Tizenhatodik

Reggel motoszkálásra keltem, habár amúgy sem aludtam sokat, Michael egész éjjel köhögött...
-Luke? -néztem fel.
-Deborah. -válaszolt a nővér, egy mosollyal az arcán.
-Te jó ég... Én csak... Csak egy kicsit lepihentem, és... -ültem fel.
-Nem kell magyarázkodnia. -rázta a fejét.- 15 perc múlva jön  doktor úr. És ön itt sem volt. -ment ki a kórteremből.
Atya gatya, én egész éjjel itt voltam Michaellel.
Kikecmeregtem az ágyból, és a kezembe vettem a telefonom. 12 nem fogadott hívás, Luke-tól. Még csak reggel fél nyolc van, és ezek szerint már fent van. Fel is hívom. Szinte azonnal felvette.
-Sarah, minden rendben? Hívtalak, de nem vetted fel.
-Jó reggelt. -nevettem el magamat halkan.- Minden rendben. Sőt! Mikey felébredt.
-Hál' Isten... Most fent van?
-Nincs. De mindjárt fent lesz, mert jön a doki.
-Akkor már megyek is. Szeretlek!
-Én is téged. -válaszoltam fáziskéséssel, aztán le is rakta.
Michel átfordult a másik oldalára, aztán felszisszent. Szitkozódva ült fel.
-Jó reggelt! -ásítottam.
-Sarah? -mosolyodott el, majd nézett maga mellé.- Egész éjjel itt voltál?
-Nem emlékszel? -kérdeztem vissza, mire csak megrázta a fejét.- Igen, itt voltam.
-Tényleg? -nevetett.
-Tényleg. -bólintottam, aztán a kezébe adtam a tálcát, amin a nővér behozta a reggelijét.- Mennem kell. Mindjárt jön a doktor úr, és nem tudhatja meg, hogy itt aludtam. -szedtem össze a cuccaimat.- Nem sokára jövünk. Puszi! -intettem, aztán rohantam ki az ajtón. Rá öt percere befutott Luke.
-Szia! -csókolt meg. -Be lehet hozzá menni?
-Az ápolónő azt mondta, hogy tűnjek el, mert ugye egész éjjel bent voltam, sőt, bent is aludtam. De szerintem te bemehetsz hozzá.
-Várok inkább. Nem akarok egyedül bemenni hozzá. -ült le gondterhelten.
-Miért? -ültem le mellé.
-Mert szarul érzem magam miatta. Ha nem kezdek vele piszkálódni, hanem azonnal leállítom, lehet, tök máshogy alakul az egész.
-Mi? Luke, ez nem a te hibád. Ő kezdett VELED piszkálódni.
-Igen, de ez egy hosszú folyamat, és te még csak most próbálod megérteni...
-Mit? -kérdeztem vissza frusztráltan.
-Nem fontos... -ölelt magához.
-Biztos? -szippantottam a levegőbe, hogy érezzem az illatát.
-Biztos.
Akármilyen magabiztosan is mondta, valahogy nem győzött meg teljesen.
-Bárcsak tudnám, mi lesz most vele... -szólaltam meg vagy tíz perc hallgatás után.
-Ne aggódj. Minden rendben lesz... -fűzte ujjai közé a hajam. Éppen válaszolni akartam volna, mikor befutott az orvos, a csiptetős táblácskájára erősített papírokat bújva.
-Doktor úr... -pattantam fel.
-Jó reggelt. -tett ugyanígy Luke is.
-Jó reggelt. -üdvözölt minket ő is.
-Szeretnénk megkérdezni, mik a fejlemények. -vettem magamon erőt.
-Nos, a legfrissebb vizsgálatok szerint Michaelnek tüdőgyulladása van. Nyilván emiatt több ideig bent kell tartanunk, főleg úgy, hogy tudatmódosító szereket találtunk a vérében.
-MI!? -hördült fel Luke.- AZ NEM LEHET!! -kiabált.
-Uram, kérem, higgadjon le. -csitította az orvos.
-Nem, nem, nem, ez... nem lehet... -Vette fel Luke a kabátját, húzta fejébe a sapkáját, csókolt meg, és kezdett rohanni a folyosó.- Majd hívlak! -kiáltotta, vissza sem nézve.
-Kérem... -kezdtem volna, de az orvos a szavamba vágott.
-Jobb ez így, legalább meg tudjuk beszélni a részleteket. -kezdett sétálni a folyosón, a másik irányba. Bevezetett egy irodába, majd leültetett magával szembe.- Nézze... Mr. Clifford igen rossz állapotban volt tegnap este. Bizonyára tömérdek mennyiségű alkoholt fogyasztott. A tudatmódosító szerek felfedezése a vérében pedig csak még jobban megerősítette az álláspontomat. -nyúlt be a fiókba, aztán csúsztatott felém egy névjegykártyát.- Ms. Collins fantasztikus szakember. Ajánlom, hogy Michaelt jelentse be hozzá. Jobb lesz Mr. Cliffordnak is, önnek is, és a családjának is. Szüksége van kezelésre. -szünetet tartott.- Az úr menedzsere hajnalban felhívott, miszerint nem akar sajtóügyet az esetből. Kérem, írja alá ezt a papírt, miszerint ön is hozzájárul ehhez. Csak azért, mert Michael önt jelölte meg tegnap este a legközelebbi hozzátartozójának.
-Tessék? -szaladt ki a számon.

***

A doktor úr megvizsgálta Michaelt, aztán tájékoztatott az állapotáról. A doki szerint tegnap óta javult az állapota, de még mindig rosszul áll a szénája... 

Jelenleg alszik, Luke meg már másfél órája eltűnt, a telefont sem veszi fel és nem is hívott. Ashtonék sem jelentkeztek még, pedig már 10 óra van... Amint ezen gondolkodtam, megcsörrent a telefonom.

-Háló? -kaptam fel, szinte azonnal.

-Szia, hugi! -szólt bele Peet.

-Szia... -ásítottam.

-Hogy van Michael? 

-Jobban, köszönjük. De a doki szerint még nem elég jól. Tegnap este már beszéltem is Mikey-val. 

-Felébredt!? -nevetett fel megkönnyebbülten.- Lehet már tudni valamit a részletekről?

-Nem nagyon. Csak annyit, hogy teljesen be volt lőve. Ami miatt megmondom őszintén, egy kicsit be vagyok tojva. 

-Bemenjek? -kérdezte a 'még az ágyban fetrengek' hangsúlyával. Igen, a bátyámnak van ilyen is... Ez valami adottság. 

-Nem kell, elég, ha délután bejöttök.

-Rendben. Van kajád? 

-Nincs. De  mindjárt felhívom Asht, hogy jöjjenek be és hozzanak enni. Na meg, kerítsék elő Luke-ot.

-Mert...? Hol van?

-Fogalmam sincs. Mikor megtudta, hogy Michael 'nem volt teljesen magánál', elrohant. Semmi instrukciót nem hagyva, csak annyit, hogy majd hív. Ez volt másfél órája. 

-Nyugodj meg, lehet közbejött valami a menedzserrel, vagy valami... Nem kell azonnal rosszra gondolnod. Majd, ha már két napja nem lesz meg, akkor kezdj aggódni. 

-Ebbe belegondolni is szörnyű. -ráztam a fejem. 

-Figyelj, tudom, eléggé bunkóság most ezt megkérdeznem, de... mikor tudnánk találkozni? Tudod, bepótolni a vacsorát.

-Nem tudom, mikor tudok innen elmenni pár órára. Ha sikerül, felhívlak, és egyeztetünk, jó-e neked. Tényleg, ne haragudj, de nem is mentem haza aludni, csak Luke-ot vittem haza tegnap éjszaka... 

-Persze, semmi gond. Végül is, ráérünk, csak nem akarom, hogy ne tőlem tudd meg. -mondta sejtelmes hangon.

-Ugye, nem csináltál hülyeséget? 

-Nem, éppen ellenkezőleg. -ásított.- Tök fáradt vagyok... Egész éjjel dolgoztam, mikor nem ott voltam a kórházban. 

-Fényképeztél? Éjszaka? Milyen fotós fotózik éjszaka?

-Majd elmesélem... -ásított megint.

-Feküdj le aludni! Elég, ha kettőnk közül csak én vagyok agyhalott. 

-Jó ötlet... 

-Na jó, használhatatlan vagy! -nevettem fel.

-Sarah, ne felejtsd, hogy a gondviselőddel beszélsz! 

-Aki a bátyám. És már elmúltam 18.

-Ne rontsd el! -nevetett.

-Peet... -szólongatta a bátyámat a vonal másik felén egy nő.

-Megyek! -szólt Peti.- Most leteszem, mert kész a reggelim. -jelentette be.

-Azta, oké... -lepődtem meg.- Szia, Peti.

-Szia! -ezzel le is tette. 

Ez fura volt... Mindenképpen ki kell faggatnom, mi történt vele azóta, amióta elköltöztem a srácokhoz. 

Megnyitottam Ashton chatfejét és nekiálltam pötyögni:

Szia! Michaelt megvizsgálta a doki, tüdőgyulladása van... :( Biztos örülne, ha valamikor bejönnétek hozzá. A doktor úr szerint javult az állapota, de még mindig elég... rosszu van. Luke lelépett, fogalmam sincs, hová, mikor megtudta, hogy Mikey be volt lőve. Én is meglepődtem, de... Nem hívnád fel, esetleg? Nem volt valami nyugodt, és aggódom érte. Ha felkeltetek, mindenképpen írjatok, fontos dologról kéne elbeszlgetnünk. Puszi, Sarah

 Eléggé kikészít ez a helyzet... utálok várakozni. És akkor még azt sem tudom, Luke-kal mi van...
Már elmúlt dél. Én meg mindjárt bealszok. Éppen lehunytam a szemem, mikor zizegni kezdett a telefonom.

Szia, Sarah! Beszélnünk kell. Ha be tudnál jönni a kórházba, az lenne a legjobb. És, ha megkérhetlek, egyedül gyere, mert... mindegy. xoxo M

Körbenéztem a folyosón,  hogy lát-e valaki, vagy valahol itt van-e az orvos. Szerencsére simán be tudtam surranni a kórterembe, Michaelhöz.
-Szia... -köszöntem halkan, mire felém fordította a fejét.
-Azta, de gyors voltál. -derült fel az arca, és próbált felülni.
-Maradj csak! -léptem oda mellé gyorsan.- haza sem mentem.
-De... Miért? -kerekedett ki a szeme.
-Nem akartam, hátha szükséged lesz valamire. -ültem le mellé.- De nehogy megköszönd! -szóltam, mikor szóra nyitotta a száját.- Barátok vagyunk, és én vagyok a bébiszittered. -nevettem el magam.- Meg a papírok szerint a legközelebbi hozzátartozód is.
-Tudom, hogy meg kellett volna róla kérdeznem téged, de... -kezdett magyarázkodni,. de a szavába vágtam.
-Nem kell magyarázkodnod. csak meglepett, mert... azt hittem, anyukádat jelölöd majd meg.
-Nem nagyon akarom, hogy körbeutazza a világot miattam. Amúgy is, nem sokára jobban leszek... -köhögött.
-Tüdőgyulladásod van.
-Tudom, mondta az orvos. -hajtotta kimerülten a párnára a fejét.
-Azt is mondta, hogy mi lett a vérvétel eredménye? -álltam fel és sétáltam az ablakhoz.
-Nem... Mi? -kérdezett vissza.
-Michael, te tegnap éjjel be voltál szívva. -válaszoltam egy jó hosszú szünet után.
-Nem, az nem lehet. -nevetett fel, mire csak ránéztem és kifújtam a levegőt.- Ez komoly? -fürkészte az arcom, mikor tudomásul vette, hogy nem viccelek.
-Teljesen komoly. Komolyabb, mint azt gondoltuk.
-De... én nem akartam... -zavarodott össze.
-Tudom, hogy nem te akartad. Viszont ahhoz, hogy ezt be tudjuk bizonyítani, mindent el kell mondanod a tegnap éjszakáról.
-Sarah, az lehetetlen. Nem emlékszem SEMMIRE! -hangsúlyozott kétségbeesetten.
-Nyugodj meg. Oké...? Van még időnk. -próbáltam megnyugtatni.- Szóval, mit szerettél volna megbeszélni velem? -tereltem a témát.
-Igazából kérdezni szeretnék valamit. -egy ideig nem beszélt.- Tényleg itt aludtál?
-Igen. Egész éjjel. -bólintottam természetesen.
-És... ugye nem mondtam semmi hülyeséget?
-Nem. -mosolyogtam.
-És nem csináltam semmi hülyeséget. Ugye?
-Michael, nem, te teljesen ki voltál ütve tegnap éjjel. -röhögtem el magam.- Most is csak ezen jár az agyad!
-Ne forgasd ki a szavaimat! -nevetett ő is.- Luke mit szólt hozzá, hogy itt aludtál?
-Őszíntén? Figyelmen kívül hagyta. Szegénynek bűntudata van.
-Mégis miért, -kérdezte szkeptikusan.
-Mert úgy gondolja, miatta van most ez az egész.
-Már megint kezdni... Luke szereti eljátszani a hattyú halálát. -forgatta a szemeit. De mondd meg neki, hogy nem haragszom rá. És mondd neki azt is, hogy nem miatta van ez, hanem... Mindegy. Mondj neki valamit, hogy megnyugodjon, szerencsétlen...
-Remélem, át tudom adni majd neki az üzenetedet... csomó ideje nem érem el. Se őt, se a srácokat. Habár, szerintem Ash és Cal csak alszanak vagy csak x-boxoznak, de Luke nagyon nem úgy nézett ki, mint aki éppen játzsani megy.
-Történt valami?
-Nem tudom. Ez zavar a legjobban. Egyszerűen elrohant, mikor megtudta a diagnózisodat. Azt mondta, majd hív, de... Ez órákkal ezelőtt volt.

***

Másfél órával később leparkoltam a ház előtt. Michaelnek kellenek ruhák, meg beviszem neki a papírjait.
A kilincshez nyúlva ragacsos lett a kezem. És meglepő, de nyitva volt az ajtó. Síri csend volt bent. Csak valami csöpögést hallottam. Biztos a csap az. Már hallottam egyik éjszaka, ahogy csöpög.
De sajnos nagyon nagyot tévedtem...

Tizenötödik

Majdnem kiesett a telefon a kezemből.
-Mi.. Mi történt vele? -kérdeztem hisztérikusan.
-Nem mondhatok semmit, hölgyem, kérem, fáradjon be a kórházba.
-Azonnal megyek... -kezdtem pakolni a táskám
-Viszhall.
-Várjon...! -szóltam, a kagylóba, de már késő volt, a nő letette.
Te jó ég... Vajon mi történhetett Michaellel?  Baromira haragszom rá a tegnapi eset miatt,. de azért nem akarom, hogy valami komoly baja legyen...
-Jó reggelt! -dörzsölte a szemeit Calum.
-Neked is. -csuklott el a hangom.
-Baj van? -kérdezte komolyan.
-Mikey kórházban van. -folyott le egy könnycsepp az arcomon.
-De miért? Mi történt? -sápadt el.
-Nem tudom. Most megyek be hozzá. Eljössz velem?
-Felveszek valamit. -bólintott, majd válaszolt, aztán futólépésben tűnt el a szobájában.
Gyorsan írtam egy cetlit a srácoknak, hogy mi a helyzet, aztán Calummal elindultunk a kórházba, ami 30 percnyire van tőlünk.
-Nem ébredtél fel az éjszaka ránk? -néztem egy pillanatra rá, miközben kikanyarodtunk a fő útra.
-Vastagok a falak, nyugi. -villant át egy piszkos mosoly az arcán.
-Calum, ne húzd ki a gyufát!  Michael meg Luke összebalhézott.
-Nem, nem ébredtem rájuk fel. Mert, mi volt?
Mire elmagyaráztam Calumnak, mi történt tegnap, odaértünk a kórházba.
-Jó reggelt, Michael Cliffordhoz jöttünk. -lépett oda Cal a recepciós nőhöz.
-Negyedik emelet, 112-es szoba. -felelt, fel sem nézve a sok, szétszórt papír közül.
-Köszönjük szépen! -biccentettem, aztán húztam a lift felé Calt. Soha nem éreztem még 30 másodpercet olyan hosszúnak, mint ezt, ameddig felértünk a negyedikre.
-110... 111... Ez az. -állt meg egy ajtó előtt.- Szerinted bemehetünk? -nézett rám.
-Szerintem be. Az már más kérdés, hogy be szabad-e menni. -nyomtam le halkan a kilincset.
Ahogy megláttam Mikey-t, elszorult a torkom.
-Calum... -suttogtam.
-Elég szarul néz ki... -suttogta ő is.- Elképzelni sem tudom, mi történhetett vele.
Válasz helyett bólintottam. Ha kinyitom a szám, tuti elbőgöm magam. Végignéztem a szobán. Pittyegnek a gépek, és minden fehér. Persze, hogy betojnak az emberek, ha egy ilyen helyen felébrednek...
Fogtam a széket a sarokból, letettem az ágy mellé, és leültem. Michael szemei beesettek, arca fal fehér, kezei kék-zöldek, és rengeteg karcolás van az egész testén.
Michael egyenletesen szuszogott, azt hiszem, elég mélyen alszik. Akkor alkalmas az idő, hogy közelebbről is megnézzem a sérüléseit.
-Szerintem ezt nem magának csinálta... -avattam be Calumot az elméletembe.
-Elképzelhető. Mikey-nak elég vad kalandjai szoktak lenni. -ült le mellém.- Sokszor annyira részeg, hogy azt sem tudja, mi történt előző éjszaka. Egyszer, még otthon voltunk, felhívtak a rendőrök, hogy megtalálták, 120 kilométerrel a házunktól. Holott, csak bulizni ment.
-Úristen... -döbbentem le.
-De ha balhézásról van szó, akkor abban Luke a király. A múlt hónapban csak kettő rendőrségi ügyből kellett kirángatni. A menedzserünk tiszta pipa volt rá.
-Mindig ilyen rosszban voltak? -utaltam a szöszire és Michaelre.
-Nem, csak néha vesztek össze. Viszont most egyre többször... Meg ugye most volt ez a tegnap éjszakai verekedés... -rázta a fejét.
-Komoly segítség kell nektek. -állapítottam meg.
-Tudom. -bólogatott fáradtan.- Van nálad pénz? Szereznem kellene egy kis kakaót. -ásított.
-Tessék. -adtam a kezébe a pénztárcám.
-Hozzak neked valamit? -kérdezte, miközben felállt mellőlem.
-Egy kávét, légy szíves.
-Hozom is. Vigyázz Mike-ra! -kötötte a lelkemre, aztán be is csukta maga után az ajtót. Nem is olyan butuska, mint amilyennek mutatja magát.
-Hé... -suttogtam, annak reményében, hogy Michael reagál a hangomra. De nem történt semmi.- Michael, mi történt veled? -teltek meg a szemeim könnyel. Utálom ezt a helyzetet. Teljesen úgy érzem, hogy miattam került most ide.
Halk kopogásra kaptam fel a fejem.
-Szabad? -kukucsált be Luke az ajtón.
-Luke... -borultam sírva a nyakába.
-Semmi baj... -ölelt magához.- Mi történt?
-Nem tudjuk. -mondtam akadozva.
-Nagyon beszartunk, hogy senki sincs otthon. -szólt Ashton.
-Hagytunk üzenetet. -néztem rá.
Mindketten szótlanul nézték Michaelt, aki még mindig ugyanúgy feküdt, mint 10 perccel ezelőtt.

***

-Hogy mi!? -kérdezett vissza Ash.
-Uram, mi sem tudjuk pontosan, mi történt. -magyarázott az orvos.- Egy erdész hozta be, körülbelül kettő órakor. Azt mondta, az erdőben találta. Nem volt eszméleténél és a ruhái és ő maga is csurom víz volt. Egyelőre nem tudjuk, használt-e tudat módosító szereket, vagy egyszerűen csak alkoholt fogyasztott. A sérüléseit elláttuk, komolyabb elváltozást nem fedeztünk fel. Mihelyst felébred, egy vizsgálatnak vetjük alá. Akkor majd többet tudok mondani. -nézett fel a csiptetős táblácskájából.
-Köszönjük szépen! -fogott vele kezet Luke.
-Itt maradhatunk vele. Ugye? -néztem a férfira.
-De ne zavarják! -nézett végig rajtunk szigorúan, majd kiment a kórteremből.
-Hogy került az erdőbe? -meredt maga elé Cal.
-Legalább két órán keresztül bolyongott... -pörgettem vissza az eseményeket.
-Ez így nem lesz jó. -túrt a hajába Ash.- Két hét múlva karácsonyi turné...
-Akkor lemondjuk. -dőlt a falnak Luke.
-Mi? Nem mondhatjátok le! Michael fel fog addigra épülni! -pánikoltam be. Sajnos az elképzelésem egyáltalán nem tűnik valósnak...

***

Egész nap a kórházban voltunk, és semmi hír nincs Mikey-ról. Délben kiküldtek minket a szobából, úgyhogy azóta a folyosón dekkolunk.
-Én... én ezt nem bírom. -fakadt ki Calum.- Haza kell mennem.
-Megyek vele. -sóhajtott Ashton. Bólintottam, majd átadtam neki a kocsi kulcsot.- Mikor jöttök?
-Nem tudom. Majd ha jobban lesz. -támaszkodott Luke a térdeire.
-Hívjatok, ha van valami! -nézett vissza Cal, aztán el is tűntek a folyosón.
-Ha nem kapom fel a vizet, akkor ez mind meg sem történik. -szólalt meg Luke.
-Dehogy! -simogattam meg a hátát.- Ez nem a te hibád. -'hanem az enyém...' Tettem, hozzá magamban.
-Pedig miattam ment el. -nézett rám.
-Luke, Michael tiszta részeg volt. Össze vissza beszélt, meg valami kutyákat emlegetett...
-Kutyákat!? -hördült fel.
-Igen, miért? -lepődtem meg a reakciójától.
-Nem fontos... -rázta a fejét komolyan. Inkább nem kérdezek újra rá, ha ennyire feldúlja a dolog.
Megcsörrent a telefonom.
-Háló?
-Szia... -szólt bele Peti.
-Te jó ég... -jutott eszembe a vacsora.- Ne haragudj, közbejött valami... Michael kórházba került.
-Mi? De ugye nincs baj?
-Nem tudunk semmit, csak annyit, hogy...
-Most ott vagytok a kórházban? -vágott a szavamba.
-Igen, itt vagyunk.
-Akkor odamegyünk. -ezzel le is tette.
-Peti idejön. Nem is mondtam, hogy meghívott ma este vacsorázni. Gondoltam, eljöhettél volna velem, de... majd legközelebb.
Fejét lehorgasztva bólogatott.
-Jól vagy? -kérdeztem. Megrázta a fejét.
-Lemegyek, ki kell szellőztetnem a fejem. -állt fel és vette fel a kabátját. Elindult, de pár lépés után visszafordult. Megállt előttem, aztán felhúzott a székről, majd megölelt.- Egyedül nem fog menni... -utalt a leszokásra.
-Majd ketten megoldjuk. -mosolyogtam rá, aztán húztam be a kabátját. Válaszul fáradtan elmosolyodott, aztán beszállt a liftbe.
-Sarah! -toppant elém Peti öltönyben.
-Szia. -öleltem meg szomorúan.
-Szia. -mosolygott együtt érzően Lauren.- Mikor Peet mondta, mi történt, el sem akartam hinni.
-Nekem mondod? Szörnyű ez az egész. -ráztam meg a fejem.
-Húgi, bocs, hogy így belevágok, de... -közelebb hajolt.- Luke bajban van. Igaz?
-Honnan tudtad? -suttogtam.
-Ha az ember a saját bőrén tapasztalja meg ugyanezeket, akkor... nem is tudom... feltűnik neki az ilyesmi. -szünetet tartott.- Hazament?
-Nem, csak lement. Azt mondta, ki kell szellőztetnie a fejét.
-Akkor megyek, és beszélek vele. -határozta el magát a bátyám.
-De... -kezdtem.
-Tudom, mit csinálok. És, ha be lenne állva, tuti nem maradt volna itt veled. -nézett vissza.
-Luke rosszul van? -ült le mellém Lauren.
-Mondhatjuk úgy is. -bólogattam alig láthatóan.- Szép a ruhád.
-Köszönöm. -mosolyodott el, lenézve a hosszú, kék ruhájára.- Lehet tudni, hogy került ide?
-Nem nagyon tudjuk, mi történt pontosan, de az orvosa szerint egy férfi hozta be, kettő óra körül, aki egy erdőben találta.
-Úristen... -szörnyedt el Lauren.
-És ez még semmi. Legalább két órát bolyongott. És csurom víz volt. És nem tudjuk, addig mi történt vele. És látnád, hogy néz ki... -sírtam el magam.
-De jobban lesz, nyugi. -próbált megnyugtatni és ölelt meg.
-Annyira nem bírom ezt a semmittevést.
-Át tudom érezni a helyzeted. tökre ugyan ilyen érzésem volt, mikor Petiről kiderült, hogy... tudod...
-Na igen, az is rázós volt.
-Látod, Peet teljesen meggyógyult. És Michael is meg fog.
-Csak az más volt... Hasonló, de...
-Hé... -ült le mellém Luke, és fogta meg a kezem.
-Annyira be vagyok tojva. -bújtam hozzá.
-Tudom, hidd el, én is. De minden rendben lesz.
-Ömm... Mi történik? -kérdezett Peti zavartan.
-A vacsorán akartam nektek elmondani, hogy... -töröltem le a könnyeim.- Együtt vagyunk. -fejeztem be a mondatom. Mindketten döbbenten meredtek ránk. Azt hittem, Peti leesik a székről.
-Ez fantasztikus, gratulálok! -nevetett fel Lauren.
-Köszönjük.   Peti, te nem is örülsz neki?
-De, de csak... Nem számítottam rá, hogy pont Luke-kal... Vagyis, nem úgy értem, hanem... Basszus, ebből már nem jövök ki jól.
-Semmi baj. -nevetett fel Luke.

***

Peti és Lauren fél óra múlva haza mentek.
-Luke... -simítottam végig az arcát.
-Ébren vagyok, ébren vagyok... -riadt fel.
-Hazavigyelek?
-Nem kell, nem akarlak itt hagyni egyedül.
-Nem leszek egyedül. Itt van Michael is. -piszkáltam a haját.
-De akkor is. Hazaviszlek. Oké?
-Biztos?
-Igen, biztos. -nevettem ki halkan.

***

-Van már valami fejlemény? -kérdezte Ash, mikor becsuktam Luke ajtaját.
-Semmi. -ráztam a fejem.- Kérlek, vigyázz Lukera. Most nincs a helyzet magaslatán.
-Rendben, figyelek rá. -nyitotta ki a hűtőt.- Mikor jössz haza?
-Nem tudom. De ne várj meg, mert ha hazajövök, az nem most lesz. -dörzsöltem a szemem.
-Jó. -sóhajtott.
-Na jó, megyek. -vettem a kezembe a táskám.
-Tessék. -nyomott a kezembe egy szendvicset és egy termosz teát.
-Köszi, Ashton! Te vagy a legjobb! -ásítottam.- Vihetem a kocsid?
-Persze! De ha lehet, ne üss el vele senkit!
-Meglesz. -tettem ugyanígy.
Felbőgött a fekete terep járó, ahogy kikanyarodtam a fő útra. Teljesen ki vannak halva az utcák. Úgyhogy kétszer olyan gyorsan beértem a kórházba, mint délelőtt.
A folyosón mászkálva megettem a szendvicsem, amit Ashton Szuperszendvics Irwin készített, aztán belógtam Mikey-hoz. Leültem a székre.
Délelőtt óta nem mozdult...
Fél kettő. Lassan nem bírom tovább, és bealszom. Éppen elaludtam, mikor Michael megmozdult. Kipattant a szemem. Olyan hihetetlennek tűnt, biztosan álmodtam... De tényleg máshogy volt a keze.
-Semmi baj sincs... -érintettem meg a kézfejét. Szinte azonnal kinyitotta a szemeit. Megemelkedett a mellkasa, olyan hevesen vett levegőt, mint amikor az embernek elfogy a levegője a víz alatt, és a felszínre tör.- Mikey! -pattantam fel boldogan.
-Hol vagyok? -nézett körbe riadtan.
-Kórházban vagy. Egy fickó hozott be, aki az erdőben talált. -tartottam vissza az öröm könnyeim.
-Sarah...? -emelte rám a tekintetét.
-Annyira megijesztettél. -sírtam el magam.
-Ne haragudj. Nem akartam. De ha ez megnyugtat, én is beszartam. -kezdte egyenletesen venni a levegőt.
-Ja, nagyon megnyugtat. -nevettem fel.- Szólok a dokinak. Ne menj sehová! -álltam fel, miközben megnyitottam Ashton chat-fejét.

***

-Az állapota stabil, a labor eredmények reggelre lesznek készen. -tájékoztatott a doki.
-Visszamehetek hozzá?
-Mr. Clifford feldúlt, nem hiszem, hogy jó lenne, ha...
-Kérem... -esedeztem.
-Legyen. De ne fárassza le nagyon! -kötötte a lelkemre.
-Meglesz. -nyitottam be a szobába.
-Mit mondtak? Mert hiába kérdeztem, nem tájékoztattak semmiről. -kérdezte Michael.
-Nyugi, az állapotod stabil, az eredményeid pedig reggelre várhatóak. -ültem vissza a székre.
-Szuper... -kedvetlenedett el.
-Rosszul érzed magad?
-Nem, csak... Furcsa ez az egész. -nézett végig a karján.

-Emlékszel valamire? -kérdeztem megint. Megrázta a fejét.- Aggódtunk érted. Mindannyian. -érzékenyültem el.- És... Úgy érzem, az én hibám, hogy most ez van. -sírtam el magam, most már tényleg. Nem válaszolt, csak felém nyújtotta a kezét.
-Ne haragudj.
-Jajj, annyira utálom ezt a sok esedezést. -nevettem.- Nem haragszom. Totál nem tudtad, mi van.
-Most őszintén. Mondtam, vagy csináltam tegnap este valami hülyeséget?
-Semmi vészeset, amiről tudnék. -füllentettem.

***

-Sarah, alszol már? -suttogott vagy fél órával később.
-Nem. -tettem ugyanígy, a két összetolt székre kuporodva.
-Akkor... Idejössz?
-Tessék? -kérdeztem vissza meglepődve.
-Nem tudok aludni. Csak addig maradj itt, ameddig elalszok. Légysziii... -kérlelt.
-Na jó. -álltam fel bágyadtan.- Csússz arrébb! -mosolyogtam.
-Van itt egy takaró. -biccentett a mellette lévő polc felé.
-Párna nincs? -nyitottam ki a szekrényt.
-Itt van ez. -utalt arra, amin éppen fekszik.
-Mássz arrébb! -utasítottam nevetve, aztán befeküdtem mellé az ágyba.

Tizennegyedik

Luke-kal megfőztük a spagettit, aztán meg is terítettünk.
-Szólsz a fiúknak? -kérdeztem, miközben felvettem a telefonom. A szöszi bólogatott, én beleszóltam a telefonba:- Szia Peti!
-Szia húgi! Ráérsz? -kérdezte jókedvűen.
-Rá. Éppen etetek, de ráérek. -válaszoltam, a szobából éppen kivánszorgó fiúkra nézve.
-Jó neked a holnap este? Mert akkor meghívnálak vacsorázni. De ha gondolod, hozhatsz valakit magaddal, hogy ne kelljen este egyedül hazamenned, és nehogy megijedj a sötétben. -röhögte el magát.
-De kedves vagy, köszönöm. -tettem ugyanígy, egy kis iróniával a hangomban. Imádja, mikor 'anyáskodhat' felettem. Én annyira nem.
-Szeretnék valami ultra elegáns helyre menni, úgyhogy... szerezz be valami elegáns ruhát.
-Ezt bóknak veszem, Peti! -mondtam fenyegetően.
-Tudod, hogy nem úgy értettem... Bevallom, egy kicsit ideges vagyok, szóval... bocs.
-Minden oké? -kérdeztem vissza aggódóan.
-Aha, csak... Mindegy. Holnap este majd elmondom.
-De ugye nem valami... hogy is mondjam... -kerestem a megfelelő szót, habár a fiúk úgy sem értenek magyarul.
-Nem, semmi olyanról nincs szó. Megígérem, hogy soha többet nem esek vissza. -utalt a függőségére.
-Jut eszembe! Tudunk majd erről beszélni? Mert jó lenne, ha tudnál válaszolni egy-két kérdésre. -tettem fel a kérdést, habár tudom, nála ez tabu téma.
-Belekeveredtél valamibe? -kérdezett vissza egy hosszabb szünet után.
-Nem, én nem. De nagyon fontos lenne.
-Akkor tehetünk kivételt.
-Köszönöm. -vigyorodtam el.- Most le kell tennem, mert a srácok már nagyon éhesek.
-Vigyázz magadra!
-Te is. -válaszoltam, aztán már ki is nyomott.- Bocsi, fiúk, fontos dologról volt szó. -tettem le az asztalra a telefonom, amit Luke fel is vett a kezébe.
-De pici telefonod van.
-Ősrégi. -vontam vállat.- Na, éhesek vagytok? Mert spagettit csináltunk. -mosolyogtam, Luke-ra, miközben az asztalra tettem a tésztát.
-Csináltatok? Luke, mi ütött beléd? Sosem főzöl. Még csak a konyha közelébe sem mész, csak akkor, ha van itthon sör. -nevetett fel Michael.  Ash és Calum összenéztek.
-Ömm... -kezdte Ash.- Ma Luke a soros a főzésben. -füllentett.
-Én mikor jövök? -szedett egy jó adag tésztát a tányérjára Mikey.
-Kedden. -vágta rá Calum.
-Ma van kedd. -csapott a homlokára Ashton.
-Ma szerda van. -húzta fel a szemöldökeit a fiú.
-Nem, mert ma kedd van. -ismételte magát a bongyori.
-Nem mindegy? -nevettem zavartan.- Michael, majd megbeszéljük, mikor leszel te a soros. -szálltam be a dologba. Valami azt súgta, bele kell mennem, mert ha nem, akkor...
-Hahó... -zökkentett ki Luke.
-Tessék? -kaptam fel a fejem.
-Calum kérdezett valamit. -fürkészte az arcom.
-Ja, bocsánat, nem figyeltem. -ráztam a fejem egy pillanatra, majd emeltem tekintetem Cal-ra.
-Szóval akkor elmegyünk a csúszda parkba? -csillogott a szeme az izgatottságtól.
-Meglátjuk. -mosolyogtam a gyerekességén.- Nyáron voltunk Laurennel. Csomó szuper csúszda van ott. -lelkesedtem fel.
-Na végre! Végre van valaki a családban, aki megért! -nevetett Calum. CSALÁDBAN.
-De aranyos vagy. -nevettem én is.
-Mehetnénk jövő szerdán.
-Hagyd már! -röhögte ki Mikey.- Nézd... -pillantott Luke-ra.- Azt hiszem, bunkó voltam veled. Bocs.
-Azt hiszed? -kérdezett vissza gúnyosan a szöszi, mire megrúgtam az asztal alatt.- Vagyis... Én is elég pöcs voltam veled. Sajnálom. -mondta ki. Te jó ég, mintha arra kényszerítettem volna, hogy ugorjon le egy szikláról.
-Akkor haverok? -kérdezte Michael, mire Luke mosolyogva bólintott.
Egészen a vacsora végéig tök jó volt a hangulat, csak akkor Luke lecsendesítette a társaságot, mondván, hogy mondanivalója van.
-Mostmár mindenki tudja, hogy elmondtam Sarahnak... -kezdte.- Visziont van még valami. -nézett Michaelre.- Együtt vagyunk. -vágta oda a fiúnak a mondatot keményen, semmi körítés nélkül.
Mikey lefagyott.
-Bocsánat. -állt fel és ment be a szobájába.
-Tényleg nagyon nehezen viseli a szingli létet.
-Ha te azt tudnád... -rázta a fejét lemondóan Ash.

***

-Akkor? -csókolt meg Luke újra, csukott szemekkel, a szobámban. Válasz helyett hevesen bólogattam, teljesen elvarázsolódva.- Na gyere. -kapott fel nevetve a karjaiba, aztán tett le az ágyra.- Hozom a laptopom. -rohant ki a szobából. Alig telt bele fél perc, már hallottam, ahogy a hosszú folyosón csattog a a talpa.-Na, mit nézzünk? -pötyögött a laptopon.
-Szellemirtók? Azt hallottam, hogy benne van az egyik számotok. -bújtam hozzá.
-Jól hallottad. -nyomott a homlokomra egy puszit.
Mire vége lett a filmnek, Luke elaludt. Alig tudtam kimászni a karjai közül. Betakartam, aztán a konyha felé vettem az irányt.
Attól, hogy így alakultak a dolgok, attól még el kell látnom a feladataimat. Lábujjhegyen osontam a folyosón.
Calum tuti alszik, mert olyan hangosan szuszog, hogy visszhangzik tőle a folyosó. Ashton résnyire nyitott ajtaján keresztül láttam egy nagy gombócot az ágyán, szóval ő is alszik. Luke ajtaja tárva nyitva, azt hiszem, ma az én szobámban alszik. Michael ajtaja előtt pedig teljes csend. Még fény sem szűrődik ki az ajtó alatt.
Ásítva léptem be a konyhába, miközben felkapcsoltam a lámpát.
-Psszt... -tapasztotta nagy kezét a számra Michael, miközben magához húzott.- Nem akartalak megijeszteni. Bocsi. -utalt mosolyogva arra, hogy majdnem felsikítottam. Bűzlött a piától.
-Basszus, a frászt hoztad rám. -löktem le a derekamról a tenyerét.- Mit csinálsz itt? -suttogtam.
-Néztem a naplementét.
-Te részeg vagy. -állapítottam meg, a vállam fölött rá nézve, a mosogatásra koncentrálva.
-Nem is... Csak kólát ittam.
-Ezt még egyszer nem veszem be. És beszélj halkabban, mert felébrednek a többiek.
-Nincsenek is itthon. -rogyott le a székre.
-Menj szépen, feküdj le! Hulla részeg vagy.
-Dehogy megyek. Még csak az kéne, hogy megtámadjanak a kutyák! Akkor ki vég meg téged? Hm??
-Mikey, egy darab kutya sincs itt. -ráztam a fejem halkan nevetve.
-Mi van itt? -dörzsölte a szemeit Luke.
-Ne félj, Sarah, majd én megvédelek! -mosott be Michael Lukenak.
-Michael, mi a francot csinálsz? -förmedtem rá és löktem el Luke-tól, aki megtántorodott. Luke csak úgy köpte a 'dicsérő' szavakat Michaelnek. Látszólag egyáltalán nem érdekelte, háttal nekünk, a konyhapultra támaszkodva állt.
-Hé, hé, nyugodj meg... Jól vagy? -simítottam végig a szöszi arcát, visszatartva a sírásom, és egyben őt is.
-Jól, csak engedj, hadd verjem be a pofáját! -kiabálta egyre hangosabban.
-Majd én megmutatom neked! -tett ugyanígy Michael is, és tűrte fel az ingujját.
-Kinyírlak! -vicsorított Luke, és a háta mögé tolt.
-Ne! -fogtam le a kezét.
-Álljatok le!  -lépett közéjük Ashton.- Luke, részeg. Mit vársz tőle? -nézett felénk.- Te meg indíts befelé! -nézett Michaelre és mutatott a szobája felé.
-Luke... -fordítottam magam felé, immáron nem rejtegetve a könnyeim.
-Ne haragudj... -ölelt magához.
-Annyira utálom, hogy ezt csináljátok. -markoltam meg az elnyűtt pólóját.
-Tudom... -suttogta. Felnéztem rá.
-Vérzel. -állapítottam meg szipogva és kotorásztam a zsebemben, hátha találok egy papírzsepit.- Nem fáj a szád? -válaszul megrázta a fejét.- Volt már ilyen?
-Többször is. De sosem bántjuk. Akkor csinál ilyet, ha részeg. A srácok ezt jól kezelik, nekem viszont el tud kattanni az agyam. Téged nem bántott. Ugye?
-Dehogy! Ne menjünk el orvoshoz? -váltottam témát.
-Nem kell. -nyújt az ajkához.
-Megijedtem. -öleltem meg megint.
-LESZAROK MINDENKIT!! -rontott ki üvöltve a szobájából Michael. Futólépésben ment az ajtó felé. Majdnem fellökött minket. felvett egy cipőt, egy pulcsit, és becsapta maga mögött az ajtót.
-Basszus! -rohant ki Ash a szobából.
-Késő. -szólt Luke.
-Ezt nem hiszem el! -túrt a hajába idegesen.
-Nyugi, reggelre mindig úgyis hazajön. -vont vállat Luke.
-Remélem, nem csinál hülyeséget.
-Én is. -feleltem.
Luke a kezemnél fogva vezetett vissza a szobába.
-Nem kellene megvárnunk? -kérdeztem, miközben leültem az ágyra.
-Felesleges. Várhatnád reggelig.
-Biztos? -ásítottam.
-Biztos. -mosolyodott el.- Még álmosan is szép vagy. -feküdt hasra.

***

Michael nem veszi fel a telefonját. Pedig már nyolc óra van és legalább tízszer hívtam.
Remény vesztve tettem le az asztalra a telefonom, mikor megcsörrent.
-Háló? -szóltam bele izgatottan.
-Sarah Szabo...? -kérdezett vissza valaki bizonytalanul.
-Igen, én vagyok.
-A barátjával kapcsolatban telefonálok, a helyi kórháztól...

Tizenharmadik

-Én szeretném elmondani neki. -fordult Luke Ash felé.
-De... -kezdte Ashton, de a szöszi beleszólt:
-Kérlek...
-Jó, rendben. De valami azt súgja, meg fogom bánni, hogy hagyom, te mondd el neki. -dőlt hátra, keresztbe font karokkal.
-És... Nem lehetne, hoogy... -utalt Luke arra, hogy Ashnek le kellene lépnie.
-Tényleg ezt akarod? -kérdezett vissza a bongyori. Lüke csak bólintott.- Legyél vele kíméletes! -parancsolta, majd jelezve, hogy vége a konzultálásuknak, felállt, majd egy bankjegyet csúsztatott felém az asztalon. Szó nélkül ment ki a kávézóból.
-Luke, mi folyik itt? -hajtottam le a fejem, hátha így nem veszi észre, mennyire kiakadtam ezen az egészen. Nem hagyhatom, hogy lássa, fontos nekem.
-Van valami, amit nem mondtam el neked. -tett ugyanígy.- És ezt nagyon sajnálom. Mert ha elmondom, már a legelején, akkor lehet, minden máshogy alakul. -csend. Egyikünk sem beszélt, mígnem folytatta:- Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Nem akarom ezt a kört majd századszorra is lefutni, úgyhogy, elmondom... -újra hallgatott.
-Mondd nyugodtan... -suttogtam, biztatásképp.
-Beteg vagyok.
-Tessék? -kérdeztem vissza hisztérikusan.
-Pontosabban... Függő.
-Hogy mi? -döbbentem le.
-Most utálsz. Tudtam, hogy ez lesz. Tudtam, hogy még rosszabb lesz a helyzet, mint ez előtt volt és... -nem tudta folytatni. Ugyanis megcsókoltam.- Most akkor mi van? -nevetett egy pillanatra, miután újra tisztes távolságba kerültem tőle.
-Úristen... ÚRISTEN... -pánikoltam be.- Lesmároltam egy fiút, akinek van barátnője... Te jó ég... -eszméltem fel.
-Nem, nincs. Szakítottunk. Még tegnap este. -rázta a fejét.
-Hál' Isten! -tört ki belőlem, és dőltem hátra, miközben kinéztem az utcára.
-Haragszol rám? -kérdezte alig hallhatóan, mintha nem akarna a kérdésére választ kapni.
-Nem, dehogy is! Te nem tehetsz arról, amiket csináltál.
-Azt hittem, sokkal rosszabbul fogod fogadni.
-Ömm... -vettem mély levegőt.- Peti fél éve gyógyult fel.
-Ő is függő volt?
-Bizony. De sikerült neki meggyógyulni. És neked is sikerülni fog. -fogtam meg a kezét.
-Akarod tudni, hogy hogyan keveredtem bele? -ült át mellém. Válasz helyett bólintottam.

***

Luke teljesen nyugodtan mesélte el, hogyan lett drog függő, mióta tart ez az egész, és mennyi pénzt elpocsékolt különböző szerekre. Én meg csak hallgattam a mellkasára dőlve. Olyan érzésem volt, mintha kezdetektől fogva ezt akarnám. És azt hiszem, ez így is van.

Kezdtem mindent lassan megérteni, sőt, a végén még meg is könnyeztem, hogy milyen bunkó voltam vele, mikor ő azt sem tudta, mit miért, és hogyan csinál.
Fizettünk, aztán elindultunk haza. Persze, kerülőúton, hogy kettesben tudjunk még maradni.
-Jársz kezelésre? -néztem fel rá.
-Egyszer voltam. De nem akarok többször menni ahhoz a nőhöz. Nem volt jófej. -válaszolt.
-Ha beszélsz Petivel, biztosan tud neked ajánlani valakit. Azt hiszem, járt egy pasihoz, aki nagyon kedves volt. Lehet, ő beválna neked is.
-Ez jó ötlet! Este fel is hívom. -mosolygott. Szótlanul, kéz a kézben sétáltunk, egészen a parkig, ahol legelőször beszélgettünk.- Tényleg nem zavar téged? -utalt a függőségére.
-Nem, nem zavar. És majd együtt megoldjuk.
-Szóval ez azt jelenti, hogy... -derült fel azt arca, és állt meg.
-Szerinted? -nevettem ki.
-Na végre! -nevetett ő is, és csókolt meg.- Mi legyen a többiekkel? Elmondjuk nekik, hogy együtt vagyunk?
-Miért ne mondanánk el? -vontam vállat mosolyogva, miközben tovább sétáltunk.
-Mert... Mindegy. Igazad van. -gondolkozott el és válaszolt a földre meredve.
Egyre hűvösebb lett, úgyhogy gyorsan szedtük a lábainkat hazafelé.
-Itthon vagyunk! -szóltam,. ahogy beléptünk a házba.
-Heló! -ugrott Michael az előszobába.- Ó... -nézett Luke-ra egy apró fintorral az arcán.
-Na, nagyon kiakadt? -súgta Calum Luknak, mire ő csak egy félmosollyal megrázta a fejét.
-Srácok, üljetek le, tisztáznunk kell valamit! -huppantam le a kanapéra, Ash mellé.
-Minden oké? -nézett féloldalasan rám.
-Minden a lehető legnagyobb rendben! -vigyorogtam. Luke letelepedett mellém, Calum és Mikey velünk szemben ültek le.- Na... -kezdtem bele a mondókámba.- Szeretném, ha most tisztáznánk, hogy nekem mindent elmondhattok. Egyrészt, mert úgy gondolom, barátok vagyunk, másrészt meg azért, mert a bébiszitteretek vagyok, és aláírattatok velem egy szerződést, amiben az állt, hogy minden esetben kötelez a titok tartás, tehát ha akarnám, sem mondanám el senkinek a kis titkaitokat. Elég nehéz úgy 'együtt élni' -mutattam nyuszi fület a levegőbe.- veletek, hogy nem vagyunk egymáshoz őszinték. Például, tegyük fel, Calum allergiás a fahéjra. Én meg mit sem tudva az egészről sütök egy fahéjas sütit, Calum megeszi, aztán...
-Calum nuku. -fejezte be a mondatomat az említett személy.- Várj... Az én vagyok. -fagyott az arcára a mosoly.
-De hülye vagy! -nevette ki Ashton.
-Értitek, mit akarok mondani? -fogtam vissza a nevetésem. Mindenkitől helyeslő választ kaptam.
-És, mielőtt lelépnétek... -hajolt előrébb Luke.- Elmondtam Sarahnak, hogy... tudjátok...
-Mi? -kapta fel a vizet Michael. Végignézett rajtunk.- Ti erről tudtatok? -kérdezte Calumtól és Ashtontól.
-Most mi ebben a nagy cucc? -kérdezett vissza Cal.
-Hogy mi? Az, hogy megint kihagytatok belőle. Az. -pattant fel és viharzott be a szobájába. Kattant a zár, aztán csend.
-Mindig behisztizik... -rázta a fejét Luke.- Elegem lett abból, hogy mindig ezt csinálja. Többet nem fogok miatta idegeskedni. -forgatta a szemeit. Szóra nyitotta a száját, de megelőztem:
-Biztos, ne várjuk meg?
-Biztos. Ezt most nem fogja elcseszni. -bólintott, rám nézve.- Szóval, elmondtam Sarahnak, hogy mi van velem mostanában. És... Most együtt vagyunk. -mosolyodott el.
-Még szerencse, hogy Michael nem hallotta... -suttogta Calum ledöbbenve.
-Miért is? -lepődtem meg.
-Mert régóta nem volt barátnője. És azt hiszem, zavarja, hogy körülötte mindannyian párkapcsolatban élünk. -magyarázkodott Ash.
-Nekem nincs is csajom. -húzta fel a szemöldökét Calum, mire Ashton leborította egy pohár vízzel, amit a dohányzó asztalról vett el.
-Basszus, most már tényleg el kell mennem az izomrángásommal orvoshoz. -sziszegte idegesen.- Amúgy gratulálok. -''mosolygott".
-Köszönjük. -tettem ugyanígy.
-Calum, beszélnünk kell. Húzz a szobádba! -parancsolta Ashton.
-Haggyá', nem vagy az apám. -feleselt a fiú.
-Húzz a szobádba! -idegesedett fel Ashton.- Nem tudja ám, mit beszél... Nagyon keveset alszik. Felpörgeti a kakaó. -tárta szét a karjait a bongyori, aztán futólépésben beirányította Cal-t a szobába.
-Annyira furcsák... -néztem aggódóan Luke-ra.
-Csak fáradtak. -mondta megnyugtatólag, majd megcsókolt.
-Mit kérsz vacsorára?
-Spagettit. -nevetett halkan és döntötte a homlokát az enyémhez.
-Akkor spagettit csinálok. -mosolyodtam el.
-Segíthetek? -lelkesedett fel. Válasz helyett bólogattam, majd a kezét megfogva húztam be a konyhába.

Elérhetőségeim

Nézz be hozzám a többi közösségi portálon is! :)

Wattpad
We Heart It

Polyvore

Twitter

Tizenkettedik

Sziasztok! :)
Meghoztam az új részt. Tudom, hogy megígértem, hogy előbb kiteszem, de egyszerűen semmi időm nincs, a hét végére 3 cikket kell írnom a szerkesztőségbe, ahol 'dolgozom'.
Jól látjátok (de lehet, nem, mert a fejléc nem akar működni, ezt is renoválnom kell...), megváltozott a blog neve, innentől Vapor lesz a címe. A link ugyanaz marad. :) Több újításon is dolgozom, ami majd remélem, elnyeri a tetszéseteket! A sztori most már megtalálható Wattpadon is, ezt a jobbra lévő menüben megtaláljátok.
HA ESETLEG MOST VAGY ITT ELŐSZÖR, akkor kérlek, kattints a menüben a 'Szereplők' fülre, és ismerkedj meg a karakterekkel. :) Ha tetszik az irományom, iratkozz fel, hogy azonnal értesülj az új részekről!
Na jó, nem rizsálok többet, jó olvasást, és jó szünetet!! Puszi!
~H


-Hát te aztán nem szarozol. -húzta fel egyik szemöldökét mosolyogva. Hevesen megcsókolt, közben felhúzott a földről. Éreztem rajta a másik nő parfümének illatát.
-Luke... -toltam el magamtól, az ajkamra harapva. Értetlenkedve nézett rám.- Nem direkt akartam ezt így.
-Na és? -vont vállat, és kezdett hajolni, újra.
-Mi az, hogy na és? Nem érted? Én nem akarom, hogy velem csald meg a barátnőd! -mérgesedtem fel. Nehezemre esett kimondani, de ha van barátnője, nem lehetek én a harmadik személy...
-Ki mondta neked, hogy van barátnőm? -tárta szét a karjait.- Michael volt. Igaz? Tudtam, hogy az a...
-Ki ne mondd! -vágtam a szavába szigorúan.- Nem mondta senki. Nem vagyok hülye, rájöttem magamtól. Most is nála voltál. De ezt akkor is tudnám, ha nem jelentetted volna be... Érzem rajtad a parfümét.
-De Nancy csak egy... egy lány... -magyarázkodott.- Aki a Starbucksban dolgozik, és..
-Luke, én is csak egy lány vagyok. A bébiszitteretek. -nevettem el magam bosszúsan.
-Minden kisfiú bele van zúgva a bébiszitterébe. -mondta halkan, egyenesen a szemembe nézve.
-De te nem vagy kisfiú. -ráztam a fejem, visszatartva a könnyeimet.
-Sarah, kérlek, felejtsük most el Nancy-t... -húzta össze a szemöldökeit kétségbeesetten.
-Előbb válaszolj a kérdésemre... Együtt vagytok?
-Pff... Ez egy hülye kérdés, ilyenekre nem válaszolok.
-Luke! -szóltam rá.
-Igen... -fújta ki a levegőt.
-Na, akkor miről beszélünk? -tettem úgy, mintha nem fájna ez az egész.- Jó éjt. -fordítottam neki hátat, és hagytam egyedül a nappaliban.
Beérve a szobámba lerogytam az ágyra. Életemben nem voltam még ennyire összezavarodott...

***

-Sarah, jó reggelt! -kopogott valaki az ajtómon úgy, mint egy őrült. Ez Ashton lesz... Állításom beigazolódott, ugyanis a következő pillanatban kinyitódott az ajtó.- Nézzétek, fent van! -mosolygott egy tányérral a kezében.

-Jó reggelt... -ásítottam.
-Köszönjük a sütit. -ült le az ágyam szélére.- Cserébe csináltunk neked reggelit. -mosolygott. Felültem, miközben megdörzsöltem a szemem. Calum, Michael és Luke az ajtóban álltak.
-Köszönöm! -mosolyodtam el kábán.- Ameddig megreggelizek, készüljetek el, muszáj elmennünk vásárolni.
-Ne mááár! -fejezte ki nem tetszését Calum.
-Veszünk kakaót. -néztem rá.
-Oké. -mosolyodott el, és kötelesség tudóan kifáradt a szobámból.

***

-Na, kinek mire van szüksége? -ültem le az asztalhoz, hogy összeírjam egy papír fecnire, mit kell venni.- Lukenak zokni... krumpli, Calumnak kakaó... Fiúk? -néztem felváltva Mikey-ra és Ashre.
-Öhm... Ha beugrunk a hangszer boltba, akkor új dobverő. -gondolkodott Ashton.
-Nekem nem kell semmi. -vont vállat Michael.
15 perc múlva a garázs felé lépkedtem az extra magassarkúmban (Calum, köszi, hogy kiválasztottad nekem, nem volt jó döntés...), a szoknyámban (köszi, Luke, ez sem volt az.), a fekete pólóban (köszi, Michael, ez talán jó döntés volt) és a szintén fekete kabátomban (köszi, Ash, ezt a kabátot nagyon szeretem.)
Calum, Mikey és Luke hátul ültek, Ashton vezetett, én mellette ültem. Csend volt, egészen addig, ameddig Ash meg nem szólalt:
-Van jogsid? -nézett rám.
-Van. -mosolyogtam.
-Nem gondoltam volna rólad. -nevetett ki Calum.
-Kérdezd meg Petit! -tettem ugyanígy.- Basszus, elfelejtettem felhívni! -kezdtem, kotorászni a táskámban. Kétszer hívtam, mire felvette.
-Háló? -szólt bele a kagylóba álmosan.
-Szia Peti! Sára vagyok. -derült fel az arcom, és beszéltem a telefonba, magyarul.
-Szia húgi. Mizu?
-Bocsi, hogy nem hívtalak. Csak annyira elvagyunk a fiúkkal, teljesen elfeledkeztem arról, hogy megígértetted velem...
-Semmi gond. -ásított.
-Felébresztettelek? -néztem az órára furcsállóan,
-Aha. De nem baj. Ideje volt felkelnem.
-Soha nem alszol kilencnél tovább.
-Igen, deeee... -habozott.- Közbejött valami...
-Baj van? -idegeskedtem.
-Nem, nem nincs, éppen ellenkezőleg! -nevetett halkan.- Képzeld, találtam munkát.
-Hál' Isten! Hová vettek fel?
-Egy modell cégnél vagyok fotós. Lauren segített.
-Azta! Gratulálok! -döbbentem le.
-Arra gondoltam, valamikor átjöhetnél vacsorázni. Vagy inkább... Menjünk el egy étterembe. Mondani szeretnék valami fontosat, és azt hiszem, ehhez az alkalomhoz nem illik a zacskós leves.
-Hát akkor tényleg nagyon fontos...
-Fontosabb, mint gondolnád. -felelte sejtelmesen. A háttérből ajtó csukódást hallottam.- Mennem kell. Majd még megbeszéljünk a  vacsorával kapcsolatos részleteket.
-Rendben, Peti, szeretlek.
-Én is, szia! -hadart, és nyomott ki.
-Anyám! -röhögött fel Ash.- Tetszik ez a nyelv.
-Ha gondolod, majd taníthatok valamit. -nevettem.
-Mi van Petivel? -érdeklődött Mikey.
-Nagyon furcsa mostanában, az biztos. De meghívott vacsorázni, mert valami fontosat szeretne mondani. Képzeljétek, van munkája. Fotós. Ebben az a vicces, hogy életemben nem láttam még egyetlen egy fotóját sem...

***

-Utálom, hogy a fotósok mindig mindenhol megtalálnak minket! -mérgelődött Calum, a pláza előtt, a kocsiban ülve, dörzsölve a golyózó szemeit a sok vaku miatt.

-Én is. -hangzott a fiúk egyöntetű válasza. És már kezdem megérteni, miért is rühellik... 

Bevásároltunk, közben ettünk az egyik gyorskajáldában, szépen hazacipekedtünk, vagyis nem, mert Luke és Michael nagyon menőnek érezték magukat, és azon versenyeztek, ki tud egyszerre több szatyrot bevinni a garázstól a házig. Két kiló liszt bánta... Szóval csak ketten cipekedtek, Calum meg Ash röhögtek rajtuk. Végülis, tényleg baromi viccesek voltak, de azért ez, azt hiszem, több a soknál. 

Délután a srácok nyugisak voltak, én folytattam a takarítást. Tényleg kellett végre valaki ennél a háznál, aki kitakarít. 

-Azta! -lépett be a szobájába Mikey és nézett körül, mire én csak kinevettem. Rögtön elkomorodott az arca.- Hol van?
-Mi? -kérdeztem furcsállóan.
-Hát a... -rám nézett.- Mindegy. LUKE! -kiabált, még mindig rám nézve.
-Mi van? -jött a kanapén kockuló sráctól a kedvetlen válasz.
-Hova tetted?
-Mit?
-Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád!! -rohant ki Mikey a szobából és húzta fel Lukeot a kanapéról a pólójánál fogva.
-Mi bajod van? -lökte el magától Lüke a fiút.
-Hogy mi a bajom!? -ordított Michael.- Elvetted, ami az enyém. És lenyúltad a dalom! -tette hozzá.
-Milyen dalod? Azt a szart, amit a fiókodba bezárva tartottál?
-Hová tetted? -feszült Lukenak Michael.
-Nyugi, csak beleolvastam. -nevetett fel tök higgadtan Luke.
Michael feldúltan rohant Luke szobájába.
-Hé! -szóltam rá, miközben a szöszi asztalán kutatott. Mintha meg sem hallotta volna, úgy kotorászott tovább.- Michael! -léptem oda hozzá, és fordítottam magam felé.- Mi van veled?
-Én csak... -fürkészte az arcom.- Fontos nekem ez a dal.
-Haragszom Luke-ra, de annyira, fontos neked, hogy bántsd?
-Igen, mert... -megállt a beszédben.- Hagyjuk inkább. -hajtotta le a fejét. Szótlanul bevonult a szobájába, majd magára zárta az ajtót.
-Ez most mire volt jó? -néztem Lükéra, aki csak megvonta a vállát.

***

-Egy hét múlva karácsony. -néztem Ashtonra, miközben egy nagyot kortyoltam a kakaómba a kávézóban, ahová ezúttal csak ketten mentünk, hogy legyen alkalmam végre vele is beszélgetni.
-Tudod már, mit veszel Petinek? -tett ugyanígy.
-Nem, pedig régóta gondolkozok rajta.
-Mi lenne, ha vennél neki egy fényképezőt?
-Ash, király vagy! -lelkesedtem fel.- Köszönöm!
-Nincs mit! -nevetett ki.- Figyelj, igazából nem erről akartam veled beszélni. -váltotta komolyra a témát.- Azt gondolom, ha tényleg barátok vagyunk, ezt tudnod kell.
-Jó. -bólintottam.
-Ezt előbb el kellett volna mondanom, de mindig visszatartott...
-Mi?
-Inkább ki? -javított ki.- Luke. -folytatta egy hosszabb szünet és egy sóhajtás után.- Hiba volt, eddig elhallgatnunk.
-Ashton, nyögd már ki! -szóltam rá erényesebben.
-Ne! -rohant be az ajtón Luke. Annyira meglepődtem,. meg sem tudtam szólalni. Leült mellénk, majd idegesen beleivott a kakaómba. -Pincér, kérnénk még egy kakaót! -intett a pincérnek.
-Te jó ég! -túrt Ashton gondterhelten a hajába.
-Mi folyik itt? -tettem fel a kérdést, még mindig lesokkolódva.

Tizenegyedik

Sziasztok!

Ne haragudjatok a kèsèsèrt, már megint, de egyszerűen minden összejött mostanában. Nem feltètlenül jó èrtelemben... De tudom, ez nem mentsèg!

Szeretnèm ezt a rèszt most kifejezetten Taminak küldeni! Boldog szülinapoot, így utólag is! <3

-Vagyis... -nevettem zavartan.

-Nyugi, ez mindennapos. Már megszoktuk. -mosolygott Michael a zavartságomon.- Ez a leves nagyon jó. Holnap is lehetne ez a kaja. -eszegette a levest.

-Megjötteeem!! -kiabált Luke.- Sarah, hol vaaagy!?

-Szerintem tèged keres. -komorodott el.

-Tènyleg? -próbáltam poènkodni, de... Nem vette...

-Menj csak. -vont vállat.

-Ha kell valami, vagy rosszul vagy, azonnal szólj. Okè?

-Jó. Szólni fogok. -vette ki a papírt a kulcsra zárt fiókból.

-Itt vagyok. -lèptem ki a szobából. Elállt a lèlegzetem.

-Kellene egy váza. -nèzett ki Luke a bazinaaagy virágcsokor mögül.

-Hát ez gyönyörű! -babonáztak meg a vörös rószák.-A kedvenc virágom... -szaladtam be a konyhába, hogy előkerítsek egy vázát. Pont volt egy a pulton.- Honnan tudtad?

-Megèrzès. -ölelt át hátulról, ahogy rendezgettem a virágokat.

-Köszönöm szèpen! -fordultam felè.

-Nincs mit. -mosolyodott el.

-Vettèl krumplit?

-Hát azt elfelejtettem. -húzta el a száját.

-Jó, nem gond... -vontam vállat mosolyogva.

-Mi a... -szólalt meg Calum, miután kiejtette a kezèből a távirányítót.

-Fiúk, úgy döntöttem, ma kitakarítok. -tereltem gyorsan a szót, ès fordultam ki Lüke karjai közül. Úgyhogy, neki is állok. Melyikőtök a legrendetlenebb? -nèztem körbe. Calum ès Luke egyszerre mutatott egymásra.

-Segítek èn is. -forgatta Ashton mosolyogva a szemeit.

-Nem, ez az èn feladatom! -tiltakoztam.

-Túl komolyan veszed. -nevetett Mikey az ajtófèlfának támaszkodva.

-Na, kezdjük Calum szobájával! -biccentett Ash a szoba felè.

Belèpve a szobába kikerekedett a szemem.

-Calum, hogy tudsz így èlni!? -tártam szèt a karom.

-Kènyelmesen. -ugrott az ágyra, akarom mondani a  szennyeskupacra...
-Mennyi ideje is lakatok itt?
-Egy hónapja. -válaszolt. 

-Bah, ilyen doh szag mellett hogy tudsz lètezni!? -fogta be az orrát Ash, ès verekedte át magát a règi pizzás dobozokon.

-Inkább segítek èn is... -lèpett be a szobába Mikey egy csipesszel az orrán. Ki kellett nevetnem.

-Akkor már èn is segítek. -morgott Luke, ès lökte arrébb Michaelt, aki ennek hatására elesett Calum szètdobált cipőiben.

-Na idefigyelj! -pattant fel ès feszült Lükènek.

-Hè, hè, srácok! -furakodtam közèjük.- Vègeztem elsősegèly tanfolyamot, de nem akarom hasznosítani, amit ott tanultam.

-Jó, bocsi... -vezette vègig Luke a kezèt a derekamon.- Mi lesz a feladatom? -fordított hátat Michaelnek.

-Legjobb lesz, ha Calummal elkezded kihordani a szennyest a mosókonyhába. Ashton, te meg segíts nekik szètválogatni a színest ès a fehèret... -soroltam.

-Ès èn? -kèrdezte Mikey.

-Te maradsz, ès segítesz a szemetet összeszedni. -jelentettem be, mire Luke-nak kikerekedett a szeme.

-Na neem, azt nem hagyom! -nevetett idegesen.

-De tudtommal ti nem vagytok együtt. -tárta szèt a karjait Mikey.

-Nem, nem vagyunk együtt. De nem engedem, hogy veled maradjon.

-Mègis mièrt? Egèsz èjszaka a szobámban volt! -kezdett kiabálni, teljesen kikelve magából.

-Most azonnal fejezzètek be! -kiabáltam èn is.- Luke, te szèpen hord ki Calum szennyesèt, Michael, te meg kezd el összeszedni a szemetet! -adtam ki az utasítasokat mèrgesen, mèg mindig kiabálva.

A fiúk engedelmesen neki láttak a teendőknek.

-Nem akarom, hogy veszekedjetek rajtam. -szóltam, miután valamennyire lenyugodtam.- Ez olyan... Gáz.

-Ne haragudj. -nèzett fel a szemètszedèsből Michael.- De nèha olyan... -kereste felmèrgesedve a megfelelő szót, ès utalt Lukera, miközben levette a csipeszt az orráról.- Ó, te jó èg! -fintorgott. 
-Csak ne veszekedjetek. Okè? -fogtam vissza a nevetèsem.
-De csak miattad. Igazából, mi tök jó haverok vagyunk, nem tudom, mi ütött belè. 
-Van mèg szennyes? -lèpett be a szobába Luke. 
-Valami azt súgja, Calumnál sosem lehet tudni... -nèztem körbe a szobában, ami mèg mindig eszmèletlen kupis volt. 

***

Három órája pakoltunk, mire végre látni lehetett a padlót. Vagyis, csak én pakoltam és Ash, mert a többiek kidőltek.
Összesepertünk, felmostunk, aztán visszaköltöztettük Calumot, akit idő közben kitettünk a nappaliba.
Nekiálltunk Luke szobájának. Talán, még katasztrofálisabb volt, mint Calumé, csak kevesebb szeméttel...
-Hallgatunk valami zenét? -mászott ki az ágy alól Luke egy koszos zoknival.
-Hallgassunk valamit tőletek! -lelkesedtem fel, mire Mikey kinevetett.

***

-Luke, neked mennyi lyukas zoknid van! -vettem fel vagy a huszadik lyukas zoknit a földről.- Sőt... Szerintem neked csak lyukas zoknid van. -néztem a lábaira.
-Tényleg szeme van a zoknidnak! -nevetetett Ashton.
-Holnap megyünk, és veszünk zoknit. -jelentettem be.
-De...
-Nincs de, Calum! -emeltem fel a mutatóujjam.
-Szeretem, hogy ilyen céltudatos vagy.- kapta el Luke a derekam, és csókolt meg.-Igazán szexi... -fürkészte az arcom.- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk vacsorázni, utána meg... -felnevetett.- Érted, mire gondolok?
-Luke, nekem ez gyors, bocsi. -fordultam ki karjai közül. Michael, Calum és Ashton tátott szájjal nézték a kicsit sem kínos jelenetünket. Á, dehogy volt ciki!
-Jó, hát ha nem, akkor nem. -sértődött be. Legalább öt percig csendben pakoltunk Ashtonnal. Calum Luke ágyán elterülve nézte a műveletet, Mikey még mindig döbbenten állt, Luke pedig SMS-t írt. Aztán csörgött a telefonja:
-Szia, szívem. -szólt bele.-Ma este? -nézett rám fölényesen.- Ráérek... -nevetett fel.- Az igazán szexi... -mondta ugyanazzal a hangsúllyal, mint az előbb, nekem. Pislogás nélkül figyeltem, és próbáltam kihallani, mit mond a másik fél. Egy nő.
-Édes, ugye most nem fog minket megzavarni a takarító csaj?
-Nem, megoldom... -gondolkodott el Luke.- Tudod mit, megyek én.
-Már várlak. Gyere kilencre. -mondta csábos hangon a nőci.
-Lehet, egy kicsit késni fogok. Fél tíz?
-Nem baj. De azért siess!
-Oké. Most le kell tennem.
-Szia szívem. Szeretlek!
-Én is téged, cica! -válaszolt Luke, aztán letetette a telefont.- Mi van? -nézett körbe. Elfordítottam a fejem, és folytattam a pakolást.- Most megyek. -jelentette be.
-Hova mész? -kérdezte Calum.
-Nancy-hez. -húzta Luke a cipőjét.
-Hozz nekem valamit kakót! -lelkesedett fel Calum.
-Nancy ma nem dolgozik. -mosolygott Lüke.- Na sziasztok! -viharzott ki az ajtón.
-Sarah... sajnálom... -fordult felém Ashton.
-Ne sajnáld! -vontam vállat.- Csak egy takarító csaj vagyok. -tartottam vissza a könnyeimet.- Jó, Luke szobája kész. Ha megengeditek, akkor a többi szobát később pakolom össze. -meredtem a földre. Válaszlehetőséget nem hagyva kerültem ki őket, és indultam a szobám felé.
-Sarah! -rohant utánam Michael.-Hé... -kapta el a kezem.- Ne legyél miatta szomorú! -csúsztatta kezét az állam alá.- Egy bunkó paraszt és nem tudja, mit...
-Michael... -kezdtem halkan.- Kérlek, ne szidd őt...
-De ha egyszer egy köcsög!
-Michael...
-Megérdemli, hiszen egy hülye paraszt...
-Michael! -emeltem fel a hangom.- Most én vigyázok rátok. Szóval az én szabályaim érvényesek. És nem fogom eltűrni, hogy bántsátok egymást, mint szóval, mint testileg! -kiabáltam.- Az a legocsmányabb dolog, ha a másik háta mögött beszéled ki! -kifújtam a levegőt, ezáltal lenyugodtam. Vagyis, nyugodtabban álltam hozzá a dologhoz.- Érthető voltam? -szó nélkül bólogattak. Mikey lesütött fejjel állt előttem.- Luke hazajön, akkor ezt megbeszélem vele is. Csak azért, nehogy baj legyen, hogy őt kihagytam. -néztem rajtuk végig szigorúan. Hátat fordítottam és a szobám felé vettem az irányt.
-Ne haragudj! -szólt utánam Mr. Piroska.
-Nem tőlem kell bocsánatot kérned. -tártam szét a karom, egy pillanatra vissza fordulva.

***

Tízkor Luke rontott be a nappaliba. Calum és Ash még mindig az X-box csatájukat vívták, Michael a laptopját nyomkodta, én pedig egy könyvet olvastam.
-Sarah, hol a fekete  ingem? -kérdezte.
-A szekrényedben. -feleltem, fel sem nézve a könyvemből.
-Aha! -szaladt be a szobába.- Sarah, segíts megkötni a nyakkendőm! -állt elém. Még gombolta az ingjét... Felpattantam és végigvezettem a szemem Luke felső testén.- Tetszik, mi? -kérdezte halkan, egy féloldalas mosollyal az arcán.- Sietek haza, és akkor majd...
-Luke, azt hiszem, sietned kell! -szólt Michael szigorúan.
-Kész. -ültem le, visszafojtott könnyekkel.- Miattam ne siess. -vontam vállat lemondóan.
-Hát jó... Akkor sziasztok! -indult volna el, de megtorpant. Felhúzott és megcsókolt. Utána szó nélkül csukta be maga mögött az ajtót. A fiúk tátott szájjal nézték az eseményeket. MEGINT.
Ash letette a konzolt a kezéből.
-Hahaa, nyertem!! -táncolt Calum, mire Mikey fejbe dobta egy párnával.- Befogom. -ült le.
-Sarah, menj, feküdj le... Majd én... -kezdte Ashton.
-Nem, majd én megcsinálok mindent. Inkább menjetek ti, hogy holnap reggel fel tudjatok kelni. Megyünk vásárolni. Emlékeztek?

***

-Jó éjt! -köszöntem el Ashtontól.
-Neked is! -ásított. Becsukutam az ajtót, és beléptem Calum szobájába.
-Jó éjszakát, Calum. -takartam be.
-Jó éjt! -hunyta le a szemeit.
-Annyira szar, hogy ezt csinálja veled. -nézte a plafont Michael, miközben bementem a szobájába.- Úgy megverném! De tényleg!
-Michael, megbeszéltük. Megígérem, hogy reggel, vagy a holnapi nap folyamán megbeszéljük ezt vele is, de látod, mennyire sietett.
-Szerintem te tökre értesz a gyerekekhez. -könyökölt fel.
-Hú, témaváltásból csillagos ötös! -nevettem.- De köszönöm az elismerést! -bólintottam.- Na, megyek, még rendet kell raknom a konyhában. -léptem az ágya mellé.-Jó éjt!
-Jó éjt! -mosolygott rám.
Becsuktam Michael szobájának ajtaját is, aztán belevetettem magam a tennivalókba. Mosás, szárítógépbe átpakolás, mosogatás, söprés, és egy extra... Sütök egy muffint!
Mikor megsült, szépen eltettem egy táraló dobozba, ami frissen tartja, aztán az asztalra tettem, hogy reggel megtalálják a fiúk.
Pont végeztem a felmosással, mikor kattant a zár és halkan kinyitódott az ajtó.
Luke lépett be a házba.
-Hát te? -vette le a cipőit.
-Sütöttem sütit nektek. -mosolyodtam el.
-Ez az! -lelkesedett fel, és indult a konyha felé.
-Vigyázz, csúsziiiiiiiiik!!!!!! -csúsztam meg. Egyenesen Lüke felé estem. A lehető legeslegszerencsétlenebbül alakult a dolog: teljesen ellent mondott egy-két fizikai törvénynek...
Sikeresen szét gomboltam az ingét, és a nyakkendőjénél fogva magamra rántottam.



-----
Bah! Szeptember 1-je... Annyi könyvem van, és annyira nehezek. És holnap első órám FIZIKAA!!! :(

Tizedik

-Mer' mi van? -vánszorgott ki Luke a szobából dörzsölve a szemeit.
-Michael elájult! -kiabáltam rá, mire odaszaladt az asztalhoz és tárcsázni kezdett.- Hallasz engem? -vettem Mikey arcát a két tenyerem közé.
-Sarah? -kezdett vihogni.
-Igen, én vagyok... -tűrtem el az arcába lógó hajtincseit.- Semmi baj nincs... -próbáltam megnyugtatni. Na jó, inkább a saját magam nyugtatására mondtam, látszólag Michael nincs képben.
-Mindjárt itt vannak a mentők. -térdelt le mellénk Luke.- Gyere, haver, a kanapén jobb lesz. -kaparta fel a földről a fiút Lüke. Lefektettük a kanapéra.
-Van egy ikertesód? -nevetett Mikey bágyadtan, rám nézve.- Két Sarah...
-Hozok neki vizet! -pattantam fel. Aggasztó, hogy Mikey kettőt lát...
-Táncolunk? -állt fel Michael és kapta el Luke kezeit.
-Inkább ülj le! -ültettem vissza a kanapéra.
-Nagyon meleg van... -fújtatott.
-Sarah hozott neked vizet.
-Nem kell a víz! Nekem pia kell! -habogta.
-Be van rúgva? -néztem fel a melettünk támaszkodó Lukera.
-Elképzelhető. -bólintott komolyan.
-Megsülök ebben a melegben! -vihorászott Michael. bevizeztem a kezem és végig simítottam az arcát.
-Luke, milyen kicsik a kezeid... -nézte hunyorogva a tenyerem.
-Egy normál emberre nem így hat az alkohol! -pánikoltam be.
-Ő egy rendhagyó eset. Rohadtul nem bírja. -válaszolt Luke.
-Pedig azt hittem, nálam jobban senki sem dől ki a piától...
-Emlékeztess rá, hogy le kell itassalak! -húzogatta a szemöldökeit a szöszi.
-Mi!? -kérdeztem vissza, Michaellel egyszerre.
-Kimegyek megnézem a mentőket. -szaladt ki Luke a nappaliból.
-Mondanom kel valamit. -emelte rám Mikey a tekintetét.- Te olyan gyönyörű vagy ebben a kék zokniban... -böfögött.
-Nem is kék a zoknim!
-Na jó, nem ezt akartam mondani, csak beszartam. -rázta a fejét, aminek hatására majdnem leesett a kanapéról.
-Részeg vagy!
-Nem is...
-Mennyit ittál, Michael?
-Csak kólát ittam. Tee figyelj, van itt valami... -nyúlt az ajkaim felé.- Tudod, mi? Hát ez. -és hajolni kezdett felém.
-Itt vannak! -lökte el mellőlem Luke.

***

-De ugye nincs alkohol mérgezése? -kérdeztem a mentőorvostól, miután ellátták Michaelt, és megállapították, hogy tényleg rohadtul leitta magát.

-Nincs, csak a szervezete máshogy reagál az alkoholra. Pár nap múlva rendbe jön. 

-Köszönjük szépen! -fogott kezet a férfivel Luke.

-Egy Sarah nevű személyt emlegetett, gondolom, ön az. -nézett rám. Bólogattam.- Menjen be hozzá! -biccentett Mikey szobája felé. 

Lenyomtam a kilincset és beléptem a sötét szobába.

-Szia. -köszöntem halkan.

-Calum? 

-Nem, Sarah.

-Tudtam ám! -ült fel az ágyán.

-Feküdj vissza nyugodtan! Leülhetek? -céloztam az ágya szélére.

-Le. -bólogatott hevesen.- Láttam egy zsiráfot. És nagyon sokat ivott.

-Michael, figyelj rám! -szorítottam meg a kezét.- Miért ittad magad ennyire le? 

-A globális felmelegedés nincs jó hatással a jegesmedvékre. Láttál te már kopasz jegesmedvét? Mert, ha melegük lesz, leveszik a szmokingjukat. -nevette el a végén.

-Te jó ég! Veled valami nagy baj van.

-Igen. Nagyon nagy baj. -forgolódott.- Luke meg fog ölni.

-Miért bántana téged? -kérdztem kíváncsian.

-Mert szeretlek. És ő is téged. És mindig az erősebb kenguru győz. Anyu megmondta. Meg azt is, hogy a főzeléket nem szabad a tapétára kenni. 

-Szerintem neked most le kellene nyugodnod, oké? -takartam be.- Hagylak pihenni, holnap találkozunk. -indultam az ajtó felé.

-Ne! -kiáltott fel.- Ne menj el... 

-Maradok, de csak azzal a feltétellel, hogy megpróbálsz elaludni. 

-Már alszok is. -suttogta. 

Leültem a kanapéra. Hogy érti azt, hogy mindig az erősebb kenguru győz? Ez nekem túlságosan bonyolult. 

Lehet, szólnom kellene Lukenak, hogy itt maradok egy ideig Michaellel...

***

-Fel fognak ébredni! -suttogta ingerülten Ashton.

-Akkor csinálj TE rántottát! -pattogott Calum is. Kinyitottam a szemem. Mikey szobájában vagyok. És reggel van. Ő még alszik. Jobb lesz, ha hagyom aludni, tegnap tiszta zizi volt. 

Kilopózva a szobából két kíváncsi szempár tapadt rám.

-Michaellel aludtál? -döbbent le Calum. Ash elmosolyodott, aztán el is fordult.

-Aha. Vagyis, nem! A kanapéján aludtam, mert tegnap este...

-Luke mesélte. -vágott a szavamba Ashton.

-Jó reggelt! -szólalt meg mögöttem Luke.- Nem akartalak felébreszteni az éjjel, ne haragudj! -ölelt meg.- De cserébe betakartalak.

-Ó, köszönöm. -vágtam furcsa arcot.- Megcsinálom a rántottát. Elvégre, ezért vagyok itt. -vontam vállat nevetve.- Addig menjetek, vegyetek fel valami... -néztem rajtuk végig.- kevésbé pizsama szerűt! -Calumon megakadtam.- Komolyan kiskutyás pizsid van?

-Olyan aranyosak! -nézett le a pólójára. 

-Te jó Isten! -vonult be Luke a szobájába.

Mire felöltöztek elkészítettem a rántottájukat és megterítettem, 3 személyre. Mikey-nak majd akkor, ha felkel. 

-Te nem eszel? -kérdezte Ashton, mikor leült az asztalhoz. 

-Nem, majd a szobámban. -támaszkodtam meg Mikey üres székén.

-Ne hülyéskedj! -röhögött ki Calum.- Az ott Michael helye, de itt ülhetsz te. -mutatott maga mellé.

-Mielőtt megkérdeznéd... -hajolt közelebb Luke.- Igen, szükség van erre, Calum allergiás rá, ha valaki nem ott ül, ahol a helye van.

-Huh... Furák vagytok... -ültem le a 'helyemre', miután elővettem egy tányért.

-Luke, ma te vagy a soros! -dőlt hátra Ashton.- Ma te mosogatsz! -állt fel az asztaltól.

-Hógolyózunk? -csillant fel Calum szeme.

-Öltözzetek fel rendesen! -szóltam utánuk.- És halkan, ne ébresszétek fel! -utaltam Michaelre.- Menj te is, megcsinálom. -kezdtem összeszedni az üres tányérokat, és mondtam Lukenak.

-Segítek.Úgyis meg kéne beszélnünk egy-két dolgot... -felelt morcosan.

-Oké. Mi a gond?

-Milyen volt Michaellel? -kérdezte gúnyosan, egy hosszú szünet után. 

-Ö... -nevettem zavartan.- Semmilyen. Miért gondolja mindenki AZT? -tártam szét a kezeim. 

-Jó, bocsi, csak...

-Csak? -kérdeztem, miután megint nem  beszélt.

-Nem fontos. -vont vállat.

Kinyitódott Michael ajtaja.

-Jó reggelt! -mosolyogtam rá.

-Heló... -temette tenyereibe az arcát.

-Hogy vagy? 

-Nézz rá! -röhögött Luke. 

-Főzök neked levest, attól jobban leszel. -jelentettem be.

-Sarah, én most megyek, beszélnem kell a menedzserünkkel. -fordított maga felé Luke. 

-Jó, menj csak! Ha mész boltba, kérlek hozz... -kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem, megcsókolt. Jó hosszasan, jól letapizott, olyan természetellenesen csinálta.

-Mit hozzak akkor? -engedett el.

-Krumplit. -nyögtem ki halkan. 

Pár perc múlva már csak ketten voltunk Mikey-val  házban.

-Csodálatos... -morogta.

-Mi? -kérdeztem.

-Csodálatos pár vagytok. -fintorgott a hátam mögött.- Mégis mikor jöttetek össze? Luke még nem is dicsekedett.

-Mi... nem is vagyunk együtt. 

-Még el is hinném, ha tudnám, hogy nem hazugság. 

-Michael, ez az IGAZSÁG. -hangsúlyoztam.

-Mégis megcsókolt. -folytatta higgadtan.

-Tehetek én róla...?

-Nem kell, hogy ne mondj igazat! -mosolyodott el.- Teljesen odavagy érte. Ezt  még a vak is látja. -rázta a fejét, még mindig mosollyal az arcán.- Amit tegnap mondtam... Azt... Felejtsd el!

-De...

-Örülök nektek. Tényleg. -ezzel bement a szobájába.

Szuper! 

***

-Persze! -duzzogott Calum, miközben lerúgta a cipőjét az előszobában.

-Fogd be, úgyis tudod, hogy én győztem! -vágott vissza Ash.

-Min veszekedtek? -kevergettem meg a levest.

-Legyőztem Ashtont hóember építésben, és nem vallja be! Olyan, mint egy kisbaba!! -fakadt ki a fiú.

-Én vagyok a kisbaba, de te akadsz ki miatta ennyire. -reagálta le Ash, amin muszáj volt nevetnem.- Jó, rendben, nem érdekel! -emelte fel a kezeit a fiú.- Győztél.
-Na ugye. -bólintott Cal elégedetten. 

-Többiek? -nézett rám Ash.
-Luke elment beszélni a menedzserrel, Mikey pedig a szobájában van.
-Felébredt már? -kapcsolta be a tévét Calum.
-Aha.
-Akkor egy visszavágó? -kérdezte Ashton a srác felé fordulva.
-Hah! Úgyis legyőzlek! -állt a tévé elé.- X-boxban mindig én vagyok a menő.
-Csak Luke után. Na meg, UTÁNAM! -nevetett Ash. Fej rázva fordultam vissza a leveshez. Szedtem egy tányérba és átverekedve a fiúkon Michael szobája felé sétáltam. Bekopogtam.
-Gyere, Sarah! -morogta elfoglaltan.
-Honnan tudtad, hogy én vagyok az? -kérdeztem a nekem háttal ülő Mikey-tól.
-Ashton úgy szokott kopogni, mint egy őrült, Luke kettőt koppint, És Cal meg csak úgy bejön. -fordult felém és tette le a gitárját.
-Hoztam neked levest. Attól jobban leszel. Gondoltam, nem vagy valami jól.
-Na igen, voltam már jobban is. -gyömöszölt be egy papírt az íróasztala fiókjába.
-Az mi? -mosolyogtam kíváncsian.
-Semmi! -zárta be a fiókját. Hű...- Vagyis... Egyáltalán nem fontos. -vont vállat természetellenesen.- Finom illata van. -utalt a levesre.
-Petinek ez mindig segít, ha másnapos. -tettem le az asztalra.
-Most biztos sajnálja, hogy nem vagy otthon. Mármint, biztos hiányzol neki.
-Szerintem akkor felhívna.
-De nem azt mondta, hogy TE hívd fel ŐT minden este? -hangsúlyozott.
-Ó, basszus, tényleg! -túrtam a hajamba.- Majd felhívom, ha lejárt a műszakom.
-Milyen műszakról beszélsz? -kezdte enni a levest.
-Arról, ami  reggel kilenc körültől tart egészen éjfélig, ameddig le nem fekszetek. -ültem le mellé.
-De mi nem  akarjuk, hogy ezt ilyen keményen vedd. Egyszerűen csak néha kell egy-két dolgot csinálnod. Tőlem aztán ehetnénk minden nap pizzát is.
-Az tényleg jó lenne... -gondolkodtam el.- De szeretek főzni. És gondoskodni is szeretek rólatok. Igaz, ez most hülyén hangzik, mert csak egy napja van ez, de nagyon élvezem. Mindig is szerettem gyerekekkel foglalkozni, és...
-Gyerekekhez hasonlítasz minket? -nevetett fel.
-Nem, csak... Végül is, de...
-Calum néha tényleg nagyon gyerekes. Igazából mindig nagyon gyerekes.
-Vettem észre.
-Azt mondtad, Magyarországon születtél... -váltott hirtelen témát.
-Igen. -helyeseltem.
-Akkor az anyanyelved magyar?
-Az.
-Mondasz valamit? -tette le kíváncsian a kanalát.
-Kicsit úgy érzem, mintha a szöszi a te idegesítésedre tartana. Habár, meg sem kérdezte, leszek-e a barátnője. Szóval, ezek a csókok nem érvényesek. -mondtam magyarul.
-Hű, ez szuper! -vigyorodott el.- Mit mondtál?
-Ömm... Azt, hogy... nem fontos. Mindkettőnknek vannak titkai egymás előtt. -húztam fel egy pillanatra mosolyogva az egyik szemöldököm és folytattam angolul.
-Hát jó... -mosolygott ő is.
-Most te jössz! Már majdnem 24 órája itt vagyok, és még egy dalotokat sem hallottam.
-Ezen könnyen segíthetünk. -állt fel. Sietősen a polchoz sétált, ahol egy tucat CD közül kiválasztott egyet.
-Imádom a CD-ket. Sokan elavultnak tartják őket. Pedig én szeretem a régi cuccokat.
-A régi cuccok néha sokkal jobbak, mint a maiak. Ez a zenében is így van. A mai fiúbandák nyálasak. Persze, a miénk kivétel. -nevetett fel, miközben beindított egy számot.- Ez az első számunk. Az a címe, hogy She Looks So Perfect...
-Nagyon tetszik. -bólogattam a ritmusra.
-Ez Luke része... Ez meg az enyém... -kezdett énekelni.
-Michael, imádom a hangod... -csúszott ki a számon. Michael hirtelen elnémult és rám kapta a tekintetét...

Kilencedik

-Okés... -néztem Michaelre.
-Ööö... Csak azt akartam mondani, hooogy... -habogott.- Neked jött SMS-ed?
-Azt hiszem, igen. -vettem elő a telefonom.
Mikor megnyitottam az üzenetet, nem hittem a szememnek:

,,Szia :)  Elég bunkó voltam Veled, szeretném jóvá tenni. Várlak a házunkkal szomszédos parkban.

                               x Luke "

-Sarah, minden oké? -kérdezte Mikey,  miután csak meredten néztem a telefont. Válasz helyett az orra alá dugtam a készüléket.
-Luke...-motyogta. Rám emelte a tekintetét.- Menj, és találkozz vele! -sóhajtott.
-Mit szerettél volna mondani? -kérdeztem vissza, miközben elkezdtem összepakolni a cuccaimat.
-Ömm... Csak azt, hogy látom rajtad, unod a filmet, és menjünk inkább haza, vagy együnk valamit. -mondta közömbösen.- De akkor ezek szerint neked tök mindegy, maradok-e vagy sem. -helyezkedett el a székben egy vállmegvonás társaságában.
-Köszi, hogy eljöttél velem, és bocsi, hogy itt hagylak! -búcsúztam el tőle egy öleléssel.- Szia!
-Szia. -nézett fel rám egy pillanatra, majd markolt bele a popcornba.
-Üljön vissza, és fogják be! -morogta egy hapsi a mögöttünk lévő sorból.
-Maga fogja be! -fordult hátra Michael hanyagul és dobta képen a férfit pattogatott kukoricával.
-Nem hallom a filmet!
-Leszarom! -dobálta tovább.Ezzel ellesz egy darabig...
Pár perc múlva a mozi előtt próbáltam taxit fogni. Természetesen sikertelenül. Mint mindig, mikor sietek valahová!
Nem tudok mást tenni mint futólépésben elindulni a találkahely felé.
Jó hűvös van, felveszem a kesztyűm... Benyúlván a zsebembe Luke kesztyűjét húztam ki belőle. Elfejtettem neki visszaadni. Kár, hogy a sapkája nincs nálam...
Mikor a park bejáratához értem, már láttam Luke-ot. Háttal állt, zsebre dugott kezekkel. Amilyen halkan csak tudtam, elindultam felé. Éppen akkor értem oda hozzá, mikor idegesen előrántotta a telefonját.
Csalódottan fordult meg, szemeit még mindig a képernyőn tartva.
-Sarah? -kapta fel a fejét.- Azt hittem, el sem jössz! -mosolyodott el.
-Bocs, hogy késtem, de nem tudtam taxit fogni. -mosolyogtam én is. Megrázta a fejét, mondván, hogy ,,Nem baj.".- Nálam maradt a kesztyűd. -vettem le őket, és nyújtottam felé.
-Tartsd meg! -rántott vállat vidáman.- Na, mehetünk?
-Hová? -kérdeztem kíváncsian.
-Titok. -kacsintott.- Tényleg ne haragudj, én csak... -kezdte, de a szavába vágtam:
-Felejtsük el. Oké? -nézte rá fel, mire ő hálásan bólintott.
-Tudsz korcsolyázni? -kérdezte hirtelen.
-Persze! Peet minden hétvégén elvisz. Múlt héten is voltunk.
-Szuper... -húzta el a száját.
-Miért? -csináltam úgy, mintha nem hallottam volna.
-Arra számítottam, nem tudsz, és akkor bénázhattunk volna ketten.
-Megtanítsalak? -nevettem fel.

***

-Hát ez nagyon csúszik! -kapaszkodott Luke a kori pályánál a korlátba.

-Azért hívják jégnek. 

-Eben semmi logika nincs! -tárta szét egy pillanatra a kezeit, de azonnal visszaváltott 'eredeti' pozitúrájába.

-Megfogjam a kezed? -ajánlottam fel neki. Helyeslőn bólintott, aztán gyengéden megfogta a kezem. Agonizált, végül ellökte magát.- Nos... -állítottam meg magunkat.- Ugyanazon az elven alapul mint a görkorizás. -folytattam tudományosan.
-Görkorcsolyázni tudok! -vigyorodott el, aztán be is mutatta képességét.
Lukenak nagyon jól ment a korizás, de egy pillanatra sem engedte el a kezem. Nem is baj.
-Ezután a kör után eszünk valamit? -kérdezte.
-Együnk hamburgert. Itt szuper finomat csinálnak! -lelkesedtem fel.
-Legyen. -egyezett bele mosolyogva.
-Utálom ezeket a hülyéket! -tört ki belőlem, mikor már vagy az ötödik tag került ki minket úgy, mint valami őrült.
-Nyugi, mindjárt odaérünk a... -kezdte Luke, de egy kori-huligán ellökte, ezáltal elesett, természetesen magával rántva engem is.-Jól vagy? -kérdezte riadtan.- Nem akartalak magammal sodorni! -próbált feltápászkodni.
-Pedig sikerült. Mindenféle téren. -pattantam fel nevetve.- Segítek, gyere! -húztam fel a jégről.
-Kösz. -kezdett nevetni ő is. Kievickéltünk a korcsolya pálya szélére.- Mit is mondtál az előbb?
-Azt, hogy sikerült magaddal sodornod. -füllentettem.
-Nem, azután...
-Én nem mondtam semmit. -ráztam meg a fejem.
-Szerintem nagyon is fontos dolgot mondtál. -húzott magához közelebb. Reakcióidőt nem hagyva megcsókolt. LUKE MEGCSÓKOLT!!

-Luke! -toltam el magamtól. A szemembe nézett. Kénytelen voltam ezen mosolyogni, mire újra lesmárolt. Mostmár viszonoztam.
-A kori pályán nincs csókolózás! -támaszkodott meg mellettünk valaki. Luke szemforgatva nézett oda.
-Ti meg mit kerestek itt? -vonta kérdőre Ashtont és Calumot.
-Randizgatunk. -vékonyította el a hangját Calum, aztán röhögött fel. Ash vállon vágta.
-Téged fejre ejtettek. -mondta komolyan, ugyanakkor lemondóan is.
-Ti tudtok korizni? -kérdezett Luke, újra.
-Nem. Csak azt hittük.-kapaszkodott Calum.
-Megyünk, eszünk valamit. -nevetett Luke, aztán indult el a tömeg felé, fogva a kezem. Visszanéztem a fiúkra. Ashton nem úgy nézett rám, mint ahogy szokott. Inkább olyan volt, mint mikor Peti mérges rám, és büntetően rám néz. Na, pont ezt az érzést keltette fel bennem Ash is. Csak az a helyzet, hogy semmi rosszat nem csináltam -tudtommal.
-Akkor hamburger? -zökkentett ki Luke a büfé előtt állva. Helyeslően bólogattam.- Valami baj van? -engedte el a kezem a hirtelen.
-Nem, dehogy, jól érzem magam. -mosolyogtam rá, és kulcsoltam össze az ujjainkat, mire elvigyorodott.
Nem sokat kellet várni a két hamburgerre és a két forrócsokira, de egy örökkévalóságnak tűnt!
-Szerintem soha nem voltam még ilyen éhes. -haraptam bele végre a hambimba.
-Szerencse, hogy szereted a forrócsokit. Bevallom, csak blöfföltem.
-Hülyéskedsz? Imádom a forrócsokit. -nevettem, aztán rá néztem. Összeakadt a tekintetünk.
Mikor visszamentünk a pályára, Calum és Ashton  ugyanott, ugyanabban a pózban ácsorogtak. Illetve, lógtak a korláton.
-Na végre, itt vagytok! -kapaszkodott Calum 'kézzel-lábbal'.
-Segítsünk? -próbáltam leplezni a vihogásom.
-Jó lenne, ha kivinnétek innen! -pánikolt Ash.
-Ja, tengeri beteg leszek ettől a csúszkorálástól! -bólintott Cal komolyan, mire Luke-al kitörött belőlünk a nevetés.

***

-Engem nem érdekel, veletek mi lesz, vagy most hova mentek, de én sétálok egyet Sarah-val. -jelentette be Luke a kori pálya előtt.
-Gyere, haver, hagyjuk őket romantikázni! -veregette vállon Calum Ashtont.
-Egy pillanat! -szólt Ash Calumnak, aki elhívta mellőlem Lukeot pár szóra.- Most gyorsan elmondom, ameddig Luke beszél Calummal. -kezdett bele mondandójába sietősen.
-Mit? -kérdeztem vissza. nem tetszik ez nekem...
-Az a helyzet, hogy...
-Na, mehetünk? -karolta át a derekamat Luke.
-Igen, egy pillanat, csak Ashton mondani akar éppen valamit. -néztem rá érdeklően, ugyanakkor Lukenak mondtam.
-Hallgatunk. -dugta zsebre mosolyogva Luke a kezeit.
-Ö... -gondolkodott el a fiú.- Csak azt akartam mondani, hogy reggel sokáig szoktunk aludni, de 10 előtt mindenképp kelts fel minket! -villantott mosolyt. Miért nem hiszem neki el, hogy ezt akarta valójában mondani?
-Oké, megbeszéltük. -bólintottam.
Mikor elindultak hazafelé, Ashton egy ,,ezt még meg kell beszélnünk" pillantást vetett felém. Atya ég!

***

Mikor rátértünk a kicsi útra a parkban, zuhogni kezdett a hó, úgyhogy inkább haza jöttünk. Calumék nincsenek itthon, ahogy Michael sem.
Luke főzött nekem kakaót, egészen este fél 11-ig beszéltünk.
Mikor kiléptem a fürdőből, majdnem felsikoltottam.
-Hát te? -kérdeztem Luketól.
-Hiányoztál. -felelt, miközben megtámaszkodott az ágyamon.
-Tíz perce sincs, hogy eljöttem zuhanyozni. -nevettem lágyan és ültem le mellé.
-De akkor is! -ölelt át.- Itt maradhatok? -kérdezte.
-Maradj. -nyomtam egy puszit az arcára. Lekapcsolta a lámpákat és lefeküdt mellém az ágyra.
-Sarah, mondanom kell valamit. -csókolt meg.- Ne haragudj rám...
-Miért haragudnék? -simogattam meg az arcát a sötétben.
-Bűntudatom  van. Nem akartalak megbántani.
-Luke, mondtam, hogy felejtsük el.
-Kérdezhetek valamit? -húzott magához közelebb.
-Kérdezhetsz. -mondtam, de valami zajt halottam a nappaliból.- Hallottad ezt? -pánikoltam be.
-Biztos csak a srácok! -nyugtatgatott. Megint csörömpölt valami, mintha valaki levert volna egy tárgyat.
-Nem hiszem...
-Sarah, nyugi már! -csókolt meg.- Ne foglalkozz vele! -ismételte gesztusát.
-Te csak erre tudsz gondolni? -löktem el magamtól, és pattantam fel. A konyhaszekrényemből elővettem egy serpenyőt, és kilopóztam a nappaliba.- Ki van ott? -kérdeztem félve, mire csak morgott az illető. Felkapcsoltam a villanyt.
-Sarah... -mormogta Mikey, aztán összeesett.
-Úristen! -térdeltem le mellé.- Luke, hívd a mentőket! -kiabáltam.

Első díj

Igen, a bejegyzés címe nem tèved.  MEGKAPTA A BLOG AZ ELSŐ DÍJÁÁT!!
Nagyon szépen köszönöm Vajna Brigittának, a Végzetesen beléd zúgva c.  blog írójának!

Szabályok:

1. Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad! 

2. Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad! 

3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról! 

4. Írj 12 dolgot a saját blogodról! 

5. Válaszolj, a 12 kérdésre!   

6. Tegyél fel 12 kérdést! 

7.  Kommentelj annak a blogján egy bejegyzéshez, akitől kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építő jellegű legyen!

8. Cseréljetek linket!  

9. Küld tovább 12 embernek a díjat! 

10. Tedd ki a plecsnit jól látható helyre, úgy, hogy az én blogomra vezessen! 

12 dolod Brigitta blogjáról:

1. Minden fejezetnek van címe.

2. Könnyen olvasható, nagyon jól meg van fogalmazva.

3.  Bejegyzések szellősek, így nem keveredik össze az ember a sorok között.

4. A két főszereplő szemszögéből van megírva.

5. Eddigi kedvencem: ,,Jó, vámpírnak elgondolni őket azért egy kicsit túlzás..." ;D

6. Brigitta humora nagyon tetszik. A bejegyzések nem válnak tőle erőltetetté.

7. Tetszenek a képaláírások.

8. Ezek nagyon ötletesek is.

9. A bejegyzések kellő hosszúságúak.

10. Minden fejezetnek függő befejezése van.

11. Tetszik, hogy Zsófinak és Bencének le van írva mindaz, amin éppen gondolkodik.  Vicces szituk adódnak belőlük...

12. Szuper a blog stílusa.

12 dolog a saját blogomról:

1. Ez a második fanfictionom.

2. Egy részt hosszasan írok.

3. Telefonról írom a fejezeteket, ugyanis betojott a latopom...  :(

4. Eredetileg füzetbe kezdtem írni a sztorit, aztán egyszer nem vittem magammal a suliba, így telefonon folytattam tovább a részt. Azóta azt a füzetet másra használom...

5. Ez a blog a 5 Seconds of summer nevű punk-rock bandáról szól.

6.  Sarah magyar származású.

7. A képeket általában We Heart It-ről, Pinterest-ről, vagy Facebook-ról töltöm fel.

8. Nem írok meg részt úgy, hogy valamit nem ennék közben...

9. Mikor elkészülök egy bejegyzéssel, először a legjobb átaimnak mutatom meg. (M&M!! <3)

10. Már Kanadából is megtekintették a blogom. Thank you very much, Canada!

11. Zenére írom a fejezeteket.
(Általában a 5SOS inspirál, szóval az ő zenéjükre írok. Mi másra!? )

12. Nem tudom, mi lesz a sztori vége...



Brigitta 12 kérdése:
1. Régóta blogolsz?
    • Igen, már két-három éve.

2. A családod támogatott benne, vagy nem is tudják, hogy te ebbe belekezdtél?  
    •Támogattak benne, tudják, milyen fontos nekem az írás.  Sokszor mondanak az irományaimról véleményt. :D

3. Mi volt az első vélemény, amit a blogodról kaptál?  Hogyan érintett?
    •Az egyik barátnőmtől kaptam először vèleményt mèg a blog ötletéről.  Pozitív visszajelzést kaptam, akkor örültem, mint majom a farkának. (Nem mintha most máshogy lenne)

4. Hány blogod van?
    •Jelenleg 9. De ennek többsége privát blog, 2 van (ezzel együtt) amit megosztottam a világgal. (Akit érdekel a másik, az szóljon!)
Tervben van még egy-kettő. :) Fanfictionok, egy mindenes és egy komoly témájú is.

5. Van befejezett blogod?
    •Nincs.

6. Minden kommentre válaszolsz, vagy csak párra?
    •Igyekszem mindegyikre válaszolni, nyilván van egy-kettő, ami sajnos kimarad, de ezekre mindenképpen szeretnèk válaszolni.

7. Van valami, amin szeretnél változtatni a bloggal kapcsolatban?
    •Igen, szetetném rövidíteni a várakozási időt két bejegyzés között.

8. Mit gondolsz a blogger közösségről?
    •Szerintem összetartóak vagyunk. :D Van egy nagyon kedves ismerősöm, Ő is bloggerina, kölcsönösen segítünk egymásnak.  De ez gyakorlatilag minden bloggerről elmondható. Sosem volt mèg olyan, hogy ne segített volna nekem valamelyik blogger, vagy bloggerina. :) Örülök, hogy ebbe a közösségbe tartozhatok.

9. Sok blogot olvasol?
    •Az igazat megvallva csak olyan blogokat olvasok, amelyek tényleg megérik, hogy az ember időt szánjon rá. Szerintem van egy bizonyos határ, amit ha átlépünk, a blog elveszíti 'hitelességét'. Ezt mondhatnánk úgy is, hogy van,  amit már 'nem bír el a papìr'. Ezt a határt NAGYON NEM ÉRDEMES átlépni!

10. Találkoznál más bloggerekkel?
       •Még szép!  :D

11. Barátaid/Családod hogyan kezelik azt, hogy te ezzel foglalkozol?
      •Teljesen elfogadják, fent is említettem. :) Sokan betudják a munkámnak.
      Meddig tervezed folytatni a blogolást?
     •Szeretnék blogger-mami lenni.

12. Szoktál kommenteket írni más blogjára?
      •Igen, általában. De ha valami miatt nem kommentelek, akkor +1-ezek.



A 12 kérdésem:
1. Honnan jött a blogolás ötlete?
2. Mit takar a blogod neve?
3. Milyen blogokat olvasol?
4. Te is zenére írsz? Ha igen, akkor milyenre?
5. Kézzel írsz inkább, vagy jobban szereted az elektronikát? Miért?
6. Hol/Hogyan reklámozod a blogod?
7. Milyen műfajt képsviselő blogokat olvasol legszívesebben? Miért?
8. Milyen műfajű blogra szánod rá magad legnehezebben? Miért?
9. Mi az, amit először megnézel egy blogon?
10. Hány blogod van?
11. Honnan szerzed a képeket, amiket a blogodon használsz?
12. Melyik a kedvenc blogod?


Akiknek én adnám a díjat:
1. Illés Mesi-Az Utolsó
2. F Phann-Forbidden Love


(Csak kettő blognak, igen. Sajnos az utóbbi időben nem akadtam össze az ízlésemnek megfelelő bloggal.  A bejegyzés alá linkelhetnétek jó blogokat, hogy (ha kapok) a következő díját másoknak is át tudjam adni :) )

Mègegyszer köszönöm Brigittának a díjat,ezer puszi érte!!  :*
Hamarosan jön az új rész! Megígérhetem, hogy nagy meglepetést fog okozni... :D