a zsaruknak, többet nem látja ezt a szépséget. -nézett rám és szorított rá az állkapcsomra. Bepánikoltam. Nagyon. Luke nem fog tudni összeszedni annyi pénzt, ilyen rövid idő alatt.
-Vigyen engem. -állt fel Cal.
-Egy lépést se! -üvöltötte a férfi és a halántékomhoz nyomta a pisztolyát.- Gyere, szépségem, most szépen hazaviszlek, és utána azt fogod csinálni, amit mondok. -súgta a fülembe, de a csendben hasított a hangja.
-Inkább rajtam állj bosszút, ne rajta. -lépett ki Luke a fal takarásából.
-Luke, ne... -ráztam riadtan a fejemet.
-Azt mondtad, nincs itthon! -markolt a hajamba.
-Hagyd békén! -kiabált Luke is.
-Kussolsz! -hadonászott felé a pisztollyal.
Ash felpattant, ahogy Calum is.
-Marad mindenki a helyén! -próbálta a fickó a kezében tartani a dolgokat. Nem ment.- MINDENKI, vagy a lány meghal! -szorította a nyakamhoz a stukkerét. Újra. A fiúk megtorpantak.
-Egyezzünk meg. -indult felénk Luke felemelt kezekkel.- Fizetek. Csak engedd el.
-Most kell a pénz! -kiabált a férfi.
-Most nem tudom odaadni. -egyre közelebb és közelebb ért hozzánk.
-Akkor elviszem magammal. -jelentette be, és mint egy tárgyat, vonszolt magával a bejárati ajtó felé.
-NEM VIHETED EL! -üvöltötte Luke, miközben gyorsította felénk a lépéseit.
Egy örökkévalóságnak tűnt az egész. Luke szinte rohant felénk. Calum próbálta értesíteni a rendőröket, Ash meg takarta saját magával. A férfi felemelte a pisztolyt. Egyenesen Luke-ra célzott.
Összeszorítottam a fogam.
Luke ordított, mögülem egy tompa puffanást hallottam, a fickó meghúzta a ravaszt, majd magával rántott a földre.
Hosszú csend.
-Aztakurva'... -szólalt meg Cal, a telefont a füléhez szorítva.
-Sarah... -segített fel valaki, aki igen ismerős hangot birtokolt. Valószínűleg beüthettem a fejem, mert mikor lábra álltam, kicsit homályos volt a 'látkép'.- Jól vagy? -fordított maga felé.
-Te meg hogy kerülsz ide? -döbbentem le Mikey látványától. Válaszát meg sem várva átöleltem, mire kiejtette a kezéből a vas kuka fedőt, ami csörömpöléssel esett a földre. Ő is így tett.- Köszönöm. -duruzsoltam as fülébe
Luke sokkolódva ült le a kanapéra.
-Megmentetted az életünket. -toltam el magamtól a fiút, hogy az arcára tudjak nézni.
-Köszi... -suttogta Luke, majd bement a szobámba.
-Menj utána. -engedett el Michael, és nézett le a földön eszméletlenül fekvő férfire. Ashton mellénk lépett, elrúgta a díler kezéből a pisztolyt, majd rám emelte tekintetét.
-Jól vagy? -kérdezte. Bólintottam.
-Ti? -kérdeztem én is. Szintén bólintott.
-Mindjárt itt lesznek a rendőrök. -szólt Calum is.- Felhívom a mentőket. Nagyot estél.
-Semmi szükségem mentőre. Jól vagyok. -ráztam meg a fejem. Habár szédülök, de nem akarom, hogy körülöttem ugráljanak, mert ennek fordítva kéne lennie...- Megnézem Luke-ot. -indultam el a szoba felé.
Kopogtam. Nem jött válasz, ezért benyitottam. Luke az ágy szélén ült, arcát a tenyerébe temetve.
-Hé, Luke... -szóltam, szinte már suttogva. Leültem mellé, aztán átvetettem karjait a vállán. Nem beszélt. Fejét az ölembe ejtette és megeredtek a könnyei.
-Ne haragudj... -nyögte ki.
-Nem történt semmi baj. -simogattam a haját.- Nem a te hibád. -előztem meg a válasszal következő mondatát.

***

Utána nem tudtunk aludni. egyikünk sem.
Luke egész nap a szobájában volt. Nem engedett be senkit. Még engem sem.
-Hm? -lökött lábon Cal, a kanapén ülve.
-Tessék? -kaptam fel a fejem.
-Szóval láttad azt a filmet? -mosolygott rám.
-Ne haragudj, de melyik filmet? -sütöttem le a szemem. Ashton oldalba bökte Calt, majd aprót rázott a fején.
-Sarah, ha rosszul vagy, szólj, és... -kezdte, de a szavába vágtam:
-Nem vagyok rosszul. Nekem semmi bajom. Csak... Aggódom. -néztem Luke szobája felé.
-Minden rendben lesz. -próbált megnyugtatni Michael.
-De ha te nem jössz, most nagyon nagy baj lett volna. -lábadtak könnybe a szemeim.-
-Hát ja, így olcsón megúsztuk. Csak a tetőt kell helyre hozni. -helyeselt Cal. Egyszerre néztünk fel a plafonra, amibe belefúródott a golyó.
-Plafonnak hívják. -javította ki Ash, mire muszáj volt nevetnem. - Te végül is hogy kerültél ide? -fordította fejét Michael felé.
-Hát ö... -kezdte a srác.- Nem bírtam már ott lenni. Úgyhogy mikor már egy ideje nem jött se a doki, se a nővér, úgy döntöttem, lelépek.
-De hát nem sokára hazajöhettél volna. -tájékoztattam.
-Tudom, de... Nem bírtam már várni addig. -mosolygott rám nézve.
-Azt hiszem, mindent értek. -zárta le a témát Ashton.- Rendelünk pizzát? -nyúlt a telefonjához.
Miután mindenki leadta a rendelését, és várakozás képpen a fiúk X-Boxozni kezdtek, úgy döntöttem, teszek még egy próbát.
-Luke... -kopogtam az ajtón. Semmi.- Kérlek, engedj be... -kopogtattam, még mindig. Az ajtó alatt süvített ki a jéghideg szél.- LUKE!! -ütöttem a tenyeremmel a szobaajtót, már igen nagyon felzaklatva, erre persze a fiúk is felfigyeltek.
-Haver... -kopogtatott Ashton.- Aggódunk érted. Legalább mondj valamit! -ütötte a minket és Luke-ot elválasztó tárgyat.
-Van egy ötletem. -szólt Mikey és kotorászni kezdett a zsebében. Nem telt el két perc, egy kulcscsomóval a kezében jött vissza hozzánk.- Itt is van. -szerelte le a kulcs karikáról a kulcsot és adta a kezembe.
Köszönetképpen bólintottam, majd rögtön a zárra koncentráltam.
Kattant a zár, és belöktem az ajtót.
-Édes Istenem... -borzongott meg Calum.

Tizenhetedik

-Jézusom... -habogtam remegő ajkakkal, miközben beléptem a nappaliba. Minden tiszta vér volt. Ezen szörnyülködtem, már ájulás közeli állapotban, mikor a mosókonyha felől zajokat hallottam.- Van ott valaki...? -csuklott el a hangom. Megjelent az ajtóban.- Ashton! -kiáltottam fel.

-Ó, szia... Nem számítottam rád... -nevetett furcsán. Mindkét keze véres volt, egészen csuklóig. Bizonytalanuk mosolyogva a háta mögè dugta kezeit.

-Mi... mi történt itt? -kérdeztem.

-Ashton, mit csináljak Luke... -robogott ki Calum is.- Jajj, szia, Sarah. -intett, mire egy kis cucc lerepült a kezéről.

-Mi történik itt!? -akadtam ki, visszatartva a hányingerem, habár annyira remegtek a lábaim, hogy szinte vártam, mikor esek össze.

-Semmi. -vont vállat Calum, lenézve a vörösre festett felsőjére.

-Mi az, hogy semmi? -tártam szét a karjaimat. Kitörött belőlem a hisztérikus zokogás. Ash elindult felém. Abban a másodpercben elsötétült minden.

***

Ahogy kinyitottam a szemem, felültem.

Körbenéztem. Tiszta a padló, sehol egy vörös csepp sincs.

Akkor csak álmodtam.

-Jól vagy? -guggolt le mellém Ashton.

-Jesszus, rám hoztad a szívbajt! Mi történt?

-Semmi, egyszerűen csak...

-Ashton, nem jön ki a fooolt! -hisztizett  Calum, és berohant a nappaliba. Ott éktelenkedett a vörös folt a pólóján.

-Calum, mi van a pólódon!? -kérdeztem halkan.

-Bor. -válaszolt váll rántva.

-Ne haragudj, nem tudtuk, hogy sokat jelentett neked az a ruha.

-Milyen ruha? -zavarodtam össze.

-Basszus... -sziszegett Ashton, aztán segítségkérően Calumra nézett.

-Ashton a terítőre gondol. -vágta rá a fiú.

-Olyan lett az is? -kezdtem volna felállni, de Ash visszaültetett.

-Sarah, az előbb elájultál. Pihenj le.

-Nem szükséges. -legyintettem, majd a mosókonyha felé vettem az irányt.

-NE NE!!! -ugrott elém Cal.

-Kezdem azt hinni, hogy tényleg rejtegettek előlem valamit. -néztem felváltva a két srácra.

-Nézd, Sarah... Valami van odabent, amit te nem láthatsz, úgyhogy... -kezdett magyarázni Calum, de szem forgatva arrébb löktem.

-Jajj, ne... -nyögtem ki, mikor megláttam AZT.- Ez... Az, amire gondolok?

-Nagyon sajnálom... Tényleg. Ne haragudj. -sajnálkozott Ashton.- Egyszerűen nem tudjuk belőle kiszedni a foltot.

-Nem is lehet. -fogtam meg az arany színű, hosszú ruhát. Vagyis, egyszer biztos arany színű volt.

-Luke neked vette. Meg a bort is. Csak aztán jöttünk mi. -húzta el a száját Calum.

-Ugye tudjátok, hogy ki fog titeket nyírni...

-Valamivel csak jóvá tudjuk majd tenni...

-Egyszerűen nem is èrtem, mièrt hittem a bort vèrnek... -gondolkodtam el.

-Túl fáradt vagy. Ennyi az egèsz. -vont vállat egy apró mosollyal Calum.- Feküdj ke aludni, Michael tud nèlkülözni pár órára.

-Úristen! -kaptam a homlokomhoz. Berohantam Michael szobájába. Előhúztam az ágy alól a bőröndjèt ès szabályosan beledobáltam a ruháit. Mindenből nègyet. Felkaptam csomó autós újságot, egy jegyzettömböt, pár tollat, a telefontöltőjèt, meg mèg pár cuccot.- Mennem kell. -rángattam ki a bőrönd fogantyúját ès rohantam az előszoba felè.

A nagy házban viszhangzott minden egyes lèpèsem. Nem bírom ezt az állapotot. Túl üres az egèsz. Se Luke, se Michael.

Sietve dobtam a csomagtartóba a mèretes bőröndöt. Beültem a kocsiba, ès már fel is bőgött a nagy autó. Imádom ezt a hangot...

Hosszú perceket vártam, míg ki tudtam kanyarodni a főútra. Hirtelen hatalmas forgalom lett. Inkább bekapcsolom a rádiót. Èppen egy balesetről számoltak be. Pont az ezzel párhuzamos úton törtènt. Akkor ezèrt van ekkora forgalom. Fantasztikus.

A rádióban a reklámot egy igazán ismerős dallam váltotta fel. A srácoktól a SLSP. Egyik kedvencem. Dudorászva doboltam a kormányon, mikor megcsörrent a telefonom.

-Luke!! -kaptam fel, szinte könnyezve a megkönnyebbülèstől.- Aggódtam èrted. Merre vagy?

-Szia èdes... -szólt.- Ne haragudj, hogy eltűntem, de... El kellett pár dolgot intèznem. Valamiről muszáj lenne beszèlnünk.

-Baj van? -fagyott az arcomra a mosoly.

-Nem, vagyis... Ne foglalkozz vele. Meg fog oldódni. -próbált megnyugtatni.

-Most megyek vissza a korházba. Mikey-nak viszek ruhákat. Beadom neki, ès utána ráèrek. Felvegyelek valahol?

-Nem kell, nem messze vagyok onnan. Viszont egyet ígèrj meg nekem.

-Jó, mondd. -mosolyodtam el.

-Ne akadj ki rám. Jó?

-Hát... Luke, ez egy olyan ígèret, amit vagy be tudok tartani, vagy nem. De mindenkèppen azon leszek, hogy higgadt maradjak, akármiről is akarsz majd beszèlni.

-Köszönöm. Akkor találkozzunk Michael szobája előtt. Ha nem lennèk ott, menj be hozzá.

-Rendben. Úgy lesz.

-Most le kell tennem. Szia!

-Szia Luke... -zártam le a beszèlgetèst. Remèlem, nem törtènt baj... Akármi is van, nyugodtnak kell maradnom. Vagy legalább annak kell látszanom. Petinèl megtanultam. Ha kiabáltam vele, az rosszabb volt mindennèl. Nem csak neki, nekem is.

Negyven perc alatt èrtem be a korházba. Hatalmas a forgalom. A főutca teljesen bedugult, nagy baleset lehetett, ha letereltèk a forgalmat.

A hosszú folyosó teljesen üres volt. Senki sem ült a szèkeken. Luke sem volt ott, Michael ajtaja előtt. Azt mondta, ha nincs itt, menjek be. Lehet, bent van. Habár, kètlem.

Kèt halk kopogás után benèztem a szobába. Mikey fent volt.

-Sarah! -derült fel az arca.-Mindjárt megöl az unalom.

-Hoztam neked pár cuccot. -nevettem el magamat ès lendítettem a bőröndöt, mely landolt a szèken.- Hoztam ruhákat, hátha szüksèged lesz rájuk.-mutogattam meg a pólókat.- Hoztam újságokat, amiket a szobádban találtam...

-Mi? -kerekedett ki a szeme.- Bent voltál a szobámban? -vágott a szavamba.

-Igen. -feleltem termèszetesen.- Hogyan hoztam volna el a bőröndöd? Amúgy is. Èn vagyok a takarítónőtök. -bólintottam aprót.- De ne aggódj, nem kutakodtam. Az távol áll tőlem.

-Persze, gondoltam, csak... Nem tudom, nèhány szemèlyes cuccomat elraktam-e.

-Ha nem is raktad el, nem láttam őket. Körbe sem nèztem. Az sem biztos, hogy a te szobádba mentem be. -nevettem.- Szeretnèd, hogy bezárjam az ajtód?

-Igen, kèrlek... -hajtotta le a fejèt.

-Ashtont megkèrhetem rá? -vettem elő a telefonomat. Bólintott, mire egy gyors üzenetet küldtem Ashnek.- Hoztam telefontöltőt. -halásztam ki a bőröndből az említett tárgyat.

-Sarah, te vagy a legjobb! -vigyorodott el, majd kezdett helyezkedni, hogy akkor ő feláll, ès felrakja a telefonját tölteni.

-Hagyd csak, majd èn. -takartam vissza. Köhögve bólogatott, amolyan köszönèskèppen.- Kèrsz meleg teát a büfèből? -igazgattam el a párnáját. Megrázta a fejèt. Közben feltettem tölteni a telfonját. Elrendeztem az újságait neki is elèrhető távolságba, a bőröndöt betoltam az ágy alá, majd leültem mellè a szèkre.

-Azta, nèzd ezt a Ferrarit... -bökött egy autóra az újságban.

-De jó lenne nekem egy ilyen. -mondtuk egyszerre, aztán nevettünk fel.

Nemsokkal kèsőbb kaptam egy SMS-t

Itt vagyok. Bent vagy nála? Mert akkor bemennèk èn is...
Luke

-Michael... -nèztem fel a telefonból.- Nem akarod megbeszèlni Luke-kal a törtènteket?

-Nincs mit megbeszèlnünk. -rázta a fejèt ellentmondóan.

-Kèrlek... -nèztem rá kèrlelően.- Mèg nem volt alkalmam elmondani neki, amit üzentèl. Lègyszi... -döltem egy picit előrèbb.

-Na jó. -engedte szabadon az eddig a szája sarkánál bújkáló mosolyát.

-Szuper, köszönöm! -vigyorodtam el. Egy gyors „Gyere csak :) ” SMS után Luke meg is jelent. Hármat kopogott, majd benyitott.

-Sziasztok. -hátrált be a szobába. Kapucni volt a fejèn.

-Heló. -köszönt Mikey hidegen.

-Szia Luke. -álltam fel ès lèptem oda hozzá. Lehajtott fejjel hagyta, hogy a vállánál fogva magam felè fordítsam. Ahogy megláttam az arcát, ledöbbentem, majd megtelt a szemem könnyel.- Úristen... -fürkèsztem suttogva a szemeit. Zaklatottan magához húzott, majd megölelt.-Mi törtènt veled? -suttogtam mèg mindig. Esèlyem sem lenne arra, hogy hangot prèseljek ki magamból.- Istenem... -simítottam vègig könnyezve nyirkos arcát ès löktem le fejèről kapucniját.

-Összefutottam egy-kèt... Nem túl jó arccal. -próbálta elpoènkodni a dolgot. De a monoklija, az, egy papírzsepivel betömött, vèrző orra ès felszakadt szája koránt sem arról árulkodik, hogy vicces kedvèben van.

-Gyere, inkább ülj le... -ajánlotta fel Michael az ágya melletti szèket. Luke egy hálás pillantással rogyott le a szèkre.

-Beszèlgessetek csak. Èn egy kicsit kimegyek a folyosóra. Kint leszek, ha kell valami. -simítottam kèt ujjammal vègig Mikey alkarját bíztatáskèpp, ès hajoltam le Lukehoz.- Csak nyugodtan... -suttogtam, aztán nyomtam óvatos csókot ajkára, miközben egy pillanatra hajába túrtam. Felkaptam a táskámat ès sietve becsuktam magam mögött az ajtót.

Le sem ültem, Ash ès Cal jelentek meg a folyosó vègèn.

-Szia, Sarah. -köszöntel nagyjából egyszerre.

-Sziasztok... -nèztem rájuk.

-Van valami fejlemèny? -kèrdezte Calum, előhalászott a zsebèből egy papítzsepit, majd felèm nyújtotta.

-Köszönöm. -fújtam ki az orrom.- Luke most ment be hozzá.

-Akkor előkerült. -fújta ki Ash megkönnyebbülten a levegőt. 

-Nincs jó passzban. Legalábbis fizikailag. Azt hiszem, verekedèsbe keveredett. -tört ki belőlem a sírás.

-Jól van, semmi baj... -nyugtatgatott Calum, miközben felnèzett a mellettünk álló Ashtonra. Jól esett vègre, hogy kisírhattam magam. Nem vagyok az a tipikus sírós típus, de az elmúlt pár nap igen nagyon megerőltető volt lelkileg, mèg nekem is. Ashton is leült mellènk. Szó nèlkül vártuk, hogy törtènjen valami. Kábè 15 perc múlva hangos nevetès szűrődött ki az ajtón keresztül.

-Na vègre. -mosolyodott el Ash, felállt, majd bement. Calum követte.

Nem megyek be. Had legyenek nègyen. Szüksègük van rá. Hagytam Luke-nak egy üzenetet, hogy hazamegyek, aztán indultam is.

Hazaèrve iszonyatos rendetlensèg fogadott. Hát persze, mi más fogadott volna? Rend? Tisztaság? A 5SOS villában? Miután Ashton ès Calum egyedül volt itthon? Nah... Jó vicc.

Fèl óra alatt összepakoltam, elmosogattam, aztán elindultam a szobám felè. Megakadt a szemem Mikey ajtaján. Rèsnyire nyitva volt. Odalèptem. Ezek szerint Ash nem zárta be. Na szèp.

Az ajtó szoba felőli oldalából vettem ki a kulcsot, aztán ráfordítottam a zárat.

***

Halk motoszkálásra èbredtem.

-Michael?

-Nem. Luke. -hallottam a választ a sötètben ès játszódott le a kísèrtetiesen hasonló jelenet.- Mèg nem mondták meg, mikor jöhet haza. -tolta le Luke a nadrágját, aztán szabadult meg a pólójától.- Mindjárt jövök, addig nyugodtan aludj vissza. -sètált mellèm ès nyomott egy puszit az arcomra. Egy törölközővel a vállán, egy szál Family guy-os alsóban flangált a fürdő felè. Nem is bánom, hogy így belakja a szobám. Meg lehet szokni.

Öt perc sem telt el, kilèpett a fürdőből. Odavagyok ezèrt a látványèrt. Luke pont jó. Ott izmos, ahol kell, nem aránytalan, hanem tökèletes.

-Ha már fent vagy, megèrdezem, hogy ittaludhatok? -mondta szinte parancsoló hangsúllyal ès vett magára egy rongyos pólót meg a ronda zöld alsója fölè egy pizsamagatyát.

-Gyere. -nyögtem ki fáradtan ès fordultam az ágy eddig üresen maradt rèsze felè.- Luke...

-Igen, èdes? -csúszott közelebb.

-Mi törtènt veled? -kèrdeztem, mèg mindig csukott szemekkel.

-Most ne foglalkozz ezzel. Már nincs semmi baj. -ölelt át.- Ès nem is lesz. -jelentette be, habár tudtam, hogy nem várhatok semmi jót.

Sziasztok! :)

Na vègre itt van az új rèsz, bocsánat a sok kèsèsèrt! :(

Köszönöm az 1K megtekintèst Wattpadon!!😱😍 Nagyon nagyon sokat jelent nekem. :)

Ha szeretnètek folytatást, kèrlek valahogyan adjátok tudtomra. Előre is köszönöm! <3